Gyermekálmok

Kép forrása: deviantART

...részletek a Kossuth Rádió 'Vendég a házban' című adásából, melyben Vozár Anna pszichológus ismertette az alvás jelentőségét és az álom szerepét a gyerekek fejlődésében:

    "Az alvásnak, az álomnak legalább két típusú funkciója van.

    Egyrészt egy élményfeldolgozás, a napi történések értelmezése, elrendezése, másrészről pedig van egy pihentető, nyugtató funkciója.

    A kicsi gyerekeknél (az egészen piciknél) pedig van egy további funkciója is: ez pedig az idegrendszer érését segítő funkció. Amikor egy baba megszületik, akkor az idegrendszere még nem teljesen ugyanabban az állapotban látható, mint ahogy néhány évvel később. Többek között az idegsejtek nyúlványainak a fehérje-hüvelye - ami a szigetelésnek nevezhető tulajdonképpen a sejthálózatban -, az például az első időszakban fejlődik ki, az első két évben. Ennek nyomán azt lehet tapasztalni, hogy maga az alvás, az álom az az agy öningerlése, az agy munkára serkentése, és ezáltal a sejthálózat, a sejtszerkezet és a működési mód alakul, változik.

    Ezt a funkciót kevésbé ismerjük, de láthatjuk is piciknél, hogy ráng egy kicsit, nagyon mocorog a szeme, és más ritmusban is álmodnak, mint mi. Sokkal több az 'álmodós szakasz', mint a későbbiekben. Ez az egyik jellegzetesség a gyerekeknél.

    A másik jellegzetességet a nagyobbacska óvodások, 5-6 évesek korában látjuk leginkább. Ez nem jelenti azt, hogy ez korábban nem jelenik meg, de egy nagyon komoly álomtevékenység tapasztalható ekkor a gyerekeknél. Ennek egy része, amit sokan tapasztalunk: a rémálmok, hogy valami szorongás, aggodalom van benne.

    Ez táplálkozhat a napi aggodalmakból, eseményekből, ijesztő filmekből, furcsa arcú emberek látványától, tehát amit megél, megtapasztal a gyerek, és nem érti, megzavarja, az megjelenik az alvásban is.

    De ugyanakkor itt is van egy fejlődést szolgáló funkció, hogy a képzelet, a fantázia egyre gazdagabb, egyre színesebb. Nagyon intenzív tevékenysége ez a gyerekeknek, nappal is nagyon jól tudnak fantáziálni, képzelegni. Amikor keresik, ismerkednek a valóság és a képzelet határával, akkor ott egy nagyon gazdag és kicsit felnőtt szemmel kaotikusnak tetsző világot látunk, ahol a gyerek kezdi megkeresni, hogy mi az, ami mintha és mi az, ami igazi. Mikor csak elképzel valamit - mert az agy számára közel hasonló az a dolog, amit konkrétan a szemünkkel látunk, mint a belső mozi -, az olyan nagyon markánsan nem különbözik. A gyereknek ezt meg kell tanulnia, és azt gondolom, hogy ez maga a csoda, hogy a gyerek megtapasztalja, meg tudja tanulni elkülöníteni, hogy én ezt elképzeltem vagy igaziból láttam, igaziból hallottam.

    Na, most ez a probléma megjelenik az álomban is, mert ez kicsit elárasztja egyik-másik gyereket - a saját fantáziája megzavarja. Adott esetben minél fantáziadúsabb egy gyerek, annál inkább ez sok lehet a számára, és akkor ez az álomidőszakban is megjelenik, hogy ez egy kicsit sok és ijesztő. Akár az a sokféle furcsaság, rémkép, ami megjelenik. Rémálom így is születhet, nemcsak azért, mert tuti, hogy rosszat látott vagy valaki csúnyán beszélt vele és ő nagyon megijedt, nem érti a világot, hanem mert a saját belső világa is elég komplikált és ez egy differenciálódási folyamat, ami a gyerekekben zajlik.

    Még talán annyit érdemes elmondani a kicsik világáról, alvás szempontjából, ami nagyon megkülönbözteti a kamaszok vagy a felnőttek álmától, hogy ők 'egy az egyben' álmodnak. Látszólag ez picit ellentmond annak, hogy a fantázia, meg a képzelet, meg a manók, de azért eléggé úgy működnek ők, hogy amikor valóban napi eseményt álmodik, akkor azt egy az egyben átteszi. És ehhez társulóan sokáig nem is tudja megkülönböztetni az előbb elmondottak nyomán, hogy azt, amit ő álmodik, azt az ő szülei látták-e vagy sem. Nem természetes számára, hogy ez egy egyedüli, saját élménye, amit senki más nem élt át, nem látott, csak ő. Azt gondolom, hogy egy gyereknek ez ijesztő is.

    Ez az én-fejlődésnek egy olyan pontja, ahol nem olyan izgalmas egy kicsi gyerek számára, hogy én vagyok egyedül egy helyzetben, mint egy kamasznak, aki büszke arra, hogy ő kreatív, eredeti, csak neki van ilyen haja, csak neki van ilyen ruhája - és ilyen gondolata csak neki van. Ez egy kicsi gyerek számára nagyon gyakran inkább ijesztő, mint kellemes. És azt hiszik, hogy a szülők is látták ezt az álmot, próbálnak beszélgetni róla, és nagyon elcsodálkoznak és megdöbbennek, hogy anyának, apának fogalma nincs róla, hogy ő hol járt álmában, mi történt vele.

    Fontos kérdés, hogy mikor van teendőnk és mikor nincs. Sok esetben jól elboldogulnak a gyerekek. Talán az a szabály érvényes erre is, ami nagyon sok esetben, hogy érzékenyen figyeljük a gyermekünket, hogy benne milyen folyamatok zajlanak, mi történik vele. Lehet, hogy elég neki, hogy elmeséli, hogy rosszat álmodott és már perdül is tovább és vidáman játszik. Akkor feltételezhetjük, hogy ő ezen azért nagyon nem akadt el, de például az a gyerek, aki éjjel felsír, látszik, hogy nyugtalan, látszik az arcán, hogy retteg, hogy fél, és szüksége van a szülei közelségére, akár, hogy a szülő maradjon ott vele, akár ő mehessen oda a szülők közelébe, akkor azt gondolom, hogy mindenképpen szükséges a szülői segítség, a felnőtti segítség. Ez megint csak egyedi döntéseket igényel, kinek-kinek a saját gyerekének az ismeretében, hogy mivel segítünk neki jobban. Hogy ott nyugtatjuk meg, beszélgetünk róla, mesélje el, hogy éjjel mit álmodott, mi történt vele vagy inkább csitítgassuk, simogassuk, nyugtassuk, és indítsuk vissza Álomországba, hogy majd reggel beszélgessünk róla. Vagy nem reggel, mert akkor nehéz az óvodába az elindulás egy ilyen izgalmas történet után. Kérdés, hogy mikor lehet ehhez újra hozzányúlni, egyáltalán emlékszik-e a rossz álomra másnap egy gyerek, mert hol emlékeznek rá, hol nem. Amikor erről reggel, másnap délután nem tud beszélni, ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy x nap múlva nem jön elő vele, hogy nagyon furcsa volt az az élőlény az álmában. Ezek időben nagyon elnyúló folyamatok, és a szülői intuícióra kell hagyatkozni.

    Én úgy gondolom, ez talán nem egy eléggé markáns pszichológusi tanács, de ez hangolódási kérdés, hogy érzékenyítsük magunkat a saját gyerekünkre, hogy most mi történik benne, mert azt gondolom, nagyon fontos, hogy segítsük a gyerekeinket, de az is nagyon fontos, hogy hagyjuk őt megküzdeni a saját problémájával, mert attól is fejlődik. Csak ne hagyjuk magára. Ez egy nagyon kényes egyensúly, hogy vele legyünk. Ahhoz tudnám hasonlítani, mint amikor járni tanul egy gyerek. Nem kell őt kézenfogva vezetni, de ott kéznél kell lenni, hogyha dől és valami gödörbe esne bele, akkor kapjuk el.

    [Mi történik, ha a szülő elhamarkodott következtetéseket von le a gyerek álmából?]

    Ezt nagyon veszélyesnek találom. Pedig erre nagy a buzdítás több évtizede, könyvek hozzáférhetőek, újságokban, médiában, bárhol találkozhatunk sztorikkal, érdekességekkel. Érdekes, hogy az embereket nagyon izgatja az álom, mindannyian kíváncsiak vagyunk. Már nagyon régóta van álomfejtési próbálkozás, ugyanakkor mégis azt gondolom, hogy amellett, hogy leállíthatatlanul próbáljuk értelmezni egymás álmait, azért nagy óvatosságra intenék mindenkit. Pszichológusként is érvényes az a szabály, hogy csak óvatosan. Nagyon sok szempont fontos: az életkörülmény, az adott élethelyzet, az életkor, a konkrét napi történések, érzelmi állapotok, tehát az egész értelmezési folyamat egy nagyon érzékeny rendszer, és nem mindegy, hogy melyik darabot hogyan illesztem össze a többivel. Egy egészet kell kiadnia az értelmezésnek, amire azt kell mondjam, hogy egy lelkes laikus nem biztos, hogy képes. Vannak intuitív emberek, tehát azt sem mondhatom, hogy ez soha senkinek nem fog sikerülni, csak az okos pszichológusoknak, de azért alapvetően ez egy tanult dolog.

    [Találkozott-e a praxisában olyannal, hogy álommal keresték meg?]

    Mindenképpen van ilyen megkeresés álom kapcsán, hiszen a gyermeki problematikák tünetei között egy erős szálat képvisel, hogy a gyerek nem jól alszik, nehezen alszik el, mert nyugtalan vagy jól elalszik, de rosszakat álmodik, nem tud a saját ágyában aludni, nem tud a saját szobájában aludni. Ez egy komoly problémakör, amikor ezzel keresnek meg bennünket, hogy ebben kér a szülő segítséget a gyereke számára. Ez nem jelenti azt, hogy amikor a gyerekkel ennek nyomán pszichoterápiát kezdünk, akkor konkrétan maga az álom feldolgozható vagy értelmezhető, hiszen egy gyerek életkoránál fogva nem feltétlenül alkalmas arra, hogy egy ilyen szisztematikus gondolatvezetésű munkán menjünk vele végig.

    Ellenben maga az álom és az álommunka, az álommal való foglalkozás az a pszichoterápiának központi része. Felnőttek esetében is, meg gyerekek esetében is. Talán a legfőbb oka ennek az, hogy az álomban nagyon teljesen megjelenik az önvalónk, akik vagyunk. Tehát az álmok mindig komplexek, mindig teljesek, mindig nagyon gazdagok. Azért is boldogulunk vele nehezen, mert szinte az egész totalitás benne van - az emberségünkről is, tehát hasonlóak is tudnak lenni az emberek álmai, hasonlóképpen álmodunk, de mégis különbözőképpen, ahányan vagyunk. Ezért a pszichoterápiás eljárások között ez egy fontos helyet elfoglaló dolog, hogy tudunk-e az álommal kezdeni valamit, egyáltalán találkozni vele. Az itt és mostba behozható-e, ez felnőttnél sem könnyű, de gyerekeknél különösen nehéz - olyan atmoszférát, szituációt teremteni, hogy neki eszébe jussanak az álmai. Épp ezért mondtam, hogy elképesztő távolból fel tudnak bukkanni a gyerekek álmai, és vannak olyan eljárások, amelyek segítik azt, hogy egy gyerekkel való rajzolásban, beszélgetésben eljussunk oda, hogy szoktál-e álmodni és miket.

    Az esetek óriási százalékában szinte mindig jut eszükbe álom - jó vagy rossz. Többségében inkább a rossz - a pszichoterápiás helyzetben lévő gyerekeknél -, de ez nem jelenti azt, hogy csak rossz álom van. Jó, ha szóba kerül, de nagyon sok jó álom van, amit szeretünk, aminek örülünk, hogy megtörtént velünk, de mi valahogy mégis mindig a rossz álmokkal foglalkozunk leginkább. Nemcsak a pszichológusok, szerintem a civilek is, ha valamit nem értenek, ahol valami baj van.

    Pont ezért fontos az álom közös megértése, amiben nagyon fontos a közös, az együtt. Feszültségmegosztás, tehermegosztás, kapcsolat, kötődés, együttérzés, figyelem, feszültségtartalmazás van, felnőtti kvalitások megjelennek a felnőtt-gyerek viszonyában. Ez mind-mind segíti azt, hogy szülessen egy közös megértés, hogy miről szól ez az álom, mire hasonlít az ő életéből, mi jelenik meg itt, ami őt foglalkoztatja. Valójában az segít, ha azt meg tudjuk érteni, hogy a mindennapjaiban, az éber létében mi foglalkoztatja őt, mivel van elakadva, mi az ami problémát okoz, és ha ezt megértjük, az segíti őt a gyógyulási folyamat elindításában."