Az árnyék tudatosítása...

Kép: Jun-Pierre Shiozawa - The Augean Stables

    "Amikor az egyén kísérletet tesz arra, hogy megismerje saját árnyékát, gyakran szégyenkezve azon késztetései és tulajdonságai tudatára ébred, amelyeket önmagában elutasít, de másokban felismer - mint például az egoizmus, szellemi lustaság, felületesség; realitást nélkülöző álmodozások, tervezgetések; túlzott pénzszeretet és birtoklási vágy. [...]

    Ha túlzott haragot érzünk, amikor valamelyik barátunk szemünkre veti egyik-másik hibánkat, akkor bizonyosak lehetünk benne, ezen a ponton húzódik meg saját árnyékunk egyik, tudattalan része. Természetes, hogy bosszúsak leszünk, amikor mások, akik 'nem jobbak' nálunk, az árnyékszemélyiségünk hibái miatt kritizálnak minket. Ám mit mondhatunk akkor, amikor a saját álmainktól, saját belső bíránktól kapjuk a szemrehányást? Ez az ego tettenérésének pillanata, az eredmény pedig általában zavart hallgatás.

     Ezután hosszú és fájdalmas munka önnevelő munka kezdődik, olyan, amely Herkules tizenkét munkájának pszichológiai megfelelője. Ennek a tragikus hősnek [az ötödik munkája] Augiász istállójának kitakarítása volt, méghozzá egy nap alatt. Ám az évtizedek óta halmozódó trágya kitakarítása olyan hatalmas feladat volt, aminek a puszta gondolata is elrettentheti az egyszerű halandót."

/Marie-Louise von Franz: Az individuáció folyamata, in C. G. Jung: Az ember és szimbólumai/

...Herkules is cselhez folyamodott az ügyben: kihajtotta az állatokat egy közeli legelőre, majd egyesített és az istállóba vezetett két közeli folyót - az Alpheioszt és a Péneioszt -, melyek bezúduló vize elsodorta a felhalmozódott trágyát és tisztára mosta az istállót

Etikai problémák az árnyékkal...

Kép: Khidr és Nagy Sándor

...Marie-Louise von Franz az alábbi - Koránból idézett - történettel szemlélteti, hogy nem minden feltétlenül rossz, ami árnyék...

    "Ha az árnyék értékes, vitális erőket hordoz, akkor azokat - az aktuális tapasztalatokat alapul véve - asszimilálni kell és nem elfojtani. Az egótól függ, feladja-e büszkeségét és önhittségét, és képes lesz-e elfogadni azt a látszólag sötétnek tűnő dolgot, amely valójában nem is az. [...]

    Az árnyékkal való találkozás etikai nehézségeinek jó leírását találhatjuk meg a Korán 18. könyvében. Ebben a történetben Mózes a sivatagban találkozik Khidr-rel, 'a Naggyal' vagy 'Isten első angyalával'. Együtt vándorolnak, és Khidr hangot ad abbéli félelmének, hogy Mózes nem lesz képes megbotránkozás nélkül szemtanúja lenni tetteinek. Márpedig ha Mózes nem bírja ki vele, és nem bízik benne, akkor Khidr elhagyja őt.

    Khidr tüstént meglékeli néhány szegény falusi halászcsónakját, majd Mózes szeme láttára megöl egy szép fiatalembert, és végül helyreállítja a hitetlenek városának leomlott falait. Mózes nem állja meg, hogy felháborodásának hangot ne adjon, így Khidr elhagyja őt. Távozása előtt azonban feltárja tetteinek okát.

    Khidr, hogy meglékelte a csónakot, megmentette azt a kalózoktól, akik már úton voltak, hogy ellopják. A csinos fiatalember viszont bűncselekményt akart elkövetni, meggyilkolásával Khidr megóvta jámbor szüleit a becstelenségtől. A fal helyreállításával két jámbor fiatalembert mentett ki a romok alól, ami eltemette a kincseiket. Mózes, morális felháborodása miatt, csak most, túl későn látta be, hogy ítélete elhamarkodott volt. Khidr cselekedetei teljes mértékben gonosznak tűntek, noha nem voltak azok.

    Naiv módon szemlélve a történteket, azt feltételezhetjük, hogy Khidr nem más, mint a jámbor, törvénytisztelő Mózes törvényszegő, szeszélyes, gonosz árnyéka. Ám ez nem igaz. Khidr sokkal inkább az Istenség bizonyos titkos, kreatív megnyilvánulásainak megszemélyesítője."

/Marie-Louise von Franz: Az individuáció folyamata - Az árnyék tudatosítása, in C. G. Jung: Az ember és szimbólumai/

...eszerint Khidr szűk látókörrel nézve elutasított árnyékfigura, a belátás egy magasabb fokán azonban már Bölcs Öregként taníthat rejtett igazságokról...

/A képen Khidr (jobbra) és Nagy Sándor szemlélik, ahogyan a sózott hal életre kel az Élet Vizétől./

Miért olyan nehéz észrevenni az Árnyékot?

Kép: Maria Neschetna - Me and My Shadow

...erről a képről az jutott eszembe, hogy az árnyék-személyiségünk előszeretettel bújik el a 'hátunk mögött', így aztán mindenki más láthatja, csak mi magunk nem
...vakfoltnak is nevezhetjük, hiszen ezen a területen hasonlóképpen nem érzékeljük a tudat fényét, mint a szem az ideghártya területén a környezetből érkező fényt

...néhány példa, melyek segíthetnek a mechanizmus megértésében:

• ha én csupaszív, önzetlen, nagylelkű embernek tartom magam, akkor az önzéssel kapcsolatos késztetéseim kiszorulnak a tudatomból az Árnyékomba és amikor önző módon viselkedem, azt mindenki más észreveszi, csak én nem (holott, nyíltan is képviselhettem volna az érdekeimet, felvállalva, hogy bizonyos helyzetekben igényeket támasztok)
• ha mérhetetlenül okosnak és tévedhetetlennek szeretnék látszani mások szemében, akkor butaságaimat másokban fogom felfedezni (azaz kivetítem az Árnyékomat), hiszen velem nem fordulhat elő, hogy ne tudjak valamit: ugyanakkor mivel természetes, hogy időnként tévedünk, a környezetem szemében pont attól fogok ostobának tűnni, hogy a hiányosságaimat nem ismerem (f)el
• és egy szép ellenpélda, amely azt hivatott szemléltetni, hogy az Árnyék nem feltétlenül 'rossz': ha én totálisan tehetségtelennek és hasznavehetetlennek tartom önmagamat, akkor a képességeimmel kapcsolatban lesz vakfoltom és előfordulhat, hogy a környezetem sokkal többre tart, mint azt valaha is képzeltem 

...álmainkban az árnyékszemélyiségünk általában velünk azonos nemű és sokszor nemtetszéssel, megbotránkozással, elutasítással vagy akár félelemmel, agresszióval reagálunk felbukkanására - kivéve persze, ha titkon irigykedünk rá, mert olyasmit tud, amit mi nappal nem fedezünk fel önmagunkban
...ezektől az Árnyék-figuráktól sokat tanulhatunk vakfoltjainkról, ugyanakkor az önismeret legkevésbé népszerű szereplői és gyakran fájdalmas felismerésekhez vezetnek el - mégis, az ő segítségükkel válthatja fel végül a tökéletesség illúzióját a teljesség élménye

/C. G. Jung nyomán/

Az agresszív árnyék különös esete...

Kép forrása: itt

...ha valaki nappal olyan példás életet ér, mint Dr. Jekyll - aki neves, lelkiismeretes és tiszteletre méltó, munkájának élő orvos -, könnyen lehet, hogy éjszakánként álmában Mr. Hyde-hoz hasonló árnyékfigurák hajkurásszák...

...a makulátlan viselkedés ára, hogy gyakran elnyomjuk miatta önérvényesítési törekvéseinket ('nehogy gondot okozzak másoknak' vagy 'nehogy mások rosszat gondoljanak rólam'), illetve megfosztjuk magunkat a 'rosszalkodás' jóleső érzésétől
...ha az ember alaptermészetéhez tartozó agresszív késztetések nem találnak utat az asszertivitás vagy valamilyen szociálisan elfogadott csatorna (például bizonyos sportok) irányában, egyrészt könnyen másokra vetítjük saját elfojtott rosszindulatunkat ('engem mindenki csak bánt'), másrészt szörnyű alakokkal küszködhetünk álmainkban
...az agresszív álomfigurák szándékainak és indokainak megértése elvezethet néhány fontos felismeréshez, melyek segítségével a tudattalanból érkező indulatok kontrollálatlan kitörései helyett végre tudatosan törekedhetünk céljaink elérésére (erőszakosság helyett például határozott fellépéssel)

...a kép még egy fontos dologra rávilágít: bár Dr. Jekyll árnyékát egy kísérleti gyógyszer kelti önálló életre, a valóságban sokszor az is elég, ha az ehhez hasonló üvegekben alkohol van és személyiségünk árnyoldala máris megmutatkozik...

C. G. Jung árnyéka...

Kép forrása: The Red Book

...a Vörös Könyv imaginatív képsorozatában megjelenik egy kalapos, szakállas, sötét szemű figura hosszú kabátban, akit C. G. Jung árnyékfiguraként aposztrofál
...röviden összefoglalva: Jung egész életében próbálta lelkész édesapja keresztény szemléletű 'örökségét' tovább/át/újragondolni: intuitív és szabad gondolkodó szellemiségének árnyéka így ellenpontként az elvakult keresztény mentalitást képviseli, amely élő hit helyett mereven követi a dogmatikát és Krisztus példaértékű életét szó szerinti értelmezéssel igyekszik utánozni

...akit bővebben is érdekel, íme a teljes történet:

...a képhez fűzött kommentár így szól: Ez itt az arany szövedék, melyben Isten árnyéka lakozik. / This is the golden fabric in which the shadow of God lives."

...az imagináció során Jung egy könyvtárba téved, ahol mind a könyvtáros, mind saját meglepetésére Thomas a Kempis: Krisztus követése című művét kölcsönzi ki - majd a könyvtáros kérdésére elmondja, hogy miközben magasra értékeli a tudományt, mégis úgy véli, hogy az élet néhány pillanatában a tudomány magunkra hagy bennünket
...a könyvtáros nem érti, miért kellene a kereszténységgel foglalkozni, 'az csak egy vallás', miközben Jung erre a megállapításra jut: nem dobhatjuk csak úgy félre a kereszténységet, hiszen talán több van benne, mint képzelnénk

...a könyvtár után Jung egy konyhába tér be, ahol beszélgetésbe elegyedik a könyvtáros kövér szakácsnőjével, aki lelkésznek nézi látogatóját, ugyanakkor mint kiderül, ő is ugyanazt a Thomas a Kempis könyvet olvassa (az édesanyjától kapta, mielőtt meghalt)
...Jung ezután a gondolataiba merül és azon töpreng, hogy egyrészt intuitív módon, a 'saját orra után' haladva szeretne hinni, ugyanakkor különleges értéket és elismerést tulajdonít annak, ahogy Krisztus tette ezt - és ekkor elfogja a nyugtalanító érzés, hogy valójában talán mégis szeretné 'imitálni' Krisztust

...ebben a pillanatban suhogás és csapkodás tölti meg a szobát, mintha egy madárraj röppent volna fel: árnyékszerű figurák suhannak át sietve a szobán
...Jung megszólítja egyiküket (a képen látható árnyékfigurát) és kiderül, hogy Jeruzsálembe igyekeznek, mert a legszentebb szentélyben akarnak imádkozni - ő maga pedig Ezékiel, aki anabaptista (a reformáció legradikálisabb irányzatának követője)
...Jung szeretne velük tartani, de kiderül, hogy ez nem lehetséges, mivel ő még él, az anabaptisták pedig már halottak - most pedig végigvándorolnak az összes zarándokhelyen, ugyanis annak ellenére, hogy igaz hitben haltak meg, nem nyugszanak békében, mert valamiről elfeledkeztek

...ekkor az 'árnyék' nekiszegezi Jungnak a kérdést, hogy mégis szerinte miről feledkeztek meg, majd fenyegetően megragadja őt - erre Jung hirtelen így szól: 'Távozz tőlem démon, nem élted meg a belső állatot!'
...az árnyék elillan, a szakácsnőt viszont megijesztik ezek a szavak - rendőrt hív, Jungot pedig letartóztatják és a bolondok házába szállítják, ahol 'vallási paranoia' diagnózist kap
...az orvos kedélyesen megállapítja a Kempis könyv láttán, hogy 'manapság Krisztus követése a bolondok házába vezet' és bár Jung állítja, hogy ő tökéletesen jól van, az orvos szerint fogalma sincs a saját betegségéről, ami rossz prognózissal és legjobb esetben is csak részleges felépüléssel jár
...a szakasz azzal zárul, hogy Jungot az ágyához vezetik és ő lassan nyugovóra tér, miközben két kérdés úszik át a gondolataiban: hogyan lehetne integrálni a 'szent őrületet' a mai társadalomba? és mi van, ha a társadalmat kellene inkább a 'szent őrülethez' integrálni?

...vajon mit szimbolizál ez a képsorozat?

...Jung spiritualitással kapcsolatos belső vívódása során az imagináció technikájának köszönhetően a konfliktusban álló énrészek önálló személyiséget kapnak:

    >>> a könyvtáros így hordozhatja Jung tudós lélekrészét, aki hajlamos az élet minden kérdésére racionális, mérhető, bizonyítható választ adni - a vallásra pedig csak legyint
    >>> a szakácsnő az anyai 'örökség' tulajdonosa: a kontrollálatlan és kiszámíthatatlan érzelmi változások megtestesítője Jung személyiségében - egyik pillanatban még teljes elfogadást biztosító, támogató, közös érdeklődést mutató szereplő, néhány mozzanat után pedig pánikhangulatban szeretne megszabadulni a kényelmetlen témát feszegető vendégtől
    >>> az árnyékfigura Jung elfojtott 'nyájra' vágyó, hasonlítani és idomulni akaró, szabálykövető, konformista érzéseit fejezi ki - amelyek egyáltalán nem meglepőek, ha figyelembe vesszük, hogy Jung ebben az időszakban a Freuddal való 'szakítás' utáni szakmai elszigeteltségében élt
    >>> a rendőrök a közösségi normák végrehajtói, Jung 'felettes énjének' katonái, akik minden kirívó viselkedést és a társadalmi elvárásoktól eltérő morális nézetet megtorolnak
    >>> az orvos pedig valószínűleg Jung pszichiáter énje, aki pontosan tudja, mi a diagnózis arra, ha valaki manapság spirituális válsággal küzd, kereszténységgel kapcsolatos dilemmákat hangoztat, miközben az állatias ösztönkésztetések tudomásul vételére szólít fel

...a belső konfliktus résztvevőinek megszemélyesítése segít a probléma tudatosításában és feldolgozásában - míg az elején magát Jungot is meglepi, hogy a könyv formájában kereszténységgel kapcsolatos belső tudást keres, a konfrontációknak köszönhetően (saját lélekrészeinek ellenállásával, valamint a külső normák megszegésének árával szembesülve) egyre tisztábban látja aktuális álláspontját a kérdésben
...a szakasz jól szemlélteti, hogy az árnyék feldolgozása nem az általa képviselt nézőpont átvételét jelenti: éppen ellenkezőleg, a vakhit tudattalan vágyának felismerése valószínűleg megóvta Jungot attól, hogy dogmatikus, utánzáson alapuló, zárt pszichológiai irányzatot indítson el

Archetípusok: Árnyék

Eredeti kép: Csontváry Kosztka Tivadar - Öreg halász (1916)

    "[Jung szerint] nemcsak jó és világos oldalaink vannak, hanem árnyoldalaink is. Ezen a személyiség minden sötét jellemvonását és baljós látószögét érti. Ezek nem holmi apró gyöngeségek vagy szépséghibák, hanem mindazon alacsonyrendű személyiségrészek, amelyek legalsóbb rétegei alig különböztethetők meg egy állat ösztöniségétől.

    Az árnyékhoz tartoznak a személy összes elfojtott kisebbrendű és vétkes részei, amelyek eddig tudattalanul uralkodtak s a tudatba integrálásra vártak. Ez nyomós morális probléma s egyben fontos lépés az önismeret felé.

    Álmainkban szaporán találkozgatunk árnyékunkkal, melynek képviselői velünk, az álmodóval azonos nemű álomszereplők: így nők prostituáltakkal vagy hasonló alakokkal akadnak össze álmukban, férfiak meg részeg csavargókkal, betörőkkel és deviánsokkal."

/C. G. Jung Alapfogalmainak lexikona I. kötet/

    A képen középen Csontváry Kosztka Tivadar: Öreg halász című festménye látható - a halász vonásaiban mintha szétválna 'jó' és 'rossz' (ezt szemléltetik az arc egyik, illetve másik feléről tükrözött képek a bal és a jobb oldalon).