Híres álmok: Sergei Pankejeff - A Farkasember

Kép: Sergei Pankejeff - My Dream (1964)

...Sergei Pankejeff, orosz arisztokrata, Sigmund Freud depresszióval kezelt pácienseként lett híres
...a Farkasember álnevet egy álmáról kapta azért, hogy a róla készült esettanulmányban és előadásokon titokban maradhasson valódi kiléte (annak ellenére, hogy végül nem így lett)
...Pankejeff analízise nagyrészt 1910 és 1914 között zajlott (majd néhány eseti találkozás alkalmával, illetve egy rövidebb 1919-es analízis során, a későbbiekben is folytatódott a kezelés)

...az álmot, amelyet Pankejeff nagyjából négy és fél évesen, karácsony előtt nem sokkal látott, Freud a következőképpen ismerteti:

    "Azt álmodtam, hogy éjjel van, és az ágyamban fekszem. (Az ágyam láb felőli vége az ablaknál állt, az ablak előtt egy öreg diófa volt. Tudom, hogy amikor álmodtam, tél volt és éjszaka.) Hirtelen magától kinyílik az ablak, s rémülten látom, hogy a nagy diófán az ablak előtt néhány fehér farkas ül. Hatan vagy heten voltak. Egészen fehérek voltak, inkább rókákra vagy vérebekre emlékeztettek, mert hosszú farkuk volt, mint a rókáknak, a fülük pedig felállt, mint a kutyáknak, amikor egymásra figyelnek. Nagy félelmemben, nyilvánvalóan attól, hogy megesznek a farkasok, felkiáltottam és felébredtem. Dadám sietett az ágyamhoz, hogy megnézze, mi történt velem. Jó ideig eltartott, amíg meggyőződtem róla, hogy az egész csak álom volt, annyira természetesen és világosan jelent meg előttem a kép, amint nyílik az ablak, és a farkasok ott ülnek a fán. Végül megnyugodtam, úgy éreztem magam, mint aki nagy veszélytől szabadult meg, és újból elaludtam."

...az álmodó kommentárja:

    "Az egyetlen álombeli cselekedet az ablak kinyílása volt, mert a farkasok teljesen nyugodtan, mozdulatlanul ültek a faágakon, a törzstől jobbra és balra, mintha csak teljes figyelmüket rám irányították volna. Azt hiszem, ez volt az első szorongásos álmom. Három-négy, legfeljebb ötéves voltam akkor. Attól kezdve tizenegy vagy tizenkét éves koromig mindig attól féltem, hogy valami borzalmasat fogok látni álmomban."

...az esettanulmány részletekbe menően feltárja a páciens gyermekkori élményeit, amelyek megelőzték az álmot és Freud arra jut, hogy az álom hátterében az ún. ősjelenet-élmény áll: Pankejeff másfél éves korában megláthatta szüleit szeretkezés közben és bár a jelenetet elfeledte, ugyanakkor a tudattalanjában mindez szorongásos érzésektől kísérve megőrződött

...az ősjelenetet a következőképpen rekonstruálja az analízis:

    "[A páciens] akkortájt váltólázban szenvedett, és a roham mindennap ugyanabban az órában tört rá. [...] Valószínűleg éppen betegsége miatt a szülők szobájában [...] aludt a kiságyában, s talán felmenő láza miatt délután. Meleg nyári napot feltételezünk, amikor a szülők félig levetkőzve [fehérneműben] délutáni szunyókálásra vonultak vissza. Amikor felébredt, háromszor megismételt coitus a tergo [behatolás hátulról] tanújává vált, az anya nemi szervét éppúgy látta, mint az apa péniszét, a műveletet éppúgy megértette, mint annak jelentését [Freud kiegészítése, hogy ezt csak négy és fél évesen, az álom idején értette meg]. Végül megzavarta a szülők nemi érintkezését [mint a későbbiekben kiderül, beszékeléssel]..."

...az álom kontextusához a Pankejeff felidéz egy mesét is, amelyet nagyapjától hallott gyerekkorában (Freud szerint valószínűsíthetően még az álom előtt) és amely egy másik, A farkas és a hét kecskegida című mesével együtt önmagában is szorongást váltott ki a kisfiúból:

    "A történet: egy szabó ül és dolgozik a szobájában, majd kinyílik az ablak, és beugrik egy farkas. A szabó rácsap a rőffel - nem, javítja ki magát [a páciens], a farkánál fogva megfogja, kitépi a farkát, mire a farkas rémülten elszalad. Kis idő múlva a szabó az erdőbe megy, hirtelen farkasfalkát vesz észre, amely elől egy fára menekül. A farkasok először tanácstalanok, ám a megcsonkított állat, amely szintén köztük van, és bosszút akar állni a szabón, azt javasolja, hogy álljanak fel egymásra, s így a legutolsó eléri majd a szabót. Ő maga, mint idős és erős farkas lesz alul a piramisban. A farkasok így tesznek, a szabó azonban felismeri megfenyített látogatóját, s hirtelen felkiált: 'Fogd meg a farkánál a szürkét!' A farkatlan farkas megrémül az emléktől, elfut, a többiek pedig lezuhannak."

...Freud szerteágazó álomfejtéséből egy olyan részt emelnék ki, ahol a látott (manifeszt) álomtartalom - farkasok a fán - viszonyát mutatja be a mögötte vélhetően meghúzódó (látens) tudattalan tartalmakhoz [ősjelenet, mesék, szülőkhöz fűződő érzések]:

    ">>Éjszaka van, az ágyamban fekszem.<< Az utóbbival kezdődik az ősjelenet felidézése [is]. Az 'éjszaka van' az 'aludtam' [a kiságyban] gondolat torz változata. A 'tudom, tél volt, amikor álmodtam, és éjszaka' megjegyzés az álomra való emlékezéshez, s nem az álom tartalmához tartozik. Az emlék helyes, a születésnap, illetve karácsony előtti egyik éjszaka volt.
    >>Hirtelen magától kinyílik az ablak.<< Fordítása: hirtelen magamtól felébredek, visszaemlékezés az ősjelenetre. A farkas-történet hatása, amelyben a farkas beugrik az ablakon, módosított formában érvényesül, a közvetlen kifejezést képszerűvé alakítja át. Az ablak bevezetése egyszersmind arra szolgál, hogy a rákövetkező álomtartalmat elhelyezze a jelenben. Karácsony este hirtelen kinyílik az ajtó, s meglátjuk a fát az ajándékokkal. Itt tehát a tényleges ünnepi várakozás befolyása érvényesül, magába foglalva a szexuális kielégülését is.
    >>A nagy diófán.<< A karácsonyfa képviselője, tehát aktuális; ezen kívül a farkas-történetben szereplő fa, amelyre az üldözött szabó menekül, s amely alatt a farkasok vonítanak. A magas fa egyben, mint erről gyakran meggyőződhettem, a megfigyelés, a voyeurség jelképe. Amikor fent ülünk a fán, mindent láthatunk, ami alant történik, bennünket viszont nem láthatnak. [...]
    >>Néhány fehér farkas... hatan vagy heten voltak.<< A farkas-történetben csordáról van szó, létszám nélkül. A meghatározott szám a hét kecskegida meséjének hatását mutatja. Az ősjelenetben szereplő kettes szám többel helyettesítése, ami amott abszurd lenne, az ellenállásnak torzító eszközként kapóra jön. Az álomhoz készített rajzon az álmodó az ötös számot fejezi ki, ami valószínűleg az 'éjszaka volt' közlést korrigálja.
    >>A fán ülnek.<< Először is a fán lógó ajándékokat helyettesítik. Egyszersmind a fán is vannak, ami azt jelentheti, hogy néznek. A nagyapa történetében a fa alatt feküdtek. Az álomban tehát megfordult a fához való viszonyuk, amiből arra lehet következtetni, hogy az álomtartalomban a látens tartalom más elemei is megfordulnak.
    >>Feszült figyelemmel nézik őt:<< ez a vonás teljesen az ősjelenetből ered, az álomban csak megfordul [az ősjelenetet az álmodó nézte feszült figyelemmel].
    >>Teljesen fehérek.<< Ez az önmagában jelentéktelen, ám az álmodó elbeszélésében erősen hangsúlyozott vonás erősségét abból nyeri, hogy az anyag minden rétegéből származó elemek olvadnak össze benne, s a többi álomforrás mellékes részleteit az ősjelenet egyik fontosabb részletével egyesíti: a szülők ágy- és fehérneműjének fehérsége. Ehhez járul a birkák fehér színe, a fehér szín jelentősége a hét kecskegidáról szóló mesében. [...]
    >>Mozdulatlanul ülnek.<< Ez ellentmond a megfigyelt jelenet legfeltűnőbb vonásának, nevezetesen a heves mozgásnak, amely a helyzet révén helyreállítja a kapcsolatot az ősjelenet és a farkas-történet között.
    >>Hosszú farkuk volt, mint a rókáknak.<< Ez ellentmond annak a tételnek, amelyet a szexualitás kutatásából levont legfontosabb következtetésnek ismertünk el: a kasztrációs félelemnek. A rémület, amellyel ezt a gondolati következtetést fogadja, végül az álomban tör utat magának, s erre a következtetésre vezet.
    >>Félelem, hogy felfalják a farkasok.<< Az álmodó számára ez úgy jelentkezik, mint ami nem az álom tartalmából fakad. Azt mondta: 'nem kellett volna félnem, mert a farkasok inkább rókáknak vagy kutyáknak látszottak, nem is jöttek hozzám, hogy megharapjanak, egészen nyugodtak voltak s egyáltalán nem voltak rémületesek'. Felismerjük, hogy az álommunka egy ideig azon fáradozott, hogy a kínos tartalmakat ellentétekbe fordítva tegye ártalmatlanná (nem mozdulnak, a legszebb farkuk van). Amíg végül kudarcot vall ez a kísérlet, s kitör a félelem. Kifejeződési formáját annak a mesének a segítségével találja meg, amelyben a kecskegidákat felfalja a farkas-apa. Ez a mesetartalom maga is valószínűleg emlékeztetett az apa játék közbeni ijesztgetéseire; így a félelem, hogy felfalja a farkas, éppúgy lehet emlék, mint eltolási pótlék.
    Az álom vágymotívumai kézzelfoghatóak: a felszíni napi vágyakhoz, a karácsonyi ajándékokhoz (türelmetlenségi álom) csatlakozik egy mélyebb, ebben az időszakban állandóan jelen lévő vágy, hogy az apja kedvére tegyen; ezt az a vágy pótolja, hogy újból lássa azt, ami akkoriban annyira megragadó volt. A lelki folyamat ennek a vágynak a beteljesítésétől a felidézett ősjeleneten át a vágy elkerülhetetlen elutasításáig és az elfojtásig halad."

...személyes adalékok...

...bevallom, az idézett anyag kapcsán felmerültek bennem a Freud rendszerével kapcsolatos örök kérdések: tényleg minden szimbolikus megnyilvánulásunk mögött szexuális tartalmak, vágyteljesítés és konkrét, visszanyomozható személyes emlékeink állnak?
...nem tudok szabadulni az álomban és a mesében egyaránt felbukkanó agresszív elemek kibontatlanságától - különösen úgy, hogy az álmodó beszámolója szerint az álom időszakában visszatérő dühkitörésekkel és indulatkezelési problémákkal küzdött
...és az olvasottak alapján az sem vált teljesen világossá számomra, miért pont a fán ülnek a farkasok és miért érzem azt, hogy furcsasága miatt ennek a látványnak különös jelentősége van - ha nem a legfontosabb elem az álomban?

...elgondolkodtam, vajon miért olyan rettenetesen ijesztő ez az álom?

...a kezelhetetlen érzések, zabolázatlan ösztönkésztetések gyermekkorban (és persze később is) gyakran öltik magukra rémisztő állatok testét és kiszámíthatatlan viselkedését - a mesék farkasszereplői és az álom személyes problematikája talán ebből a közös emberi élményből fakadhatnak
...véleményem szerint mégis az összkép a legmegdöbbentőbb elem: a fát, amely a kisfiú növekvő személyiségének szimbóluma, ellepték, megszállták az - önmagukban még akár szépnek, ártalmatlannak, sőt hasznosnak is mondható - ösztönlények (legyenek a farkasok akár az agresszív-önérvényesítési, akár a szexuális-kapcsolati késztetések hordozói) és igéző pillantásukkal, puszta jelenlétük hatalmas erejével uralják a helyzetet, megsemmisítik a kisfiú kontrollra irányuló törékeny képességeit (dühkitörések)

...az álom válasza a problémára: a szorongás
...a rémálom a burkolt szexuális utalások megértése nélkül, önmagában is hat: eléri, hogy a fiú környezete szemében gyámolításra szorulóvá és szerethetővé váljon (a dada meghallja a kiáltást és beszalad megnyugtatni a kis Sergeit), ezen felül gátat állít a család által kezelhetetlennek ítélt - így a fiút szeretteitől és önmagától egyaránt elidegenítő - indulatkitörések útjába (hiszen ha szorong, akkor mérlegel)

...a személyes kiegészítéseim C. G. Jung megközelítéséhez húznak - ezzel talán lehetővé teszik, hogy egyazon álom esetében összehasonlíthatóvá váljon két eltérő - ám egymást nem kizáró - álomfejtési próbálkozás

Forrás: Sigmund Freud - A "Farkasember" (Egy kisgyermekkori neurózis története)