 |
| Kép forrása: Flickr |
"Nagyon későn tértem nyugovóra. Azért maradtam fent, mert fontos jelentéseket vártam a frontvonalról. Röviddel a lefekvés után el is aludtam a fáradtságtól. Hamarosan álmot láttam. Mintha halálos nyugalom vett volna körül.
Később azonban megtört zokogást hallottam, mintha többen siratnának valakit. Felkeltem álmomban és lesétáltam a földszintre. Odalent ugyanez a szomorú zokogás törte meg a csendet, ám a gyászolók láthatatlanok maradtak. Szobáról-szobára sétáltam; egyetlen élő emberrel sem találkoztam, de a fájdalmas gyász hangjai elkísértek, ahogy haladtam. Világos volt minden szobában; minden tárgy ismerősnek tűnt; de hol vannak azok az emberek, akik olyan szomorúan gyászolnak, mintha éppen a szívük szakadna meg? Tanácstalan voltam és ijedt. Mit jelenthet ez az egész? Elszántan, hogy kiderítsem a rejtélyes és megdöbbentő helyzet okát, egészen a Keleti Szobáig mentem, majd beléptem oda.
Bent azonban borzalmas meglepetés várt. Előttem ravatal állt, azon pedig temetési szertartáshoz öltöztetett holttest nyugodott. Katonákat állítottak köré, hogy őrködjenek; ezenkívül egész tömeg volt jelen, melynek egy része gyászoló tekintettel a letakart arcú halottat nézte, mások hangosan zokogtak.
'Ki halt meg a Fehér Házban?' kérdeztem az egyik katonától. 'Az elnök' válaszolta; 'merénylő végzett vele!' Mindezt a tömeg gyászának hangos kitörése követte, amitől felébredtem az álomból."
...az álom napokig foglalkoztatta az elnököt, de képtelen volt megtalálni az értelmét
...tíz nappal később a Ford Színház előadása alatt John Wilkes Booth belopózott az elnöki páholyba és fejbe lőtte Lincolnt, akit a Fehér Ház Keleti Szobájában búcsúztattak
...az álmok időnként kísérteties prediktív erővel bírnak, mintha a tudattalannak hozzáférése lenne - múltunkon és jelenünkön túl - a jövő rejtélyeihez...
...szimbolikus értelmezéssel - az események teljes egybecsengése miatt - ezúttal nem is próbálkozom
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése