Álomgyűjtemény: Ezerbiózis

Kép forrása: itt

    "Ismét megosztanék egy álmot, ami nagyon erősen talált meg az éjjel és egész nap a markában tartott. Az eleje kicsit elmosódik, de egy kopott szobából kellett az ablakon kimenekülnöm, mert azt két férfi - akinek erőszakos szándékai voltak velem, bár megközelíteni nem mertek - felgyújtotta. Az ablakon kimászva egy barátnőm festőtere fele vettem az irányt. Ő ragadott meg erősen, ahogy hozzáértem, minden addigi képét felvagdalta és növényeket ragasztott rájuk 'az igazi harmóniát a világ ezerbiózisos egysége adja' és ebben megvilágosodva néztük a képeit. Az ezerbiózis, akkor is tudtam, a szimbiózis felezerszeresítéséből jön."

/nő álomgazda küldte/

Álomgyűjtemény: Hórusz és Anubisz

Kép: Franki Birrell - Anubis and Horus

    "Tegnap [szerda] éjszaka ismét a birtokommal álmodtam (ez már egy sok éve vissza-visszatérő álmom, helyszínem, az éjszakai életem). Épült a hatalmas kúriám, aminek egy régebbi álomban a "Test a Lélekben" nevet adtuk a családdal, aminek a tagjai a valóságnak is megfelelnek, a három gyermekemet leszámítva és a fénylényt, aki feltehetően az apjuk, a társam, a jelenségem, aki mindig ott van és erőt ad, utat mutat, mikor menekülnünk kell... mert olyan is szokott lenni. Szóval ismét folyik az építkezés, futunk hátra a kertbe át az udvaron megint, megnézni, ahogyan a vadlovak átfutnak a birtok határán és akkor kilép egy fal mögül Hórusz és Anubisz - megint - a maguk hatalmas magasságukkal és rám kiáltanak, hogy ELÉG MÁR! Aztán lehuppanak a földre és elnevetve magukat úgy bokszolnak bele a vállamba, mintha nagy spanok lennénk. Nincs is semmi különös az egészben, teljesen természetesnek érzem én is - álmomban. Aztán Hórusz azt mondja: - Elég ebből az absztinenciából! (még életemben nem hallottam ezt a szót) Nézd hova menekülsz!? Ami itt a Tiéd, azt én őrzöm neked, de nem ez a valóságod! Gombóc van a torkomban, előre küldeném a gyerekeket játszani, - akiknek szintén normális jelenség a két 3 méteres isten - de Anubisz egy karjával magához öleli őket. Nevetnek. Feláll a gyermekeimmel a karjában és azt mondja: - 10 évet adtam még belőlük, most már hazaviszem őket! Hórusz elfújja az egész építkezésemet és ezzel el is tűnik minden! MINDEN: a gyermekeim, az istenek, a munkások, a kúria...! Ott állok, köpködöm a fogaimat a tenyerembe, a fénylényem nekifut az arcomnak és a szóra kelek: Absztinencia! Tegnap kívántam, hogy bár mindig álmodhatnék...."

/nő álomgazda küldte/

Álomgyűjtemény: A szekta

Kép forrása: itt

    "Éjjel azt álmodtam, hogy egy nagyon gonosz szekta vezetője voltam, ami gyilkosságokat követett el, rombolt mindent amit tudott. Gyerekek tűntek el a közelben, a szektára gyanakvó szülők pedig jöttek utánuk, de a szektatagok valamilyen varázslattal, kézrátétellel megbabonázták őket és elhittek minden hazugságot, ráadásul csatlakoztak is a szektához.

    Végül én megelégeltem ezt és le akartam lépni. Visszavágyakoztam a normális életbe, hiányoztak a barátaim, a család, az utcám, szóval honvágyam volt, ilyen érzések jártak a fejemben. De ez az ötlet nem tetszett a szektatagoknak és beledobtak egy pöcegödörbe, amely tele volt csontokkal, rothadó hússal. Persze sehogy sem tudtam onnan kijönni és itt véget ért az álom."

/'Qwerty4' álma az sg.hu oldal fórumáról/

Álomgyűjtemény: Álomkép ébren...

Kép forrása: itt

    "Nálam nem is az az érdekes hogy mit álmodtam, hanem hogy hogyan... Félálomban lehettem, és egy füves területet, valamilyen tisztást láttam és egy házikót a tisztáson, amolyan sima kertes ház formája volt... ami a lényeg hogy felébredtem ebből a félálomból és ahogy kinyitottam a szemem a sötétben még mindig láttam az álomképet és a házat is benne... tuti hogy nem álmodtam, már teljesen ébren voltam már esteledett, láttam az ablakot is az ágyammal majdnem szemben, és előtte pedig a levegőben az álomképet a házzal... de 1-2 másodpercig tartott ez, utána eltűnt. Asszem ilyen csak ritkán fordul elő."

/'Bokafix2' álma az sg.hu fórumáról/

"Csak az éj első óráiban változhatom emberré..."

Kép: H. Lee Shapiro

...az idézet nem egy népmeséből, hanem C. G. Jung egyik fontos álmából származik:

    "1912-ben, karácsony táján volt egy álmom. Pompás olasz loggiát láttam oszlopokkal, márványpadlóval és márvány mellvéddel. Ott ültem aranyozott reneszánsz széken, előttem ritka szép asztal. Zöld kőből készült, mintha smaragd lett volna. Ott ültem tehát és a távolba meredtem, a loggia ugyanis egy kastély magas tornyának a tetején ékeskedett. Gyerekeim szintén az asztal mellett ültek.
    Egyszer csak leereszkedett valamiféle madár, talán egy sirály vagy egy galamb. Kecsesen rátelepedett az asztalra, én pedig intettem a gyerekeknek, hogy maradjanak nyugton, nehogy elriasszák a szép fehér madarat. A galamb csakhamar szőke hajú, mintegy nyolcéves kislánnyá változott. A gyerekekkel együtt elszaladt, és játszani kezdett velük a kastély oszlopos folyosóin.
    Gondolataimba merülve a helyemen maradtam, és azon tűnődtem, amit épp az imént éltem át. Erre a kislány visszatért és karját gyöngéden a nyakam köré fonta. Aztán váratlanul eltűnt, ám ismét ott volt a galamb, és emberi hangon, lassan, tagoltan így szólt: 'Csak az éj első óráiban változhatom emberré, mialatt a hím a tizenkét halottal foglalatoskodik.' Ezzel a kék levegőbe emelkedett, én pedig fölébredtem.

    Az egyetlen, amit az álmomról mondhattam, az volt, hogy a tudattalan hallatlan felélénkülésére vallott. De nem ismertem olyan technikát, amellyel rá lehet találni a benső folyamatok nyitjára. Mi dolga lehet egy hím galambnak tizenkét halottal? [...] ...a rejtélyt csak nem tudtam megoldani. Végül is kénytelen-kelletlen feladtam a küzdelmet. Nem maradt más hátra, mint várni, tovább élni és figyelni a fantáziáimra."

/Carl Gustav Jung: Emlékek, álmok, gondolatok/

...később ebből a gondolatból született meg - az álomképekkel és fantáziákkal való kísérletezés eredményeként - az aktív imagináció módszere, amelynek segítségével Jung kapcsolatba léphetett tudattalanjának alakjaival
...mind a technika felismerése, mind a tudattalanról szerzett tudás egészen új dimenziókkal gazdagította a pszichológiát
...az aktív imaginációk szövegéből és Jung festményeiből készült a Vörös könyv (Liber Novus) című páratlan dokumentum (sajnos magyar nyelven még nem elérhető...)

Álomrajzok: Vulkán

    "Egyszer azt álmodtam, hogy egy vulkánban vagyok. A kráter belsejében volt egy nagyon szép sziget, sok-sok fával, tele piros almákkal. Amikor le akartam szedni egy almát, egy nyúl jelent meg és rám szólt, hogy le ne szedjem. Nem hallgattam rá és a vulkán kitört, aztán felébredtem."

/spanyol gyermekálom/

Kép: Scott Vanden Bosch

Álomgyűjtemény: A gyöngybagoly

Kép forrása: itt

    "Ma egy gyöngybagoly szállt kezemre, mely egy villám sújtotta nyárfa odvából került-repült elő!"

/férfi álomgazda küldte/

Álomrajzok: Gyermekkori visszatérő álom...

    "Amikor alsóba jártam, volt egy visszatérő álmom, amiben fuldokoltam, de jött egy vízimentő és megmentett. Amikor 3. osztályban megtanultam úszni, akkor az álom megváltozott: ebben már a vízimentő lány fuldoklott és ezúttal én mentettem meg őt. Az álom legemlékezetesebb része mégis az a mozzanat volt, hogy a sziklás kaliforniai parton játszódott, ahol felnőttem. Az álomban ugyanis volt egy vízalatti otthonom a sziklákba vájva, amelynek a bejárata mélyen a víz alatt volt elrejtve és hasonlóképpen működött, mint a hódok üregének nyílása. Ez volt a kedvenc álmom, mert valószínűleg betöltötte azt a vágyamat, hogy hősnek lássam magamat, emberfeletti úszási képességgel és egy szupertitkos búvóhellyel."

/Caleb Lin/

Kép: Caleb Lin

Álomrajzok: Út a fénybe...

    "Ma azt álmodtam, hogy az égben vagyok és ott egy sárkány azt mondja, hogy üljek a hátára és ő majd elvisz a fényhez. És el is vitt, és amikor odaértünk, akkor beléptem a fénybe, és anyu felébresztett."

/spanyol gyermekálom/

Kép: Sebastian Koch

Álomgyűjtemény: Ön-arc-kép

Kép: Tigran Tsitoghdzyan - White Mirror (2013)

    "Azt álmodtam hogy saját arcomba nézek. Olyan élesen és közelről láttam, olyan valóságosan saját magam hogy megijedtem."

/nő álomgazdától/

Álomgyűjtemény: Égitestek

Kép: René Magritte - A fény birodalma

    "...elég gyakran rendellenesen viselkedő égitestekről álmodom. Ma például azt, hogy három hatalmas sarló alakú hold volt az égen. Néha van egész eget kitöltő hold is. És többször is volt olyan, hogy a nagyon gyorsan mozgó csillagok állatformákat rajzoltak ki, és ezeknek a megfigyelése amolyan családi program volt. Plusz még nagyon kicsi koromban álmomban zseblámpával felvilágítottam az égre, és látszott ugyanúgy a kör, csak értelemszerűen sokkal nagyobb volt. Ezek az álmok mindig inkább félelemérzettel töltenek el.

    A másik égitestekkel kapcsolatos félelmetes visszatérő álmom: éjszaka közepén süt a nap. Elfelejt lemenni. Tudom, hogy már rég elmúlt éjfél, és már semmiképp sem süthetne még a leghosszabb nyári napon sem, de mégis süt. Valami elromlott.

    Egyszer álmodtam egy katasztrófákról szóló dokumentumfilmről. Mindent elöntő láva, meg ilyesmi. A végén a műsorvezető belenézett a kamerába és azt mondta: "addig örülj, amíg a világodnak éjjele és nappala van." Ez annyira mélyen érintett, hogy egyből felébredtem."

/nő álomgazdától érkezett/

Álomgyűjtemény: Belső napfelkelte

Kép: Vincent Van Gogh - Mező felkelő nappal (1889)

    "Néhány évente emlékszem olyan álomra, amely során olyan boldogság és fokozódó melegség tölt el, hogy felriadok tőle - mintha nap kelne fel bennem. Az egyik ilyen álmomban egy gyönyörű keleti nővel találkoztam, magas, vékony termete, lila ruhája, hűvös érintése és végtelen nyugalma volt, mégis áradt belőle az élet. Ez a nő kézen fogott, és bár magam is nő vagyok, feleségül jött hozzám. Választottuk egymást. 

    Később hasonló formájával találkoztam, egy indiai, kicsit nyafka, elkényeztetett, de nagy életerejű királylány volt, pávákkal a kertjében, és én férfiként vettem el. 

    Harmadjára háborúból menekülve ugrottam bele a folyóba, és ő a folyó partján állt korsóval a kezében és várt rám, hogy kimenekítsen, de egy csepp izgalom nem volt benne. 

    Negyedszerre, és ezt az álmot talán egyedül ez a melegség köti az előzőekhez, egy varázslóhoz mentem tanulni, aki férfi volt, de hatalmas lila szemöldöke és végtelen kora meglágyította. Tudtam, hogy tanulnom kell tőle. Előbb kutyává válva szaladtam lefelé az ő zöld domboldalain, és ahogy repült a fülem a szélben, sasokat néztem az égen. Tudtam, hogy lassan megtanulom, hogyan válok én is eggyé közülük. Lassan el is kezdődött az átalakulásom, aminek részeként a már szabad sasokat, amelyek szögesdrótba ragadtak, segítettem kiszabadítani. Aztán elkezdtem érezni a szárnyaimat, és a napot, ami lassan mind a látóterem, mind a belső hőérzetem teljesen kitöltötte. Ekkor riadtam fel, mérhetetlen hálával, hogy jó élni."

/nő álomgazdától/

Álomgyűjtemény: Mandulafácska

Csontváry Kosztka Tivadar - Mandulavirágzás

    "Egy fácskát láttam - nem túl nagy - inkább olyan, mint Janus Pannonius Mandulafácskája -, nem virágzott, nem voltak rügyei sem, csak a törzsét, és az ágait láttam. A lombkorona alatt valamennyivel el volt vágva a törzse, és a lombkorona a vágástól egy kicsivel feljebb lebegett fölötte, tudtam, hogy megtartja valami erő, hogy összetartoznak, nem esik le. Felébredés előtt közvetlenül jött a kép."

    /fiatal nő álma/

Janus Pannonius: Egy dunántúli mandulafáról (1466)

Herkules ilyet a Hesperidák kertjébe' se látott,
Hősi Ulysses sem Alkinoos szigetén.
Még boldog szigetek bő rétjein is csoda lenne,
Nemhogy a pannon-föld északi hűs rögein.

S íme virágzik a mandulafácska merészen a télben,
Ám csodaszép rügyeit zuzmara fogja be majd!
Mandulafám, kicsi Phyllis, nincs még fecske e tájon,
Vagy hát oly nehezen vártad az ifju Tavaszt?

Álomgyűjtemény: Léghajó

Kép: Szinyei Merse Pál - A léghajó (1878)

    "Én azt álmodtam, hogy egy folyón fekszem háttal és a part mentén lévő óriási fákat és azok ágait nézem, aztán megpillantok egy hatalmas léghajót."

/nő álomgazda/

Álomgyűjtemény: Poncsó-lopás

Kép forrása: Flickr

    "Én azt álmodtam valamelyik nap, hogy elloptam egy fából faragott indián poncsóját..."

/férfi álomgazdától érkezett/

Álomgyűjtemény: Kígyók a házban

Kép forrása: Flickr

    "Otthon voltam Anyuéknál és valahogy bejött a lakásba 3 nagy kígyó. 1 alufóliás-henger vastagságú fekete és két ilyen combnyi vastag anakonda-szerű, barna fekete mintával. A kicsit lefejeztem egy nagy késsel tisztes távolságról, de utána már mondtam, h menjünk el otthonról, zárjuk be őket és hívjuk a rendőrséget meg az állatkerteseket, hogy csináljanak velük valamit."

/álomgazda: fiatal nő/

Álomgyűjtemény: A száguldó vonat

Kép forrása: itt

    "Én egyszer azt álmodtam,hogy egy sivatagban egy nagyon régi nagyon hosszú gőzmozdonyon utazok az utolsó kocsiban! A vonat egy hatalmas szakadék felé száguld tele van zsúfolva semmit sem sejtő utasokkal. Vannak köztük fekete öltönyösöktől kezdve átlagos megjelenésű emberekig mindenki. A vonat tetején is csimpaszkodó emberek vannak. Megpróbáltam eljutni a első mozdonyba,hogy megállítsam a szerelvényt. A nagy tömeg miatt csak nehezem tudtam haladni. Már majdnem oda értem de ekkor felébredtem.

    Sejtem, hogy mi akart ez lenni a régi gőzmozdony az elavult gondolkodásmódot jelenti. A sivatag az ebből fakadó rossz eredményt. A különböző ruházatú emberek és a vonat tetején lévő emberek az emberiség hatalmas társadalmi különbségét szimbolizálták! Félelmetes volt!"

/férfi álomgazdától/

Álomrajzok: Átváltozás

    "Azt álmodtam, hogy a barátaim meg én állatokká változtunk, amikor átmentünk egy ajtón."

/gyerekálom Spanyolországból/

Kép: Omer Hoffmann

Álomgyűjtemény: Vadászat

Kép forrása: Flickr

"Tegnap délután elszundítottam. Álmomban a macskám egy hatalmas egeret fogott. Szorosan tartotta a szájában, közben izgalomba jött, mindenfelé futkározott az egérrel a szájában és levert néhány kerámiát és képet."

/férfi álomgazdától/

Álomgyűjtemény: Pávatollak

Kép forrása: itt

    "Apai nagyszüleim háza Pusztamagyaródon pont a templommal szemben állt. A misére igyekvő emberek udvarunkba tették le mindig a bicikliket, hogy ne kelljen feltolni őket a templomdombra. Onnét sétáltak fel gyalog az istentiszteletre.
    Mise előtt és után, falusi emberek csoportja beszélgetett a kút körül, ücsörgött a nagy gesztenyefa alatt a padon. A baromfiudvar pajtájából figyeltem őket a létra tetejéről.

    Egy csillagporos éjjel kimentem az udvarra és a kutat megkerülve, az öreg ház és a pajta közötti lejtős füves réten egy gyönyörű pávát pillantottam meg. Óvatosan lépdelt, és ahogy az összezárt farkát húzta a sötétben a földön, lépésenként elhullajtott belőle egy-egy hosszú tollat.
    Csöndben osontam utána és markomba gyűjtöttem az összes pávatollat, amit maga mögött hagyott. Már egy nagy csokor volt belőle a kezembe, mikor a pávát szem elöl vesztettem, eltűnt az árnyéka az öreg ház mögött. Álltam az éjjeli ég alatt, kezemben a rengeteg pávatollal. Felnéztem a végtelen ég sötétlő mélységébe és egy hirtelen mozdulattal feldobtam a tollakat a levegőbe. Szivárványos tűzijátékként terültek el a mennybolton, egy sem hullott vissza belőlük. Szívem megtelt égi szerelemmel és könnyes szemmel néztem utánuk. A pajta hátának létra volt támasztva, egészen a cserepes tetejéig. Felmásztam rajta, hogy közelebbről lássam a színes csillagokká változott pávatollakat. Mikor felértem a tetejére, egy cseppet sem kerültem hozzájuk közelebb, de a tető cserépfedelén egy rést pillantottam meg. Bemásztam rajta és a pajta padlásán egy öreg kincsesládára bukkantam. Nem volt rajta lakat, így bátran kinyitottam. Hogy pontosan mi volt benne, nem tudom leírni, de az az érzés, ami ismét átmosta lelkemet, ugyan az volt, mikor a tollakat az égbe hajítottam.

    A történet második része természetesen egy álmom volt, örök tanulságként: „Szórd szét kincseidet - a gazdagság legyél te magad.”
Ha valaki kincseit az égbe borítja, akkor maradék nélkül megtalálja őket a földön is."

Álom forrása: Fehér Péter ékszerész ötvös égszerész