 |
| Kép: John Vernon Lord |
"Ez csak a Fekete Király horkolása - mondta Subidu. - Gyere, nézd meg! - kiáltották a fivérek, kézen fogták Alice-t, és az alvó Fekete Királyhoz vezették.
- Hát nem kedves látvány? - kérdezte Subidam.
Alice nem tudott őszintén helyeselni. A Király hosszú, bojtos, piros hálósipkában hevert, rendetlen kupaccá gömbölyödve, és lármásan horkolt.
- Úgy hortyog, hogy mindjárt elröpül a feje! - jegyezte meg Subidam.
- Félek, hogy megfázik itt a nedves fűben - mondta Alice, aki nagyon figyelmes kislány volt.
- Most éppen álmodik - közölte Subidu -, és tudod-e vajon, hogy miről?
- Azt senki se tudhatja - felelt Alice.
- Ugyan! Hát rólad! - kiáltotta Subidu, diadalmasan összecsapva kezét. - És ha már nem álmodna rólad, mit gondolsz, vajon hol lennél?
- Hát ott, ahol vagyok - válaszolta Alice.
- Csudát! - vágott vissza Subidu fölényesen. - Sehol se lennél. Hiszen te csak álomkép vagy!
- Ha az a Király ott véletlenül fölébredne - tette hozzá Subidam -, hipp-hopp, eltűnnél, mint a kámfor!
- Dehogy tűnnék! - kiáltotta Alice sértődötten. - És különben is, ha én csak álomkép vagyok, akkor kíváncsi volnék, hogy ti vajon...
- Szintúgy! - mondotta Subidam.
- Szintúgy! Szintúgy! - kiáltotta Subidu.
Olyan hangosan kiabált, hogy Alice rászólt:
- Csitt! Akkora lármát csapsz, hogy még a végén fölébreszted!
- Hiába beszélsz arról, hogy fölébresztjük - mondta Subidam -, hiszen te csak álomkép vagy. Tudod jól, hogy nem vagy igazi.
- De igazi vagyok! - Alice sírva fakadt.
- A sírástól sem leszel igazibb - jegyezte meg Subidu. - Ezen nincs mit sírni.
- Ha nem volnék valódi - mondta Alice, könnyei közt szinte kacagva, olyan különös volt ez az egész -, akkor sírni sem tudnék.
- Remélem, nem gondolod, hogy ezek valódi könnyek - vágott közbe Subidam megvetően.
'Biztos, hogy ostobaságot beszélnek - gondolta Alice -, butaság is sírni miatta.' Letörölte hát a könnyeit..."
/Révbíró Tamás fordítása a Magyar Elektronikus Könyvtár oldalán/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése