Eric Berne: Sorskönyvi álmok I.

Kép: Gürbüz Doğan Ekşioğlu

     "A terapeutának sokszor sejtelme sincs a tünet vaódi okáról mindaddig, amíg elő nem kerül valamely furcsa álom, amely egy csapásra koherenssé és érthetővé varázsolja a páciens különös viselkedését. Egy Wanda nevű nő folytonos pénzzavarban volt, mert férje sorozatosan a legkülönfélébb anyagi botrányokba keveredett a munkaadóival. Amikor a csoporttagok rávilágítottak a férj reakcióinak ostoba mivoltára, Wanda mindig dühösen a védelmére kelt. Wanda másik érdekessége volt, hogy állandóan a családja élelmezése miatt aggódott. Valójában semmi oka nem volt arra, hogy az éhenhalástól rettegjen, hiszen szülei jómódúak voltak, és bármikor hozzájuk fordulhatott. A terapeuta két álló éven át képtelen volt rájönni e különös történet mozgatórugójára, mígnem egy nap előkerült a 'sorskönyvi álom', mely szerint Wanda 'egy olyan koncentrációs táborban élt, amelyet a csúcsán lakó gazdag emberek tartottak fenn'. Az álomban csak úgy lehetett élelemhez jutni, ha az ember jóban volt ezekkel a gazdagokkal, vagy becsapta őket.
    Ez az álom megkönnyítette a dolog megértését. Wanda férje 'Húzzuk be a csőbe!' játszmát játszott a főnökével, csak hogy felesége nyugodtan az 'Előteremtem az élelmet a családomnak' című játszmának szentelhesse magát. Amint a férje pénzhez jutott, azon nyomban gondosan elveszítette, csak hogy a játszma folytatódhassék. Amikor a dolgok igazán rosszra fordultak, Wanda mindig segítette a férjét abban, hogy átverjék Wanda szüleit, és pénzt csikarjanak ki tőlük. Wanda nagy bosszúságára, a szülők és a munkaadók az utolsó pillanatban mindig a helyzet magaslatára álltak, és elsimították a botrányt. Wanda dühösen tagadta a csoport előtt, hogy ilyesféle játszmáik lennének. Pedig valójában éppúgy élt, mint az álomban: a szülei és a férje munkaadói voltak 'a hegycsúcson élő gazdagok', akik 'odafentről' irányították Wanda életét, s akiknek a kedvét kellett keresni vagy akiket be kellett csapni a túlélés érdekében. Wanda esetében a koncentrációs tábor jelentette a világképet, illetve a sorskönyvi készletet. Wanda úgy élt a valóságban, mintha az lett volna az álombéli tábor. A kezelés során Wanda mindaddig 'a javuló páciens' képét mutatta. Állapota már addig is valóban sokat javult, ám ekkorra hirtelen világossá vált, hogy e javulás csupán arról szólt, hogy 'hogyan éljünk jobban a koncentrációs táborban'. A terápia még csak meg sem érintette Wanda sorskönyvét, csupán kissé kényelmesebbé tette az életét. Ahhoz, hogy Wanda meggyógyulhasson, el kellett hagynia a koncentrációs tábort, és ki kellett lépnie a való életbe - mely az ő esetében egészen kellemesnek bizonyult, miután a családi problémái végül elrendeződtek."

/Eric Berne: Sorskönyv, IX. fejezet/