Álomszimbólumok: zombi/élőhalott

Kép forrása: itt

• lény, amely valaha embernek született, de már 'se élő, se holt': az érzelemmentes, elidegenedett, a napi rutinban automatizálódott, vagy akár az emberhez nem méltó élet lehetőségének, továbbá a 'nem élek (igazán)!' érzés szimbóluma az álmokban
• aktuálisan felerősödött halálszorongást is tükrözhet, de szimbolikusan legalább ennyire ijesztő lehet annak lehetősége, hogy már egyáltalán nincs bennünk élet(kedv), belül üresség tátong és céljaink pusztán az életben maradásra redukálódtak (örömök, remények, ábrándok, szórakozás nélkül)
• fontos mozzanat lehet, hogy nem hajlandó meghalni: a másvilágról (azaz a tudattalanból) vissza-visszatérő alak, aki ismerősként egy korai trauma vagy eltemetett szeretteink fel-felidéződő emlékét, ismeretlenként, illetve arctalan tömegként pedig általában elutasított, borzalmasnak tekintett tulajdonságokat, impulzusokat hordoz (agresszív, gyilkos hajlamok; gátlástalan, őrületbe hajló, 'agyatlan' magatartás; dermedtség, érzelmi üresség; kontrollálatlan testiség) - olyan elfojtott késztetéseket képviselve, melyek erőfeszítéseink ellenére mégsem elnyomhatóak, időről időre 'kísértenek' (...hiszen nem elfojtást, hanem feldolgozást igényelnének)
• általában megszállott módon viselkednek, ezáltal utalhatnak olyan rögeszmés szokásokra, hiedelmekre vagy ideológiákra, amelyek uralják környezetünket (csoportnyomást gyakorolnak ránk), illetve amelyeknek mi magunk is rabul es(het)ünk - ezáltal figyelmeztethetnek a másoktól és a józan ítélőképességtől elszakadt gondolkodásmód ijesztő jelenlétére
• csapatosan megjeleníthetik követelőző környezetünket, amely nincs tekintettel teherbírásunkra, elnyomja érzéseinket, felemészti energiáinkat - kivéve, ha mindezt saját magunk generáljuk: túlterheljük magunkat, semmibe vesszük érzéseinket és elpazaroljuk energiáinkat (ebben az esetben viszont meg is tudjuk menteni saját magunkat: feltöltődéssel, valódi szeretetkapcsolatokkal, spontán, játékos, kreatív tevékenységekkel)