Irvin D. Yalom az "álomszövő manóról"...

Kép forrása: itt

    "Freud hatására kövérkés, joviális homunculusnak képzeltem az álomszövő „manót”, aki boldogan éldegél az idegsejtnyúlványok erdejében. Nappal alszik, éjjel a zsongó szinapszisok párnáján pihen, édes nektárt kortyolgat, és lustán szövögeti gazdája álmait. A terápiát megelőző éjszaka a páciensben ellentmondásos érzelmek dúlnak a terápiával kapcsolatban. A homunculus szokásához híven éjszakai műszakban dolgozik, és ezeket a félelmeket és reményeket egyszerű, áttetsző álommá szövi. Később feltámad az ébersége, rájön, hogy a terapeuta árnyaltan értelmezi az álmokat. Az emberke bájosan kalapot emel nagytudású ellenfele, a terapeuta előtt – aki nem restell betolakodni az ő birodalmába –, ám innentől kezdve igyekszik az álom értelmét mélyen elrejteni.
    Bájos kis tündérmese. Jellegzetes 19. századi antropomorfizáció. Sajnos én is elkövettem azt a hibát, amit oly sokan, hogy Freud absztrakt mentális struktúráit önálló akaratú koboldokkal azonosítottam. Bár ne tettem volna!"

/Irvin D. Yalom: A magyar macska átka - Pszichoterápiás mesék/