Álomszimbólumok: fa

Kép forrása: itt

• az álombeli fa te magad vagy: a fa 'felépítése' a psziché szerkezetét tükrözi és a növekedés folyamatát jeleníti meg, így egészsége, mérete, kinézete stb. a személyiség adottságaira és állapotára utalhatnak
• gyökerei a múltba nyúlnak és az (anya)földdel, az ösztönszférával, a tudattalannal állnak kapcsolatban; törzse a jelent, a realitást, test és tudat stabilitását szimbolizálhatja; koronájában a jövő, a növekedés lehetőségei és a szellemi szféra (akár 'tudaton túli', transzcendens értelemben) mutatkozhat meg - ezek a részek az emberi testen a láb-törzs-fej analógiának felelnek meg
• egyszerre jelenítheti meg az életutunk során személyiségünk fejlődését ért hatásokat és jelenlegi, valamint a jövő felé irányuló tartalmainkat: például a talaj fizikai adottságai a családi viszonyokat, ahonnan felnőttünk és amely táplál(t), a környezet (például az időjárás, mint érzelmi klíma, illetve más növények, állatok, tárgyak, személyek képében a társas és kulturális tényezők) a feltételeket, melyekhez alkalmazkod(t)unk , pszichés 'kérgünk' képében a védekező mechanizmusokat, melyeket kialakítottunk, továbbá töréseinket-sérüléseinket, bimbózó-lombosodó-gyümölcsöző kibontakozási képességeinket vagy mindezek hiányosságait
• a térszimbolika nemcsak függőleges irányban, hanem horizontálisan is értelmezhető: a bal oldalt általában az anyai, múltbeli, tudattalan és introvertált tartalmakkal kapcsoljuk össze, a jobb oldalon pedig az apai hatások, a jövő törekvései, az aktív, extravertált tartalmak tükröződhetnek (így a törzs ebben a felosztásban is a jelen és a tudat területe)
• álmaink csodálatos, grandiózus életfái a Selbst (pszichés teljességünk) szimbólumaiként érkezhetnek és - különösen nehéz életszakaszokban - rávilágíthatnak életerőnkre, a bennünk rejlő lehetőségek határtalanságára, valamint biológiai eredetünk mellett spirituális, transzcendens természetünkre (ahogyan a fa összeköti az eget és a földet, úgy teremthet az ember kapcsolatot a tudat ősi, archaikus maradványai, a jelen világos mozzanatai és a jövő ismeretlen, önmagát meghaladó, magasabb tudatszintjei között)
• az évszakok és a környezeti adottságok váltakozásával párhuzamosan az elmúlásra és az újjászületés képességére is utalhat: a halott fák elapadt energiáinkat, szunnyadó életerőnket és a 'holtidőket', a terméketlen életszakaszokat testesíthetik meg, hasonlóképpen a tavaszi, rügyező állapot a nyitásra és a kibontakozásra, a nyár gazdagsága a kiteljesedésre, az ősz pedig a hanyatló, visszahúzódó tendenciákra utalhatnak - a ciklikusság fontos üzenete, hogy ezek a fázisok életünk természetes velejárói és a fákhoz hasonlóan mi magunk is képesek vagyunk a folyamatos lelki megújulásra