Selbst-szimbólumok: szem

Kép: Hélix-köd, más néven "Isten szeme"

    "A szem [...] a mandala mintaképe.

    Böhme [Jacob Böhme, német filozófus] ezt nevezi 'tűzszem'-nek, ami megegyezik azzal a régi elmélettel, mely szerint a látás a szemből árad ki. A szem minden bizonnyal a tudatot ábrázolja (amely érzékszerv), mely betekint a saját hátterébe. Saját fénye ragyog szembe vele, és amikor ez világos és tiszta, akkor az egész testet is fény tölti el.

    A szem ugyanakkor közismert istenszimbólum. Böhme ezért [...] az 'örökkévalóság szemé'-nek, minden lényeg lényegének, 'Isten szemé'-nek nevezi."

/C. G. Jung: Az individuációs folyamat tapasztalati anyagához, in Az archetípusok és a kollektív tudattalan ÖM IX.1./

Selbst-szimbólumok: gyermekisten és hősi gyermek

Kép: Gustave Moreau - A gyermek Mózes

...a mesékhez és mitológiai történetekhez hasonlóan álmainkban is születhetnek különleges babák és találkozhatunk idegen gyerekekkel, akik szokatlanul nagy - igéző és/vagy rémisztő - hatást gyakorolnak ránk...

    "A 'gyermek'-nek olykor inkább a gyermekistenség, máskor az ifjú hős aspektusa domborodik ki. Mindkét típusra jellemző a csodálatos születés és az első gyermeki sorscsapások: az elhagyatottság és az üldözők általi veszélyeztetettség. Az isten természete tisztán természetfeletti, a hős emberi, de a természetfeletti határáig emelt lény ('félistenség'). Miközben az isten - nevezetesen a szimbolikus állathoz fűződő bensőséges viszonya révén - az emberi lénnyé még nem integrált kollektív tudattalant személyesíti meg, addig a hős természetfelettisége magában foglalja az emberi lényt is, ezért a(z 'isteni, vagyis még nem humanizált) tudattalan és az emberi tudat szintézisét jeleníti meg. Ennélfogva a teljességhez közelítő individuáció lehetséges elővételezése."

/C. G. Jung: A gyermek archetípusának pszichológiájához, in Az archetípusok és a kollektív tudattalan, ÖM XI/1/

Selbst-szimbólumok: kő

Kép: Newgrange (Brú na Bóinne, Írország)

    "...az ősvalónk [Selbst] gyakori sajátos szimbóluma az értékes vagy jellegzetes kő. [...] Sok álomban a központi mag, az ősvalónk mint kristály jelenik meg. A kristály matematikailag szabályos szerkezete azt az intuitív érzést kelti bennünk, hogy még az úgynevezett 'holt' anyagban is működik egyfajta szellemi rendezőelv. Ezért a kristály gyakran az anyag és a szellem szélsőséges ellentétének egyesítését szimbolizálja. [...]

    ...a kő a puszta létezést szimbolizálja, amely távol áll az ego-tudatosság emócióitól, érzéseitől és csapongó gondolkodásától. Ebben az értelemben a kő a legegyszerűbb és legmélyebb élményt szimbolizálja, az öröklét olyan élményét, amit az ember akkor él át, amikor halhatatlannak és változhatatlannak érzi magát.

    A gyakorlatilag minden kultúrában megtalálható késztetés, hogy a híres embereknek szobrot emeljenek, vagy a fontos események színhelyén emlékművet állítsanak, minden bizonnyal a kő ezen szimbolikus jelentéséből fakad. A kő, amelyet Jákob azon a helyen állított, ahol híres álmát látta, vagy az egyszerű emberek által a helyi szentek és hősök sírjára elhelyezett kövek azt mutatják, hogy az ember eredendő természetében benne rejlik annak a vágya, hogy a kőszimbolika segítségével valami elmondhatatlan élményt fejezzen ki."

/Marie-Louise von Franz: Az individuáció folyamata - Az ősvalónk: a totalitás szimbólumai, in C. G. Jung: Az ember és szimbólumai/

    A képen faragott szegélykő látható Newgrange (Brú na Bóinne, Írország) síremlékének bejáratánál ~ Kr. e. 3200-ból.

Selbst-szimbólumok: tiszta, ragyogó fény

Kép: Edvard Munch - A Nap (The Sun, 1910-11)

...sötét, zavaros életszakaszokban a Selbst közvetítésével felragyoghat az álmokban szemkápráztató és szívmelengető fény, amely - akár a hirtelen megvilágosodások igényének szimbólumaként, akár kísérőjelenségeként - általában rendkívüli hatást gyakorol az álmodóra
...a Bibliában és a zsidó-keresztény kultúrkörben Isten jelenlétének hírnöke - gondoljunk csak Saulus megtérésére Pál apostollá a damaszkuszi úton, ahol Jézus hangját az égből sugárzó vakító fény kísérte vagy Marc Chagall álmára, amelyben a szűkölködő festőt angyal látogatta meg szikrázó, fehér fény közepette, hogy életre szóló ihletet, hivatástudatot és reményt nyújtson a művésznek a nehéz időkben

...akár transzcendens jelenségként, akár elragadtatott lelkiállapot szimbólumaként értelmezzük, a csodálatos álombeli fény a tudat számára általában a lehető legtisztább, élénk és mégis harmonikus pillanatokat, illetve mindezek intenzív vágyát jelenti - korlátok közé szorított énünk találkozik ilyenkor a határtalan teljesség lehetőségével

/C. G. Jung nyomán/

Selbst-szimbólumok: mandala-városok

Kép: Palmanova, Olaszország

...ha azon kapjuk magunkat álmunkban, hogy egy város körkörös vagy sugárirányú utcáin lépkedünk a központ felé, akkor nagy valószínűséggel saját belső középpontunkhoz igyekszünk éppen - talán átvitt értelemben is útkereséssel küszködünk, esetleg a közelmúlt eseményei elbillentették egyensúlyunkat és most szeretnénk visszatalálni lényegünkhöz, harmóniánkhoz
...az álombeli mandala-városok központjában sokszor életfa, éltető vizet adó kút vagy más különleges szimbólum található, melyeken keresztül újra rácsodálkozhatunk belső erőforrásainkra, életkedvünkre, energiánkra (a Selbst legszebb álomképei gyakran nyomasztó problémák, depresszív hangulat, traumatikus élmények időszakában igyekeznek az öngyógyulás útján elindítani sebzett lelkünket)

/C. G. Jung nyomán/

Selbst-szimbólumok: négyesség

Kép: C. G. Jung - Vörös könyv

...C. G. Jung analitikus pszichológiájában a négy a teljes egész, a totalitás egyik szimbóluma (szoros kapcsolatban a kör attribútumaival), így az álmokban felmerülő négyzetek, négyes csoportok (ember, állat, növény, tárgy, stb.) és/vagy négyes számmal ellátott dolgok a pszichének a teljesség irányába ható törekvéseire mutathatnak rá
...személyiségünk gyakran egyoldalúan fejlődik, például elhanyagolhatjuk érzéseinket gondolataink javára vagy a szigorúan anyagias szemlélettel háttérbe szoríthatjuk spirituális igényeinket: a másik oldal azonban mindig jelen van, csak éppen a hasonló esetekben a tudattalanunkba szorítjuk természetes törekvéseink egy részét - az álombeli négyesség ilyenkor felsorakoztat minden irányt és kiterjedést, hogy tudatunkba emelje többdimenziós élet lehetőségét, továbbá stabilitást teremtsen (hogy egy vagy kettő helyett négy 'lábon álljunk')

...klasszikus példák, amelyek segíthetnek felismerni a négyességet álmainkban:

• a négy égtáj (észak, kelet, dél, nyugat)
• a négy évszak (tél, tavasz, nyár, ősz)
• a négy elem (föld, tűz, víz, levegő)
• a négy minőség (meleg, hideg, nedves, száraz)
• a négy szél (Boreasz, Zephírusz, Eurosz, Nótusz)
• a négy temperamentum Galénosz nyomán (szangvinikus, kolerikus, melankolikus, flegmatikus)
• mértani alakzatok: négyzet, rombusz vagy akár nyolcszög
• a kereszt négy ága
• a négy evangélista (Máté, Márk, Lukács, János)
• a katolikus vallásban az Atya, a Fiú és a Szentlélek, Szűz Máriával kiegészülve

A képen C. G. Jung egyik mandalája látható a Vörös Könyvből, amely szépen illusztrálja a kör és a négyesség kapcsolatát.

Mandalák a természetben...

Kép forrása: itt

...álombeli Selbst-szimbólumként találhatunk akár egy megkapóan harmonikus, körkörös és középpontosan szimmetrikus növényt is, amelynek a látványa elvarázsol, örömmel tölt el, megragad
...saját mély-valónk nemes egyszerűségére és természetességére csodálkozhatunk rá a növény-mandala képében, amely alapjaiban rendezett, dinamikus összhangban él a környezetével, közel a realitás talajához és a testi-ösztönös gyökerekhez

...a természet mandalái sokszor egyesítik a körkörös elrendezést és a - Fibonacci sorozat által leírt - spirál geometriáját (mint például ezen a képen)

Archetípusok: Selbst ('mély-én', 'önvalónk', 'ősmagunk')

Kép: C. G. Jung illusztrációja a Vörös Könyvből (~1914-1930)

...az emberi psziché teljessége: tudatos és tudattalan összetevőink belső középpontja és egyben végtelen spektruma

    "A Selbst, a legmélyebb, legigazibb, legteljesebb önmagunk Jung szerint egy őskép (archetípus) formájában velünk születetten bennünk él, és nem más, mint egyfajta ránk jellemző mintázódása a 'mindenség' leképeződésének az emberben. Úgy véli, ez fogalmazódik meg abban a bibliai üzenetben, hogy 'Isten a saját képmására teremtette az embert.' Ebből következően minél közelebb kerülünk legmélyebb önmagunkhoz, vagy másképp fogalmazva: minél teljesebben kibontjuk (megvalósítjuk) a bennünk élő kozmoszt az individuáció folyamata során, annál közelebb kerülünk 'isteni lényegünkhöz'."

...ezzel a bejegyzéssel szeretnék elindítani egy új sorozatot, amely a jungi archetípusok álomszimbolikájának felismerésében és megértésében segíthet
...a képen látható (élet)fa koronájában megjelenő ragyogó kör (mandala) például a Selbst 'megcsillanásának' egyik kifejező ábrázolása

Idézet: V. Komlósi Annamária

Selbst-szimbólumok: mandala

Kép: C. G. Jung - Systema Munditotius

    "A szanszkrit mandala szó általános jelentése: 'kör'. A vallási gyakorlat és a pszichológia rajzolt, festett, térben megformált vagy eltáncolt kör-képeket ért alatta. Ilyen jellegű plasztikus alkotások elsősorban a tibeti buddhizmus keretein belül keletkeznek, táncfiguraként megjelenő kör-képekkel pedig derviskolostorokban találkozhatunk. Mint pszichológiai jelenség álmokban, bizonyos konfliktushelyzetekben és szkizofrénia esetén tűnik fel, spontán módon. A mandalákban gyakran kerül kifejezésre a négyesség vagy a négy többszöröse kereszt, csillag, négyzet, nyolcszög stb. formájában. Az alkímiában ezt a motívumot a 'quadratum circuli' [a kör négyszögesítése] képviseli.

    A tibeti buddhizmus a meditációt és a koncentrálást elősegítő kultikus eszköz (jantra) szerepét tulajdonítja a mandalának. Az alkímiában hasonló jelentőséggel bír, hiszen ott a négy egymást taszító elem egyesítését jelképezi. Modern individuumoknál való spontán jelentkezése indokolttá teszi funkcionális jelentőségének közelebbi vizsgálatát a pszichológiai kutatás keretében. A mandala ugyanis rendszerint pszichés disszociációs vagy dezorientációs állapotokban jelentkezik, például olyan 8-11 éves gyermekeknél, akiknek a szülei válni készülnek; felnőtteknél, akik neurózisuk és annak kezelése következtében az emberi természet ellentét-problematikájával konfrontálódnak és ennek megfelelően útvesztőbe kerülnek; vagy szkizofréniás betegeknél, akiknek a világképe értelmezhetetlen tudattalan tartalmak betörése folytán rendezetlenné válik. Ilyen esetekben jól megfigyelhető, hogyan kompenzálja a kör-kép szigorú rendje a pszichés állapot rendezetlenségét és zavarodottságát - mégpedig azáltal, hogy konstruál egy középpontot, ami felé minden más irányul, vagy koncentrikusan elrendezi a sokrétű, ellentétes és összeegyeztethetetlen tartalmakat. A jelenség nyilvánvalóan a természetnek az öngyógyításra tett kísérlete; hátterében nem tudatos szándék, hanem ösztönös impulzus áll."

/Carl Gustav Jung: Mandala - Képek a tudattalanból/