2013. október 8., kedd

"Nagyon sokat köszönhetek az álmaimnak..."


Kép forrása: Flickr
...részlet Takács Zsuzsa írónő előadásából:

    "...az életem első ilyen leleplezett álma talán az volt - akármilyen furcsán hangzik is -, hogy van emlékem a születésemről. Ez egy visszatérő álom volt: egy szűk polcrendszeren próbálok meg eljutni a végpontig. Az egy felső szint, egyre szűkebbek a polcok és törekszem a fény felé (ott valami résnyi fény látszik)... és közben valami pokoli erő nyom és attól félek, hogy szétprésel. És amikor ez az álom többedszer visszajött, akkor rájöttem, hogy hát világos: ez a születés álma. És azóta nem látogat."

...az alábbi linken hallhatunk még sok kitűnő irodalmi és zenei alkotásról, melynek keletkezése álmokhoz vagy más módosult tudatállapothoz (például kábítószeres bódultsághoz) kapcsolódik
...továbbá megtudhatjuk, hogy Takács Zsuzsa személyes álomélményeiből két kötete is merít: A megtévesztő külsejű vendég, valamint A test imádása - India
...álomképekből született az Üdvözlégy, utazás! című könyv utolsó verse is:

„Szabadulás

Míg álmodban egy polcról a pohár
lezuhan, egy vonatkupéban földet lapátolsz, és az ablakon át dobálod kifelé az egymásra rétegződő tömböket. Nem is érted,
hogy fértél el eddig ennyire
szűk helyen, türelmetlenségében
hogy nem temetett maga alá a föld.
Vagy hogy fért el benned ekkora tömeg, hogy nem tömte el
torkodat, és hogy tudtál beszélni.
Szünet nélkül lapátolsz tehát, meg sem fordul fejedben, miért,
mit kezdesz majd magaddal, ha betölti a friss levegő a fülkét,
ha elindul a szerelvény,
és életed gazdag tájain szalad,
és te bentről a lélegző kocsiból
nézed szabadulásukat."

...íme az előadás:




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése