Gabriel García Márquez egy álomról, amelyre nem lehet emlékezni...

Kép forrása: itt

    "Azt álmodta, hogy belép egy üres házba, fehér falak közé, és az a nyomasztó érzése támadt, hogy ő az első ember, aki oda belép. Álmában eszébe jutott, hogy az előző éjjel s az elmúlt évek sok-sok éjszakáján ugyanezt álmodta, és tudta, hogy a kép azonnal szétfoszlik az emlékezetében, amint felébred, mert e visszatérő álomnak az a sajátossága, hogy csak álom közben lehet emlékezni rá. Egy pillanattal később, amikor a borbély bekopogott a műhelyajtón, Aureliano Buendía ezredes csakugyan azzal az érzéssel ébredt, hogy csak elszenderült néhány másodpercre akaratlanul, s nem is volt ideje álmodni."

/Gabriel García Márquez: Száz év magány/