 |
| Kép forrása: Libri |
"Terápiás órám van Kast asszonynál. Sokkal nagyobb a rendelője, mint amilyenre emlékeztem. Nem a várószobában várok, hanem a rendelőjében. Az analitikusnő a padlón ül egy tíz év körüli kisfiúval, és festenek. Próbálom észrevétetni magam - hiszen most én vagyok soron. De ők úgy belemélyednek a festésbe, hogy észre sem vesznek. Nagyon dühös vagyok. Ebben a dühös hangulatban ébredek fel."
...az álom feldolgozásáról a terapeuta a következőket meséli:
"'Nagyon dühös voltam magára álmomban', ezzel kezdi Karl a következő ülést. Megkérem, hogy képzelje újból maga elé az álmot, és közben mondja el. Most még dühösebb: álmában én nagyon élveztem, hogy a kisfiúval ülök a padlón és elmélyülten festegetünk - őt pedig egyszerűen kirekesztettük, levegőnek néztük. Karl gyerekkorában kevés figyelmet kapott, ezért könnyen támad olyan érzése, hogy keresztülnéznek rajta, könnyen kivetíti ezt a komplexust.
Megkérem, hogy írja le azt a tízéves fiút. 'Kicsit visszamaradott gyerek, rá is fér a terápia - ez idáig rendben van. És biztosan nem tud elég jól beszélni, hát le kell festenie az érzelmeit. De ne az én órám alatt!' Önmagában is látja talán azt a kisfiút? Megpróbálom a tárgyi szintű szemléletről alanyi szintre vinni át az álmot. Természetesen, hogyne látná. Igen, ő is rosszul tudja az érzelmeit kifejezni, azért szoktunk néha mi is festeni, vagy keressük a jó megfogalmazást, míg az érzelem és a kifejezése összhangba nem kerül. De úgy látszik, túl hosszan vagy túl behatóan foglalkoztam Karl személyiségének ezzel az oldalával. Megosztom ezt a gondolatomat Karllal. Talán túlságosan csak ezt az oldalát láttam. Karl átgondolja a dolgot: 'Logikusan hangzik, de úgy érzem, nem igaz.' És mit érezne igaznak? 'Be kell látnom, hogy az a tízéves gyerek létezik, és tényleg terápiára van szüksége. Amikor mi festünk, mindig azt gondolom, hogy ez csak játék. De nemcsak festünk, hanem aztán megpróbáljuk tényleg kifejezni az érzéseimet, és néha már egész jól sikerül a mindennapi életben is, és akkor barátságosan meg tudom mondani, hogy most mérges vagyok, és ez igazán jó.'
Ha álmok értelmezéséről van szó, az álomgazda a fő illetékes. Mégis elhatároztam, hogy ezentúl nemcsak a terápiára szoruló kisfiút látom Karlban, hanem jobban meglátom benne a felnőtt férfit a maga kompetenciájával és szükségleteivel."
...az álom megosztása a terapeutával éppen abban segít Karlnak, amivel legjobban küzd: negatív érzéseinek, dühének, elégedetlenségének kifejezésében - az analitikus pedig elbírja, sőt elfogadja és tekintetbe veszi a visszajelzést
...a terapeuta reakciója talán minden korábbi támogatásnál jobban bizonyítja a kliens számára az érzések kifejezésének helyét és fontosságát kapcsolataiban
/Verena Kast: Álmok című könyvéből/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése