Eric Berne: Sorskönyvi álmok II.

Kép: Gürbüz Doğan Ekşioğlu

    "A sorskönyvi készlet rendszerint olyannyira távol áll a páciens valódi életétől, hogy puszta megfigyelés és értelmezés révén szinte lehetetlen rekonstruálni. Legfeljebb abban reménykedhetünk, hogy egy álom siet a segítségünkre. A 'sorskönyvkészleti álom onnan ismerhető fel, hogy elmondása után egy sor esemény hirtelen a helyére kerül. Lehet, hogy az álom képi világa nem emlékeztet a páciens valódi életére, tranzakcióanalitikus szemmel nézve azonban pontosan leképezi azt. Egy nő, aki folyton 'kiutat keresett', egyszer azt álmodta, hogy üldözték, és akkor egy lefelé lejtő alagútra bukkant. Bemászott az alagútba, s üldözői oda nem tudták követni. Ehelyett őrt álltak az alagút szájánál, hogy elkapják a nőt, majd ha kijön. Ő azonban észrevette, hogy az alagút másik végén veszélyes emberek egy másik csoportja les rá. Ezért sem előre, sem hátra nem mozdulhatott, s azt is tudta, ha elengedné magát, a lejtő révén lassan belecsúszna a másik nyílásnál várakozók karjaiba. Ezért mindkét karjával görcsösen az alagút falának támaszkodott, mert csak így érezte magát biztonságban.
    Sorskönyvi nyelven mindez azt jelentette, hogy a páciens egész addigi életét az alagútban való görcsöléssel töltötte. Attitűdjéből és előtörténetéből tudni lehetett, hogy sorskönyve úgy végződött volna, hogy elfárad a kapaszkodásban, és lassan belecsúszik az alagút végén várakozó halál karmaiba. A sorskönyvterápia segített neki kikeveredni a napvilágra. [...] ez a nő is szép 'javulást' mutatott az addigi terápia során. Sorskönyvi nyelvre fordítva, e javulás arról szólt, hogy 'hogyan élhetek kényelmesebben, miközben az alagút falának feszülve várakozom a halálra'. E páciens sorskönyvi készlete tehát az alagútról szólt. Az álom természetesen számos más módon is értelmezhető, amint ezt már minden elsőéves pszichológia szakos hallgató jól tudja. A sorskönyvi értelmezés mégis fontos, mégpedig azért, mert megmutatja a terapeutának és a csoporttagoknak, valamint a páciensnek és a férjének, hogy miről is van szó valójában, és mit kell tenniük. Rávilágít arra is, hogy a 'javulás' önmagában még nem elégséges."

/Eric Berne: Sorskönyv, IX. fejezet/