2014. március 21., péntek

C. G. Jung árnyéka...


Kép forrása: The Red Book
...a Vörös Könyv imaginatív képsorozatában megjelenik egy kalapos, szakállas, sötét szemű figura hosszú kabátban, akit C. G. Jung árnyékfiguraként aposztrofál
...röviden összefoglalva: Jung egész életében próbálta lelkész édesapja keresztény szemléletű 'örökségét' tovább/át/újragondolni: intuitív és szabad gondolkodó szellemiségének árnyéka így ellenpontként az elvakult keresztény mentalitást képviseli, amely élő hit helyett mereven követi a dogmatikát és Krisztus példaértékű életét szó szerinti értelmezéssel igyekszik utánozni

...akit bővebben is érdekel, íme a teljes történet:

...a képhez fűzött kommentár így szól: Ez itt az arany szövedék, melyben Isten árnyéka lakozik. / This is the golden fabric in which the shadow of God lives."

...az imagináció során Jung egy könyvtárba téved, ahol mind a könyvtáros, mind saját meglepetésére Thomas a Kempis: Krisztus követése című művét kölcsönzi ki - majd a könyvtáros kérdésére elmondja, hogy miközben magasra értékeli a tudományt, mégis úgy véli, hogy az élet néhány pillanatában a tudomány magunkra hagy bennünket
...a könyvtáros nem érti, miért kellene a kereszténységgel foglalkozni, 'az csak egy vallás', miközben Jung erre a megállapításra jut: nem dobhatjuk csak úgy félre a kereszténységet, hiszen talán több van benne, mint képzelnénk

...a könyvtár után Jung egy konyhába tér be, ahol beszélgetésbe elegyedik a könyvtáros kövér szakácsnőjével, aki lelkésznek nézi látogatóját, ugyanakkor mint kiderül, ő is ugyanazt a Thomas a Kempis könyvet olvassa (az édesanyjától kapta, mielőtt meghalt)
...Jung ezután a gondolataiba merül és azon töpreng, hogy egyrészt intuitív módon, a 'saját orra után' haladva szeretne hinni, ugyanakkor különleges értéket és elismerést tulajdonít annak, ahogy Krisztus tette ezt - és ekkor elfogja a nyugtalanító érzés, hogy valójában talán mégis szeretné 'imitálni' Krisztust

...ebben a pillanatban suhogás és csapkodás tölti meg a szobát, mintha egy madárraj röppent volna fel: árnyékszerű figurák suhannak át sietve a szobán
...Jung megszólítja egyiküket (a képen látható árnyékfigurát) és kiderül, hogy Jeruzsálembe igyekeznek, mert a legszentebb szentélyben akarnak imádkozni - ő maga pedig Ezékiel, aki anabaptista (a reformáció legradikálisabb irányzatának követője)
...Jung szeretne velük tartani, de kiderül, hogy ez nem lehetséges, mivel ő még él, az anabaptisták pedig már halottak - most pedig végigvándorolnak az összes zarándokhelyen, ugyanis annak ellenére, hogy igaz hitben haltak meg, nem nyugszanak békében, mert valamiről elfeledkeztek

...ekkor az 'árnyék' nekiszegezi Jungnak a kérdést, hogy mégis szerinte miről feledkeztek meg, majd fenyegetően megragadja őt - erre Jung hirtelen így szól: 'Távozz tőlem démon, nem élted meg a belső állatot!'
...az árnyék elillan, a szakácsnőt viszont megijesztik ezek a szavak - rendőrt hív, Jungot pedig letartóztatják és a bolondok házába szállítják, ahol 'vallási paranoia' diagnózist kap
...az orvos kedélyesen megállapítja a Kempis könyv láttán, hogy 'manapság Krisztus követése a bolondok házába vezet' és bár Jung állítja, hogy ő tökéletesen jól van, az orvos szerint fogalma sincs a saját betegségéről, ami rossz prognózissal és legjobb esetben is csak részleges felépüléssel jár
...a szakasz azzal zárul, hogy Jungot az ágyához vezetik és ő lassan nyugovóra tér, miközben két kérdés úszik át a gondolataiban: hogyan lehetne integrálni a 'szent őrületet' a mai társadalomba? és mi van, ha a társadalmat kellene inkább a 'szent őrülethez' integrálni?

...vajon mit szimbolizál ez a képsorozat?

...Jung spiritualitással kapcsolatos belső vívódása során az imagináció technikájának köszönhetően a konfliktusban álló énrészek önálló személyiséget kapnak:

    >>> a könyvtáros így hordozhatja Jung tudós lélekrészét, aki hajlamos az élet minden kérdésére racionális, mérhető, bizonyítható választ adni - a vallásra pedig csak legyint
    >>> a szakácsnő az anyai 'örökség' tulajdonosa: a kontrollálatlan és kiszámíthatatlan érzelmi változások megtestesítője Jung személyiségében - egyik pillanatban még teljes elfogadást biztosító, támogató, közös érdeklődést mutató szereplő, néhány mozzanat után pedig pánikhangulatban szeretne megszabadulni a kényelmetlen témát feszegető vendégtől
    >>> az árnyékfigura Jung elfojtott 'nyájra' vágyó, hasonlítani és idomulni akaró, szabálykövető, konformista érzéseit fejezi ki - amelyek egyáltalán nem meglepőek, ha figyelembe vesszük, hogy Jung ebben az időszakban a Freuddal való 'szakítás' utáni szakmai elszigeteltségében élt
    >>> a rendőrök a közösségi normák végrehajtói, Jung 'felettes énjének' katonái, akik minden kirívó viselkedést és a társadalmi elvárásoktól eltérő morális nézetet megtorolnak
    >>> az orvos pedig valószínűleg Jung pszichiáter énje, aki pontosan tudja, mi a diagnózis arra, ha valaki manapság spirituális válsággal küzd, kereszténységgel kapcsolatos dilemmákat hangoztat, miközben az állatias ösztönkésztetések tudomásul vételére szólít fel

...a belső konfliktus résztvevőinek megszemélyesítése segít a probléma tudatosításában és feldolgozásában - míg az elején magát Jungot is meglepi, hogy a könyv formájában kereszténységgel kapcsolatos belső tudást keres, a konfrontációknak köszönhetően (saját lélekrészeinek ellenállásával, valamint a külső normák megszegésének árával szembesülve) egyre tisztábban látja aktuális álláspontját a kérdésben
...a szakasz jól szemlélteti, hogy az árnyék feldolgozása nem az általa képviselt nézőpont átvételét jelenti: éppen ellenkezőleg, a vakhit tudattalan vágyának felismerése valószínűleg megóvta Jungot attól, hogy dogmatikus, utánzáson alapuló, zárt pszichológiai irányzatot indítson el

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése