C. G. Jung és a Bölcs Öreg...

Kép: Philémon alakja C. G. Jung Vörös Könyvéből

...a visszaemlékezésekből - és a Vörös Könyv hasábjain - ismerhetjük meg Philémont, aki egy időre Bölcs Öregként kísérte és vezette Jung aktív imaginációit:

    "Philémon pogány volt és gnosztikus színezetű egyiptomi-hellenisztikus hangulatot árasztott. Alakja először egyik álmomban jelent meg:

    Kék volt az ég, de tengernek látszott. Ami takarta, nem felhő volt, hanem csupa barna földgöröngy. Olyan benyomást keltett, mintha a földhantok széttöredeznének, és a kék tengervíz eközben válna láthatóvá. A víz azonban a kék ég volt. Egyszer csak jobbról valamiféle szárnyas lény lebbent oda. Egy öregember, bikaszarvakkal. Négy kulcsból álló kulcscsomót tartott, és az egyik kulcsot úgy fogta, mintha éppen kinyitni készülne egy zárat. Szárnyai voltak és ezek a maguk jellegzetes színeivel a jégmadáréira hasonlítottak. [...]

    Philémon és más képzeletbeli alakok arra a döntő felismerésre juttattak, hogy vannak a lélekben olyan dolgok, amelyeket nem én hozok létre, hanem maguktól keletkeznek, és önálló életet élnek. Philémon olyan erőt képviselt, amely nem én magam voltam. Fantáziabeszélgetéseket folytattam vele, és ő kimondott olyasmiket, amikre én tudatosan nem gondoltam. Tisztán érzékeltem, hogy ő beszél, nem pedig én. Kifejtette például, hogy úgy bánok a gondolatokkal, mintha magam szültem volna őket, holott szerinte a saját életüket élik, akár az erdőben az állatok, vagy az emberek egy szobában, vagy akár a madarak a levegőben: 'Aligha állítanád, ha embereket látsz egy szobában, hogy te alkottad őket, vagy akár felelős volnál értük' - így oktatott. És fokozatosan így tanított meg a pszichikus tárgyilagosságra, a 'lélek valóságá'-ra.

    Beszélgetéseim Philémonnal megvilágították előttem a különbséget jómagam és gondolati tárgyam között. Úgyszólván objektív módon lépett fel velem szemben, és megértettem, hogy van bennem valami, ami olyan dolgokat, véleményeket képes kimondani, amelyekről magam sem tudok, netán még ellenem is irányulnak.

    Lélektanilag Philémon egyfajta fölényes bölcsességet képviselt. Titokzatos figurának éreztem. Olykor szinte fizikai realitással ruháztam fel. Föl-le járkáltam vele a parkban, és annak tekintettem, amit az indek gurunak neveznek."

/C. G. Jung: Emlékek, álmok, gondolatok - A tudattalannal való kapcsolat tisztázása/