Terápiás álmok: Irvin D. Yalom

Kép forrása: Flickr

...Irvin D. Yalom, amerikai pszichoterapeuta, írásaiban gyakran mesél arról, hogyan hasznosítja a terápiás kapcsolatra vonatkozó álmokat a közös munka intenzitásának és mélységének előmozdítására, az érzelmek azonosítására és a kapcsolati dinamika felismerésére, tudatosítására...

...íme egy álompélda egyik kliensétől:

    "A házunk verandáján álltam, és az ablakon át benéztem a szobába, ahol apám az íróasztalnál ült. Bementem, és kértem, hogy adjon pénzt benzinre. Benyúlt a zsebébe, és ahogy átadott nekem egy köteg számlát, a pénztárcámra mutatott. Kinyitottam a tárcát, és láttam, hogy teli van pénzzel. Akkor azt mondtam, hogy üres a tank, mire ő kiment a kocsihoz, kinyitotta a sapkát, és megmutatta, hogy színültig tele van."

...vajon mit üzen ez az álom a kliensnek és a terapeutának?

    "Az álom központi motívuma az üresség és annak ellentéte, a teli állapot. A női páciens szeretett volna valamit az apjától (és tőlem, mivel az álombeli szoba nagyon emlékeztetett a rendelőmre), de nem tudta, hogy mit akar. Pénzt és benzint kért, de a tárcája már teli volt pénzzel, és a benzintartály is csordultig volt. Az álom híven tükrözte hiányérzetét, valamint azt a meggyőződését, hogy segíthetek rajta, ha meg tudja fogalmazni vágyait. Éppen ezért mindig követelt tőlem valamit - bókot, szeretetet, különleges bánásmódot, születésnapi ajándékot -, de közben sejtette, hogy vakvágányra tévedt. A terápiás feladat az volt, hogy a figyelmét átirányítsam az állandó kéregetésről a saját gazdag, belső erőforrásainak kiaknázására."

Forrás: Irvin D. Yalom - A terápia ajándéka című könyve

Terápiás álmok: Verena Kast

Kép forrása: Libri

...Verena Kast jungi analitikus praxisából, Karl nevű, huszonhat éves kliensétől:

    "Terápiás órám van Kast asszonynál. Sokkal nagyobb a rendelője, mint amilyenre emlékeztem. Nem a várószobában várok, hanem a rendelőjében. Az analitikusnő a padlón ül egy tíz év körüli kisfiúval, és festenek. Próbálom észrevétetni magam - hiszen most én vagyok soron. De ők úgy belemélyednek a festésbe, hogy észre sem vesznek. Nagyon dühös vagyok. Ebben a dühös hangulatban ébredek fel."

...az álom feldolgozásáról a terapeuta a következőket meséli:

    "'Nagyon dühös voltam magára álmomban', ezzel kezdi Karl a következő ülést. Megkérem, hogy képzelje újból maga elé az álmot, és közben mondja el. Most még dühösebb: álmában én nagyon élveztem, hogy a kisfiúval ülök a padlón és elmélyülten festegetünk - őt pedig egyszerűen kirekesztettük, levegőnek néztük. Karl gyerekkorában kevés figyelmet kapott, ezért könnyen támad olyan érzése, hogy keresztülnéznek rajta, könnyen kivetíti ezt a komplexust.
    Megkérem, hogy írja le azt a tízéves fiút. 'Kicsit visszamaradott gyerek, rá is fér a terápia - ez idáig rendben van. És biztosan nem tud elég jól beszélni, hát le kell festenie az érzelmeit. De ne az én órám alatt!' Önmagában is látja talán azt a kisfiút? Megpróbálom a tárgyi szintű szemléletről alanyi szintre vinni át az álmot. Természetesen, hogyne látná. Igen, ő is rosszul tudja az érzelmeit kifejezni, azért szoktunk néha mi is festeni, vagy keressük a jó megfogalmazást, míg az érzelem és a kifejezése összhangba nem kerül. De úgy látszik, túl hosszan vagy túl behatóan foglalkoztam Karl személyiségének ezzel az oldalával. Megosztom ezt a gondolatomat Karllal. Talán túlságosan csak ezt az oldalát láttam. Karl átgondolja a dolgot: 'Logikusan hangzik, de úgy érzem, nem igaz.' És mit érezne igaznak? 'Be kell látnom, hogy az a tízéves gyerek létezik, és tényleg terápiára van szüksége. Amikor mi festünk, mindig azt gondolom, hogy ez csak játék. De nemcsak festünk, hanem aztán megpróbáljuk tényleg kifejezni az érzéseimet, és néha már egész jól sikerül a mindennapi életben is, és akkor barátságosan meg tudom mondani, hogy most mérges vagyok, és ez igazán jó.'
    Ha álmok értelmezéséről van szó, az álomgazda a fő illetékes. Mégis elhatároztam, hogy ezentúl nemcsak a terápiára szoruló kisfiút látom Karlban, hanem jobban meglátom benne a felnőtt férfit a maga kompetenciájával és szükségleteivel."

...az álom megosztása a terapeutával éppen abban segít Karlnak, amivel legjobban küzd: negatív érzéseinek, dühének, elégedetlenségének kifejezésében - az analitikus pedig elbírja, sőt elfogadja és tekintetbe veszi a visszajelzést
...a terapeuta reakciója talán minden korábbi támogatásnál jobban bizonyítja a kliens számára az érzések kifejezésének helyét és fontosságát kapcsolataiban

/Verena Kast: Álmok című könyvéből/

Terápiás álmok: C. G. Jung

Kép forrása: Moly

...Carl Gustav Jung: Emlékek, álmok, gondolatok című önéletrajzi művében mesél arról, hogyan segítették pszichoterápiás munkáját a pácienseiről szóló álmai...

    "A terapeuta kénytelen szakadatlanul számot adni magának arról, hogyan reagál ő maga a páciensével való szembenállásra. Hiszen az ember nemcsak a tudatával reagál, hanem minduntalan föl kell tennie magának a kérdést: miként éli meg a tudattalanom a szituációt? Igyekeznie kell tehát az álmait is megérteni valamiképp, és önmagát éppoly éberen megfigyelni, mint a páciensét, különben esetleg félresikerülhet az egész kezelés. Egy példával szeretném ezt illusztrálni.
    Volt egyszer egy nőbetegem, nagyon intelligens asszony, akivel kapcsolatban azonban különböző okokból kételyeim támadtak. Eleinte jól ment az analízis, de egy idő múltán az volt a benyomásom, hogy az álomfejtésben nem járok a helyes úton, és a beszélgetésben is mintha bizonyos ellaposodást észleltem volna. Elhatároztam tehát, hogy beszélek erről a beteggel, mert természetesen az ő figyelmét sem kerülte el, hogy valami nincs rendben. A legközelebbi látogatását megelőző éjszakán a következőt álmodtam:
    Országúton gyalogoltam egy völgyön át, naplementekor. Jobbra meredek domb emelkedett. A tetején várkastély állt, és legmagasabb tornyán egy nő ült afféle mellvéden. Hogy jobban láthassam, alaposan hátra kellett hajtanom a fejemet. Ébredéskor görcsös fájdalmat éreztem a tarkómban. Még álmomban felismertem a nőben páciensemet.
    A magyarázatot azonnal világosan megértettem: ha álmomban ennyire föl kellett néznem páciensemre, akkor a valóságban bizonyosan lenéztem. Hiszen az álmok a tudatos beállítottság kompenzálásai. Elmondtam neki az álmomat és a megfejtését is. Ennek hatására nyomban megváltozott a helyzet, és a kezelés megint rendben folyt tovább."

...a példa érzékelteti, hogyan segíthet az álom az analitikusnak - a terápia elakadása miatt tartott - önvizsgálatban, a tudattalan belső ellenállás, valamint a viszontáttétel tisztázásában, majd az őszinte megnyílásban a kliens felé - az álom elmesélése a kapcsolat fontosságát éreztetheti a klienssel; a terapeuta esendő emberi természetének felvállalásával közelítheti az eltávolodott feleket, mélyítheti a bizalmat; a tudattalan tartalmak feldolgozásával pedig jelentős önismereti előrelépést hozhat