 |
| Kép: Susan Seddon Boulet |
"J. R. Jewell Az álmok pszichológiájá-t kérdőíveknek, minden eddiginél bővebb adataiból állítja össze. Álmok előidézésére minden kísérlet eredménytelennek látszik, megakadályozásukra bármely módszer jó, szuggesztióval párosulva és ennek arányában. Évszak, hó nincs befolyással; de úgy látszik, van az álmoknak kora, legtöbbeknél a pubertásé. Tárgyuk: gyermekkorban inkább állatok, helyek, később személyek, események. Leggyakoribbak, s legtöbbeknél ismétlődnek: lidércnyomás és repülés. Az első inkább fizikai, mint idegfolyamat, szuggesztióval legyőzhető. A repülés (ezt még nem figyelték meg!) többnyire határozott helyhez (lépcsőház) van kötve; sokan tudják, hogy álom, s tudatosan ismétlik, mert kellemes. Kilencven százalék járt vagy beszélt álmában.
Az álom függ a képzettartalomtól: változik kor, hely szerint. A gyermek látott, hallott, olvasott dolgok hősének álmodja magát; az ifjú már vágyait is álmaiba viszi. Flegmatikusabb fajok kevesebbet álmodnak és emlékeznek álmaikra. Mennél mélyebb hatással volt egy esemény valakire, annál több idő kell, mielőtt álmaiban fellép; csak gyermekeknél van kivétel.
Prezentatív álmok okai vagy külső (közbejött) ingerek, vagy szervi és izomérzetek (repülésé vérkeringési zavar; a repülés és esés álmai mintha csak az appercepcióban különböznének.)
Reprezentatív álmok okai vagy memória és asszociáció vagy szuggesztió. Gyakoriak (Amerikában) a betörőkről és a világ végéről szóló álmok. Teljesült premonitorikus álom mindig magyarázható; sokszor lappangó asszociációk feléledéséből; ezen alapulhat az is, mikor valaki többször, ébren nem ismert helyre álmodja magát. Az önmagát halottnak álmodás a lidércnyomással lesz analóg; álmok halottak feléledéséről összefüggnek a régi néphittel elhunytak életéről, elutazásáról, ma is keltenek néha ily hitet.
Az ítélet álom közt nem szünetel, mint hitték: végezhet bonyolult műveletet. Tudhatjuk, hogy álmodunk. Álom az álomban: különböző mélységű alvások eredménye. Az érzelmek szerepe nagyobb az álomban, mint hiszik. Az álmoktól keltett érzelmek gyakran mások, mint aminőket hasonló körülmények ébren keltenének: egyidejű szervi érzések hatnak rájuk. Tízéves kortól fellép a morális elem az álmokban. Az álmokat gyakran zavarjuk össze az élettel (gyermekek majdnem általán). Hatásuk is az életre nagyobb, mint becsülik, nemcsak primitív népeknél, nálunk is, ítéletünk ellenére. Még nagyobb a hipnagogikus állapotoké. Valamely szellemi tehetség tétlen, a többi működik: így magyarázták eddig az álmot; Jewell azt hiszi, bármely tehetség működhetik. Különben a válaszok csak fiataloktól származván, ez eredmények nem általánosíthatók."
Forrás: Magyar Elektronikus Könyvtár
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése