...Éjszaka vadászó ragadozómadár. Jelentései szerint két bagolyfajtát különböztethetünk meg. Általában a kistestű kuvikhoz kapcsolódnak a negatív jelentések, míg a fülesbagoly a pozitív értékek hordozója. A kuvik a legtöbb ősi kultúrában a vészhozó, a halálhírnök; a gonoszság, a bűnözés, a vakság megtestesítője, így a keltáknál, Kínában, Egyiptomban, Indiában, Japánban, Mexikóban és Etiópiában.
...A görög-római kultúrában a fülesbagoly a bölcsesség szimbóluma; Pallasz Athénével hozták összefüggésbe („bagolyszemű Pallasz”). A könyvhalomra telepedő bagoly az istennő jellegzetes attribútuma. A kuvik viszont vészhírhozó madár: „bagoly, mely a földi lakók számára iszonyjel” (Ovid. Met., V. 550). Julius Caesar halálának is kuvik a hírnöke (Met., XV. 791).
...Az ókeresztény ábrázolásokon a hitetlenséget, a harácsolás és a restség bűnét jelenti; a romanikában a démonikus erők szimbóluma. Szt. Jeromos attribútumaként a bölcsességre utal.
...A néphagyományban is a halálhoz kapcsolták; boszorkánymadárnak nevezték és varázserőt tulajdonítottak neki. A bagoly kísértetállat; halottak szelleme is megjelenhet benne. Ugyanakkor napjainkig megmaradt a tudással kapcsolatos értelmezése: az éjszakát átvirrasztó tudósok és diákok madara.
...A középkori angol irodalomban a Bagoly és a csalogány c. tankölteményben a régimódi, mereven vallásos életforma jelképe. A Medici-kápolna Éjszaka c. szobrán (Michelangelo, 1526–1531) a bagoly az éjszaka attribútuma. Csokonai Konstántzinápoly c. versében a sötétség madara; az értelmetlen vallási fanatizmus megtestesítője: „Denevér babona! Bagoly vakbuzgóság!”
/Pál József - Újvári Edit: Szimbólumtár/
