Azon töprengek mostanában, mondta egy őszi késő délutánon Kicsibácsi, hogy a denevéreknek – akik, mint tudjuk, fejjel lefelé alszanak a padlás gerendáiba kapaszkodva – vajon az álmaik is tótágast állnak-e? Mint egy kép, amit fordítva akasztottunk a falra. Mert ebben az esetben, folytatta elgondolkozva Kicsibácsi, ha egyszer azt álmodnám, hogy alvó denevér vagyok, akkor a rendes, megszokott kinézetű álmomon belül – meghökkentő módon – lenne egy másik, feje tetején álló álmom is: az, amit, ugyebár, álmombani denevérként álmodom. Érdekes tapasztalat volna, annyi szent! Szerintem szellőztesd ki a fejedet, Kicsibám, pillantott rá Kicsinéni a konyhaasztal mellől. Sétálj egyet a környéken, vagy valami. Mire visszaérsz, az ebéd is éppen elkészül. Azzal kedvesen rámosolygott Kicsibácsira, és pucolni kezdte a zöldségeket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése