Álomrajzok: Egri Mónika mesés illusztrációja

Kép forrása: Monika Egri, Illustrator / facebook

Álomrajzok: Vulkán

    "Egyszer azt álmodtam, hogy egy vulkánban vagyok. A kráter belsejében volt egy nagyon szép sziget, sok-sok fával, tele piros almákkal. Amikor le akartam szedni egy almát, egy nyúl jelent meg és rám szólt, hogy le ne szedjem. Nem hallgattam rá és a vulkán kitört, aztán felébredtem."

/spanyol gyermekálom/

Kép: Scott Vanden Bosch

Álomrajzok: Gyermekkori visszatérő álom...

    "Amikor alsóba jártam, volt egy visszatérő álmom, amiben fuldokoltam, de jött egy vízimentő és megmentett. Amikor 3. osztályban megtanultam úszni, akkor az álom megváltozott: ebben már a vízimentő lány fuldoklott és ezúttal én mentettem meg őt. Az álom legemlékezetesebb része mégis az a mozzanat volt, hogy a sziklás kaliforniai parton játszódott, ahol felnőttem. Az álomban ugyanis volt egy vízalatti otthonom a sziklákba vájva, amelynek a bejárata mélyen a víz alatt volt elrejtve és hasonlóképpen működött, mint a hódok üregének nyílása. Ez volt a kedvenc álmom, mert valószínűleg betöltötte azt a vágyamat, hogy hősnek lássam magamat, emberfeletti úszási képességgel és egy szupertitkos búvóhellyel."

/Caleb Lin/

Kép: Caleb Lin

Álomrajzok: Út a fénybe...

    "Ma azt álmodtam, hogy az égben vagyok és ott egy sárkány azt mondja, hogy üljek a hátára és ő majd elvisz a fényhez. És el is vitt, és amikor odaértünk, akkor beléptem a fénybe, és anyu felébresztett."

/spanyol gyermekálom/

Kép: Sebastian Koch

Álomrajzok: Szörny

    "Ma azt álmodtam, hogy egy szörny voltam és mindenki félt tőlem. Aztán egy napon az egyik fiú játszott velem és azóta a nap óta mindenki szeret."

/spanyol gyermekálom/

Kép: Till Lassmann

Álomrajzok: Átváltozás

    "Azt álmodtam, hogy a barátaim meg én állatokká változtunk, amikor átmentünk egy ajtón."

/gyerekálom Spanyolországból/

Kép: Omer Hoffmann

Álomrajzok: Ördögök

    "Azt álmodtam, hogy a szüleimnek volt két ördög-ikertestvére, akikről nem tudtam. Egy nap lefeküdtem és ők le akarták tépn a lábamat, aztán sírva felébredtem."

/Dania, Mexikó/

Kép: Kinga Janiak

Álomrajzok: A tojás

    "Ma azt álmodtam, hogy találtam egy tojást az úton. Vigyáztam a tojásra és 9 hónapig költöttem. Egy kiscsibe született belőle. Nagyon csúnya volt, de ez engem nem zavart. Gondoskodtam a csibéről és az megnőtt és aranytojást tojó tyúk lett belőle. Én pedig meggazdagodtam."

/Elena, Valencia, Spanyolország/

Kép: Mexer

Álomrajzok: A mennyországban...

    "Azt álmodtam, hogy a mennyországban vagyok és van egy egyszarvúm, 3 tyúkom, 25 kacsám és 33 millió madaram."

/anonim gyerekálom/

Kép: Antena Boy

Álomprojekt: gyerekek mesélnek - művészek illusztrálnak...

Kép: Thomas Wellmann - Inside My Hair

...az "elmonstruodecoloresnotieneboca" kezdeményezése 2002-ben indult Valenciában azzal a céllal, hogy gyermekálmokat gyűjtsön a világ minden tájáról (már a névadás sem véletlen: ˇaszínesszájnélküliszörny" elnevezést szintén egy álomfigura ihlette...)
...a gyűjtés eredményeként leporelló-sorozat jelent meg a Mexikóból, Spanyolországból, Brazíliából, Franciaországból, Kubából, Németországból és Izraelből származó történetek válogatásaiból - tehetséges illusztrátorok rajzaival, akik saját fantáziájuk 'olvasatában' ábrázolják az álomképeket

...ehhez könyvborítóhoz például így hangzik a 9 éves Andrea álma Valenciából:

    "Azt álmodtam, hogy nagyon hosszú hajam volt és éjszaka előjött egy szörny és elrejtőzött a hajamban, amíg egy nap el nem kaptam. De mivel ő egy jó szörny volt, hát összebarátkoztunk."

Magyarországon a Két Egér Könyvek terjeszti a kiadványokat.

Módosult tudatállapot ébren...

...látványos képsorozat jelent meg az imgur oldalán: 11 önarckép, amit egy LSD-trip során készített a rajzoló

...a rajzok elgondolkodtattak, vajon álmodás közben milyennek látnánk magunkat?

...ám amíg valaki előáll az 'alvarajzolás' képességével, íme a már rendelkezésünkre álló képsorozat:

...18 perccel a drogfogyasztás után:

   komment: még nincs látható hatás

...45 perccel a drogfogyasztás után:
   komment:

   - Érzel valamit?

   - Nem.

   - Azok aztán az élénk színek!

   - Aha. Valószínűleg még ennél is rosszabb lesz.

...1 óra 45 perccel a drogfogyasztás után:

...2 óra 15 perccel a drogfogyasztás után:

   komment: 

   - Jó ötlet volt színes ceruzákat venni!

...3 óra 30 perccel a drogfogyasztás után:

   komment:

   - Nem rajzoltam szemeket. Akarod, hogy megrajzoljam a szemeket? Nincs kedvem szemeket rajzolni.

...4 óra 45 perccel a drogfogyasztás után:

   komment: ettől az időponttól félhomályban rajzolt

   - Na tessék, lila vagyok.

   Később:

   - Általában a legvégén rajzolom meg a szemeket, mert közben nem akarom, hogy a kép engem nézzen, amíg rajzolom. Most viszont egyáltalán nem akarom, hogy a kép engem nézzen.

...6 órával a drogfogyasztás után:

   komment:

   - Eltűnt a fekete ceruza, csak színesek vannak.

...6 óra 45 perccel a drogfogyasztás után:

...8 órával a drogfogyasztás után:

   komment: 45 percet ült a sötétben és Pink Floydot hallgatott, aztán újra rajzolni kezdett

...8 óra 45 perccel a drogfogyasztás után (hiányos kép):

   komment: az előzővel nem volt elégedett, ezért egyből nekifogott ennek a rajznak. 

   - Az előző rajzon azt próbáltam megjeleníteni, ami a fejemben volt, de félúton rájöttem, hogy a dolgok inkább a fejemen kívül történnek.

...9 óra 30 perccel a drogfogyasztás után:

   komment: miközben a hatások kezdenek elmúlni

   - Szeretnél rajzolni egy utolsót? Mint ami normális?

   - Igen, megpróbálom.

Álomrajzok: Sok hűhó semmiért

...50 év körüli amerikai nő álma, Sok hűhó semmiért címmel:

"Egy idősebb, őrült férfi, aki II. világháborús veteránnak tűnik, két hatlövetű fegyverrel lövöldözik egy múzeum előtt. Futok, hogy menedéket találjak és régészeti leleteknek tűnő dolgok közé bújok el: oszlopok, hatalmas kőtömbök mögé az épülettel szemben. Egy nő átkarol; kék kabátot visel. Egyrészt saját félelme miatt kapaszkodik belém, másrészt viszont vigasztalni szeretne."

...és az álmodó saját értelmezése:

"Ez a bennem élő gyermek rettegése, amint szembekerülök dühös édesapámmal kora gyermekkoromban. Ő egy múzeum előtt áll, ahol a múlt (az én múltam) relikviáit őrzik. Anya és én a romok között húzódunk meg - ezek a fájdalmas családi interakciók rossz emlékei. Az álom illusztrációjának készítése segített a megértésben: amivel apa lőtt, az a szája volt. Ingerlékeny volt, és bár nem gonosz vagy rosszindulatú módon, de ezzel mégis megijesztette kedves és kissé félénk édesanyámat, legalább annyira, mint engem. Nevettem, mire végeztem a rajzzal; a buta kép megmutatta, ahogyan félősen túlreagáltunk néhány dühös szót - amelyek végső soron olyasvalakit képviseltek, aki éppen kiereszt némi gőzt. Most, hogy felnőtt szemmel tudok rátekinteni erre a haragra, már látom, hogy nincs okom a félelemre."

Forrás: The Daily Dreamer

Kép: The Daily Dreamer

Álomrajzok: Carol ékszerei

...férfi álmodó találkozása tudattalan női oldalával (anima):

Cím: Carol ékszerei

"Elmentem egy kedves barátomhoz, Carolhoz, aki ékszertervezőként dolgozik. Nagyon különleges, egyedi tervezésű kiállítás volt nála a kerti medence körül. [A medence szélébe] beépített ékszertartókkal és gyönyörű megvilágítással. Azért jöttem, hogy megnézzem a kollekcióját, ő pedig megmutatta nekem a kedvenc nyakláncát azok közül, amelyeket készített. Úgy tűnt, hoztam magammal egy fiút, akit valószínűleg Indonéziából fogadtam örökbe, és aki érdeklődött az ékszertervezés iránt, valamint látni akarta Carol munkáit. Éjszaka volt, csend és béke, a hullámzó víz gyengéden fröcskölte az ékszertartókat."

...a gazdagság és a megtalált nyugalom érzékelteti az ellenkező nem tudattalan értékeinek fontosságát, tudatba emelésük jótékony hatását

Forrás: IASD

Kép: Shaindl Rotbard

Álomrajzok: Két vécé

...50-es évei végén járó amerikai nő blogján találtam a következő álmot, Két vécé címmel (és az illusztrátorként dolgozó szerző rajzával):

    "Vécére kell mennem. Az első, amit találok, olyan magas, mint egy etetőszék. A fedele le van hajtva, szemét borítja, egy pelenkacsere maradványai. Undorral szedegetem le az egyes darabokat, aztán rájövök, hogy nem is olyan gusztustalanok, mint amire számítottam. Azt hittem, kakis pelenkára fogok bukkanni, de nem így történt.

    Elhagyom ezt a vécét, majd egy másikkal szemközt találom magam, ezúttal klasszikus felnőtt csésze mellett, tele szeméttel. A hulladék gyógyszeres dobozokból és más fürdőszobai lomokból áll. A szemem megakad egy dobozon, amelyen a Napoxne nevű gyógyszer neve szerepel. Azon töprengek, vajon mit gyógyíthat? Úgy ébredek fel, hogy a gyógyszer nevét mondogatom folyamatosan, hátha majd emlékszem rá reggel és meg tudom keresni a google-ön."

...mivel az álmok megértésének kulcsa mindig az álmodó kezében van, és ezúttal rendelkezésünkre áll a szerző interpretációja, tőle idézem az értelmezést:

    "Megkönnyebbülési lehetőséget keresek; van valami, amit ki/el kell, hogy engedjek (vécére kell mennem). Az etetőszék megjelenése azt sugallja nekem, hogy az első dolog, amelytől meg kell szabadulnom, egészen korai gyerekkoromból ered. Mivel a fedél le van hajtva, bármi is húzódik meg itt, az tudattalan. És bár soha nem éri el a tudatosság szintjét, szimbolikusan mégis foglalkozom a lelki szeméttel - azzal, hogy leszedegetem és lassan elfogadom (hiszen nem is olyan undorító, mint gondoltam). A legmocskosabb dolgot még nem fedeztem fel önmagamban - vagy talán nincs ilyen (arra számítok, hogy kakis pelenkát találok, de ez nem történik meg).

    Akárhogyan is, úgy tűnik, készen állok felvállalni a felnőtt 'szarságokat', ám a megkönnyebbülés eszköze (a második vécé) megint el van zárva. Ezúttal mitől dugult el? Az álom a Napoxne nevű gyógyszert kínálja fel. Amikor ennek a szónak a jelentését kerestem, ráakadtam a hasonló Naproxen szóra, amely egy fájdalomcsillapító gyógyszer neve. Az álom tehát arról szól, hogy éppen a fájdalom elkerülésének vágya akadályozza meg a szenvedéstől való megtisztulásomat."

Forrás: The Daily Dreamer

Felirat hozzáadása

Álomrajzok: Csónakok

Kép forrása: IASD

...41 éves férfi álma következik, egy idegen házban töltött este előzményeivel:

    "Akkor álmodtam ezt, amikor néhány barátom hatalmas és nagyon öreg házára vigyáztam, amíg ők távol voltak. Az ott tartózkodásom során egyszer le kellett mennem a pincébe, amit hátborzongatónak találtam, és semmiképpen nem akartam hosszan lent időzni, anélkül, hogy az egésznek különösebb jelentőséget tulajdonítottam volna. Késő délután aztán elaludtam a kanapén, az emeleten.

    Azt álmodtam, hogy nagyon sötét van a házban és a pince felé tartok, és nem tudom miért, de érzem, hogy valami történni fog odalent; mintha valamilyen jelenlétet, embereket érzékeltem volna ott. Ezenkívül azt is éreztem, hogy a ház alól kísérteties erő árad, annak ellenére, hogy nem látom, mi az. Habozva megálltam a lépcső tetején és hallgatóztam. Hangok jutottak el hozzám, de nem értettem, mit mondanak, mégis, a hangnem eléggé barátságosnak tűnt, mintha póker-party vagy kisebb összejövetel lenne - néha kiabálással, néha nevetéssel.

    Lesétáltam és egy sima, kerek, fehér alagúthoz érkeztem, amely éppen olyan magas volt, hogy járni lehessen benne, és amely kanyarogva haladt fokozatosan lefelé, a pince alatti ismeretlen szintek irányába. Itt már csobogást hallottam, és a hangok is egyre tisztábban eljutottak hozzám. Különösen egy jellegzetes férfihang emelkedett ki a többi közül, mély és valahogyan zengőbb, mint a többi, mintha óriás hangja lenne.

    Végül egy alacsony nyíláshoz érkeztem, amelyből újabb alagút nyílott, tovább ereszkedve lefelé, és félig tele gyorsan zuhogó vízzel. Már nem emlékszem, hogyan kerültem a vízbe, de a zuhogás hangja, a víz érintése, és még az intenzív klór-szag is, mintha hívogattak volna, aztán egyszer csak azon kaptam magam, hogy nyakig benne vagyok, sodor az ár a hosszú alagút hullámhegyein és hullámvölgyein.

    Rövidesen tágas kamrába értem, egy lagúna-szerű helyre, amelyet beömlő csatornák tápláltak, és itt pillantottam meg a csónakokat. Ezek egy helyen tömörültek és úgy tűnt, arra készülnek, hogy mennek még egy 'kört' a 'zsilipen' keresztül. Mielőtt még felfoghattam volna, hogy mi történik, újra egy alagútban találtam magam, ezúttal nyolc vagy kilenc csónak csoportjától körülvéve.

    A csónakok valamilyen szilárd, sűrű, könnyű anyagból készültek és fehérre voltak festve. Azokra az úszó 'kocsikra' emlékeztettek, amelyeket vidámparkokban láthatunk, felülve például a 'Szerelem Alagútjára'. Többé-kevésbé kapcsolódva ehhez a képhez, minden csónaknak emberi arca volt, nagyobbak, mint a valóságos fejek, és ezek a hajótestből nyúltak ki, némelyik karneváli díszítéssel a fej körül. A fejek nagyon is éltek, beszéltek, nevettek, kiabáltak - annak ellenére, hogy egyértelműen a csónak anyagából készültek. Fura keverékei voltak a képregényszerű karikatúráknak és a nagyon is valóságos, állat-szerű lényeknek.

A csónakok képesek voltak a fejük súlyát körkörösen mozgatni és legtöbbjük fáradhatatlanul ezzel a tevékenységgel szórakoztatta magát, ezzel folyamatosan egymásnak és a falnak ütközve az örvénylő sodrásban. Az egyik csónak - a mély hangú - egy örökösen mérges, idősebb, kopasz férfi, direkt öklelt a fejével, még meg is harapta a többi csónakot, és a többi férfi csónak közül számos legalább ennyire féktelenül viselkedett, vagy legalább is élvezte ezt a fajta tevékenységet.

    Más csónakok lazábban, nyugodtabban kezelték a szituációt, beszélgettek és 'úsztak az árral'. Ezeknek a csónakoknak egy része csatározásba bonyolódott az erőszakosabb csónakokkal, amikor áthaladtak a csoportosuláson, megint más csónakok pedig csak forgatták a szemüket és hagyták, hogy félrelökjék őket. Végig beszélgetéseket folytattak egymással párokban vagy csoportokban, mintha minden a legnagyobb rendben lenne, a zsilip óriási turbulenciája ellenére.

    Mintha dodzsemben úsztam volna, körülvéve a kocsiktól, miközben a fejem alig látszott ki a vízből, ezért hol egyikbe, hol másikba kapaszkodtam, emiatt kaotikus és rendkívül kimerítő volt az egész élmény.

    A csónakok nyilvánvalóan tudták, hogy köztük vagyok, mégsem szólt hozzám egyik sem. Egyszer belekapaszkodtam egy olyan csónakba, amelynek a feje nagyon fáradt és szomorú idősödő nőére emlékeztetett; ő mély együttérzéssel nézett rám, de nem tudott segíteni. Eszembe jutott, hogy megpróbálok beszállni valamelyik csónakba, de a sodrás túlságosan erősen vitt és nem találtam fogást rajtuk. Számos csónak szerint ez rettentően vicces volt, ők leereszkedő hangnemben beszéltek rólam, de még ők is mind nagyon igyekeztek, hogy ne igazán vegyenek tudomást rólam. Úgy éreztem magam, mint egy kicsiny, vad lény, aki akaratlanul belecsöppent a játékukba és képtelen rá, hogy felfogja, ami történik.

    Mindez nagyon hosszú ideig eltartott. Nem tudom felidézni egyik konkrét beszélgetést sem, amely a csónakok között zajlott, de a személyiségükről kialakult határozott elképzelésekkel jöttem végül el onnan. Kísértetiesen valódi embereknek tűntek, olyannyira, hogy elkezdtem azon töprengeni, vajon honnan származhatnak, és hirtelen arra jutottam, hogy a 'csónak' és a 'kísértet' szavak tulajdonképpen szinte felcserélhetők. Világossá vált számomra, hogy a nyilvánvaló sorsuk az, hogy 'csapdában' legyenek itt - lehet, hogy örökre -, mint egy fura, kaotikus család.

    Amikor felébredtem, kísérteties érzések szorongattak. A lények jelenléte még mindig érezhető volt, így képtelen voltam a házban maradni. Tettem egy sétát a környéken, majd az éjszaka hátralevő részét a verandán ücsörögve töltöttem."

...az álmodó számára a külső valóság erejével bírnak álomképei: nevezetesen a tudattalanba való alászállása, ahol "soha nem látott", csapdába esett érzelmeivel (például agressziójával, szomorúságával), örvénylő, kaotikus belső világával szembesül - ezek a valódi rémálmok, melyekben betekinthetünk érthetetlen, kezelhetetlen, elemi erejű indulataink, késztetéseink tartományába

Forrás: IASD

Álomrajzok: Barney, a dinoszaurusz

...Hatéves kislány álma, melyet felnőttként jegyzett le és illusztrált:

Cím: Gőték menyegzője

"Egy napon Barney, a dinoszaurusz, kopogtat a kunyhóm ajtaján. Vele van az unokatestvére, aki egy félénk, vékony, lila, gőte-szerű lény.

Barney unokatestvére hamarosan megnősül, ám a menyasszonya a hatalmas dzsungel és a hegység túloldalán él. Barney szeretné, ha biztonságban elvinném az unokatestvérét a menyasszony falujába; bár még gyerek vagyok, de én vagyok az egyetlen, aki ismeri a dzsungelen keresztül vezető utat.

Beleegyezem, hogy segítek, és másnap reggel a lila gőte meg én útnak indulunk.

A dzsungel sötét és páfrányokkal borított, élénk rózsaszín liánok lógnak mindenfelé. Néhány helyen olyan sűrű a növényzet, hogy úgy kell átküzdenünk magunkat rajta; olyan érzés, mintha szőrös csápok érnének a bőrömhöz.

Az utunk sok sötét nappalon és holdtalan éjszakán át tart. Olykor sekély, lassú folyókon kell átgázolnunk; olykor mérföldeket sétálunk a térdig érő páfrány-bozótban. Időnként meg alig tudjuk átpréselni magunkat a fák között.

Néha, éjszakánként, félünk - azt mondják, húsevő majmok élnek ebben a dzsungelben, bár én még egyet sem láttam.

Egyszer romokat is találtunk, melyeket még soha nem láttam azelőtt - hatalmas, félig eltemetett fejeket, hüllő arcokkal. Barney unokatestvére, aki soha egy szót sem szól, könnyezni kezd a romoknál. Valószínűleg soha nem fogom megtudni, hogy miért.

Végre ritkulni kezdenek a fák és meglátjuk a napot. Előttünk hatalmas hegység terül el - a világon a legmagasabb. Ééés.... matracokból van. Matracok százezrei, mindenféle színben és változatban, égig érő kupacban.

Nem hangzik valami hatalmasnak, ugye? Próbáltál már valaha matracokat megmászni? Igazi rémálom. A sziklákon legalább valami szilárdon állhat az ember; matracok esetében a semmin. Pattogunk, csúszkálunk, visszazuhanunk és botladozunk egészen a csúcsig. Napokig tart feljutni. Legalább bőven van helyünk hol aludni éjszakánként.

Amikor elérjük a csúcsot, hirtelen az egész világ feltárul előttünk; mindent látunk!

Ott van a menyasszony faluja, egy kisebb erdőn túl, a hegy lábánál. Izgatottan versenyzünk egymással lefelé, ahogyan az űrhajósok szökellnek a Holdon. Ez a rész vicces, olyan gyors és könnyed, mintha repülnénk.

Keresztülszaladunk a túloldali kis erdőn, és berobbanunk az esküvői előkészületek kellős közepébe. A falusiak mindenféle lényekből álló, hangos, vidám tömegében kavarogva látom, ahogyan Barney unokatestvére kézen fog egy vékony, zöldes, gyík-szerű lényt. Összeölelkeznek... a barátok kezéből szórt virágok úgy hullanak rájuk, mint a drágaköves pillangók.

Még aznap összeházasodnak. A szertartásból a virágokra, ételekre, dalokra, kiáltásokra, csiripelésre emlékszem, és egy kicsiny, bolyhos narancsszínű babára, akit a mamájának az oltár mellől kellett visszaterelnie, meg a két hüllő látványára, amint gyengéden kék sálakat fonnak egymás nyaka köré, miközben a vendégek ujjonganak. 

Mindezt nagy lakodalom követte. Kacsintások és sugdolózás közepette, az ifjú pár távozott, hogy azt tegyék, amit a felnőttek az esküvő után tesznek. Számomra is elérkezett az idő, hogy távozzam; hosszú út áll előttem, amíg hazaérek.

Mielőtt megmásznám a matrac-hegyet, megállok a hegy lábánál, és visszanézek a völgyre. Az ifjú párra gondolok, valamire, ami velük kapcsolatban egyszerre boldogsággal és szomorúsággal tölt el. Láttam valamit az esküvőn, valamit, amikor egymáshoz értek; ez különbözött mindattól, amit eddig ismertem. Kell, hogy legyen egy szó erre. Időbe telik, mire megtalálom ezt a szót. Egy szót, amit soha azelőtt nem használtam még.

Lelkitársak.

És... 'Én is szeretnék egyet', suttogom a szélben.

Fájó vágyakozás bugyog fel a lelkemben, annyira erősen, hogy úgy érzem, eláraszt. Sírva ébredek..."

...az álmodó felnőttként hozzáadott jegyzetei:

"Ez egyike a mindössze négy álomnak, melyekre gyerekkoromból emlékszem. Hatévesen álmodtam. (Ez magyarázza Barney-t, a dinoszauruszt, akit akkor bálványoztam.) Akkoriban minden benyomásomat a szerelemről Disney filmekből szereztem; párokba állítottam a plüss állataimat, és boldog történeteket találtam ki számukra, ahogyan a tévében láttam. De valójában fogalmam sem volt arról, mi történik ilyenkor az emberekkel, miért akarnak csókolózni (amit gusztustalannak találtam) vagy miért csinálják azokat a titokzatos dolgokat, amelyek biztosan megtörténnek valakikkel, valahol.
Az álom ebben nem hozott változást. Továbbra is úgy gondoltam, hogy a csókolózás gusztustalan, a szexről pedig még vagy öt éven keresztül nem tudtam semmit. Valami viszont megváltozott: amikor felébredtem, úgy éreztem, a lelkem egy része hiányzik. Már korábban is éreztem hasonlót, de akkor nem értettem; most már igen.
Hat éves voltam és lelki társ után sóvárogtam."

...személyes adalék: az álom és a visszaemlékezés elragadó betekintést nyújt a gyermekkori fantáziákba, melyek - a hiányos ismeretek, valamint a tudattalanból felmerülő intenzív élmények hatására - a testi-lelki szerelem nagy misztériuma köré szövődnek

Forrás: World Dream Bank

Kép forrása: World Dream Bank

Álomrajzok: Rendőri intézkedés

...anonim szerző egyik álmát fordítottam le a képről:

Kommentár: [Álom,] amelyikben hős vagyok
Cím: Rendőri intézkedés (2012.11.23.)

1. Egy nő ül a bejárati ajtóm előtt...

2. ...és nem hajlandó elmenni. [álmodó:] "MENJ INNEN!"

3. 9-1-1 [a rendőrség hívószáma] [álmodó:]"Egy nő ül a bejárati ajtóm előtt és nem hajlandó elmenni."

4. A rendőrség megérkezik és elzavarja a nőt... [rendőr:] "Hősként viselkedtél! A NŐ TÉRÍTŐ VOLT!"

5. [rendőr:] "Íme a jutalmad, egy szövetből készült pénztárca."

...személyes adalék: amikor a tudat küszöbén várakozik egy ijesztőnek tűnő tudattalan tartalom, nagy erőket mozgósítunk, hogy megszabaduljunk tőle; a jutalom csekélységnek tűnik, mégis a személyiségünk integritásának fenntartása érdekében tett erőfeszítések hősies érzésével jár.

Az álomrajz forrása az I Draw My Dreams facebook oldal.

Kép forrása: I Draw MY Dreams

Álomrajzok: A korallzátony

...25 éves férfi írta: "álmomban egy férfi felszólít, hogy tartsak vele, mert meg akar mutatni valamit. Egy korallzátonyhoz visz, amely nemrég emelkedett ki a Földközi-tengerből. A képződménybe ágyazódva mázas porcelánhoz hasonló festett szobrokat, megkövesedett hajókat, emberi maradványokat és épületek romjait látom. Megpróbáltam elhagyni az álmot, de a férfi visszatért, megragadott és visszavitt, hogy újra megmutasson mindent..."


...az álom kifejezően jeleníti meg a tudattalanból felmerülő kollektív (személyen túli) tartalmak kényszerítő erejét és rabul ejtő, lenyűgöző hatását...

Forrás: https://sites.google.com/a/mundusvirtua.com/dreams/journal-drawings/

Rajz: Andrew Paquette