 |
| Kép forrása: Flickr |
1965-ben a The Beatles Londonban tartózkodott, és McCartney családi házuk padlásszobájában lakott ez idő alatt. Egyik reggeli álmában klasszikus vonós zenekar előadását hallotta. Így mesélt később az élményéről:
"Gyönyörű dallammal a fülemben ébredtem. Arra gondoltam: 'Hát ez nagyszerű! Vajon mi volt ez?' Rögtön mellettem, az ágyamtól jobbra, zongora állt az ablak előtt. Felkeltem és odaültem a zongorához... Nagyon tetszett a motívum, de mivel álmodtam, nem hittem el, hogy én szereztem. Arra gondoltam, 'Nem, én soha nem írtam még csak hasonlót sem!' De a dallam már megvolt, ami csodálatos érzéssel töltött el!"
A zenész még sokáig bizonytalanságban őrlődött: vajon nem pusztán valaki más szerzeményét ismételte meg az álom, amit előzőleg hallott valahol? McCartney attól tartott, hogy akaratlanul plagizál egy művet, a kriptamnézia (fel nem ismert emlékezés) jelenségének áldozataként. A kriptamnézia veszélye, hogy amikor hirtelen támad egy ötlet (ez esetben egy dalé), amely újdonságként hat, valójában egy korábbi emlék felidézése történik, miközben az emlékezés élménye tudattalan marad. McCartney úgy próbált megbizonyosodni szerzeménye eredetiségéről, hogy heteken keresztül minden létező ismerősének eljátszotta a dallamot. Mivel senki nem akadt, aki felismerte volna bárhonnan a motívumot, megkönnyebbülten vette tudomásul, hogy valóban új mű született álmában.
...úgy tűnik, egy rendkívül tehetséges zenészhez gyönyörű dallam formájában érkezik el az álombeli ihlet - nappali életünk és éjszakai motívumaink elválaszthatatlanságáról téve tanúbizonyságot
...íme a kész sláger:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése