Mese: Máté Angi - Amikor egymás álmát álmodták

Kép: Rofusz Kinga

...részletek Máté Angi: Az emlékfoltozók című elbűvölő mesekönyvéből, melyhez Rofusz Kinga készített illusztrációkat

...kik is azok az emlékfoltozók?

    "Volt egyszer két tündér, de mondhatnám azt is, hogy két rigó, de még azt is, hogy két kislány, én nem tudom megmondani, melyik, mert mindháromra hasonlítottak: hajnalonta nyitott ablakaik párkányán ülve fütyörésztek, mint a rigók, hálóingben lógatták a lábuk, mint valami unatkozó tündérek, az egyik olyan szőke kislány, akárha fején limonádét hordana, a másik mint egy faodú, olyan barna.
    Ezek a szőke és barna tündérrigólányok minden hajnali fütyörészésük után, amikor már reggel lett és járt a postás, átugráltak házuk küszöbén – egy nagy piros fazekat cipelve magukkal – egészen a postaládáig, onnan kiszedték a leveleket, mind egy szálig, bele a fazékba, aztán becihelődtek a házukba.
Bent leültek a nagy piros fazék köré, és bontani kezdték a borítékokat..."

...most, hogy már ismerjük a szereplőket, íme az "Amikor egymás álmát álmodták" című mese:

    "A tündérrigólányok, ha befejezték a mindennapi emlékfoltozást - mert naponta érkezett a postás a lyukas kendőkkel -, lefeküdtek.
Bebújtak paplanjaik alá, fejüket kispárnájukra hajtották, és mellé egyengettek egy-egy még kisebb kispárnát. Egyet a limonádéhajú, egyet a faodúbarna, azért, ha jönnek az álmaik, azok is lefekhessenek.
    Aztán, mert fáradtak voltak, el is szenderültek, és két szuszogás után már körülöttük neszeztek az álmaik.
    Az érkező neszezők, az álmok leültek a kisebb kispárnákra, ám nem aludni (hisz az álmaink csak akkor alusznak, mikor ébren vagyunk), csak ültek, törökülésben, egyik álom azt mutatta, hogy a limonádéhajú akácvirágot rágcsál, a másik álom, amelyik a faodúbarna fejénél kuporgott, azt, hogy a barna tündérrigólány agyagot gyúrt, s a gyúrtból kicsi csuprokat keverít.
Így a limonádéhajú azt álmodta, akácvirágot rágcsál, a faodúbarna pedig azt, hogy agyagcsuprokat keverít.
    Reggel felébredtek a lányok, nyújtóztak az égig, szaladtak a napba, hogy azzal egyszerre ülhessenek a kerítésen, a postást várva, s a kerítésen üldögélve elmesélték egymásnak az álmaikat, kacagva. Majd, ahogy telt a nap, a limonádéhajú szedett néhány fürt akácot, rágcsált az édes szirmokból, a faodúbarna pedig felhozta a pincéből a régóta őrzött agyagot, és gyúrt egy kis csuprot. Mikor az agyag kiszáradt, a maradék akácvirágot a keverített csuporba tették.
    Aztán végére járt a nap, a tündérrigólányok bebújtak ismét a paplanjain alá, fejüket a kispárnájukra hajtották, és elegyengették a kisebb kispárnákat is, az álmaiknak.
    Igen ám, de valahogy összekeveredtek a kispárnák: a limonádéhajúé a faodúbarna tündérrigólányhoz került, a faodúbarnáé pedig a limonádéhajú mellé, nem vették észre, álmosak, fáradtak voltak, elszenderedtek.
    Két szuszogás után meg is érkeztek az álmaik, keresték, hová ülhetnének törökülésbe, mutathassák magukat, legyen álmodás. Ám az álmok párnái elkeveredtek, így ők is más-más tündérrigólányhoz kerültek: a faodúbarna álmodta, hogy a limonádéhaját a Küküllőben mossa, halak rejtőznek benne, a limonádéhajú pedig azt, hogy faodúbarna haja tele lett bogánccsal és sündisznóval fésülködik.
    És fordítva álmodtak hajnalig.
    Akkor az elcserélt párnákon ülő álmok neszezve elhagyták a szobát, a házat, átszökelltek a kerítésen, le a dombról, a földeken szunnyadó pipacsfejek fölött.
   Amikor reggel a tündérrigólányok világra és egymásra nyitották a szemüket, egyszerre mondták, hogy:
   - Álmodtam az álmodat! Azt álmodtam, te vagyok!"