Gabriel García Márquez két baljós álomról...
"Azon a napon, amikor megölték, Santiago Nasar reggel fél hatkor kelt fel, hogy ott legyen, amikor a püspök hajója befut a kikötőbe. Álmában egy óriásfügefa-erdőn ment keresztül, langyos esőcseppek hullottak rá, és egy pillanatra boldog volt, de amikor felébredt, az volt az érzése, mintha madárpiszokkal lenne befröcskölve az egész teste. “Mindig fákról álmodott - mondta Plácida Linero, az anyja, amikor huszonhét évvel később elmesélte nekem annak a végzetes hétfői napnak a történetét. - Egy héttel azelőtt azt álmodta, hogy egy sztaniolpapírból készült repülőgépen ül egyes-egyedül, és a gép csodálatos biztonsággal röpköd a mandulafák közt” - mondta. Plácida Linero arról volt nevezetes, és méltán, hogy csalhatatlan érzékkel meg tudja fejteni a mások álmait, persze csak akkor, ha éhgyomorra mondják el neki: de sem ebben a két álomban, sem a többiben, amit a fia a halálát megelőző reggeleken elmesélt neki, és mindben fák voltak, nem vette észre a baljós jeleket."
/Gabriel García Márquez: Egy előre bejelentett gyilkosság krónikája/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése