 |
| Kép forrása: itt |
"Roman Hocke, Michael Ende egykori jóbarátja és lektora, a 2011 januárjában, Düsseldorfban megrendezett Michael Ende Intermedial 2011 konferencián úgy nyilatkozott, hogy a szerző egészen bizonyosan ismerte Jung elméletét, mert apjával komolyan foglalkoztak vele. Ende egykori lektora azt azonban cáfolta, hogy Barnabás Fantáziában tett látogatása álom lett volna csupán. Kijelentette, hogy a fiú ténylegesen átlépett egy transzcendentális kapun, és elhagyta saját valóságát, a rideg és sötét iskolai rejtekhelyét.
Habár C. G. Jung analitikus pszichológiáját sokan az álomfejtéssel azonosítják, valójában messzebbre mutat annál. Jolande Jacobi C. G. Jung pszichológiája című összefoglaló művében azt olvashatjuk, hogy Jung az álmok mellett megkülönbözteti a fantáziákat, illetve a látomásokat, mégis egyazon módszerrel és fogalomkészlettel elemzi a tudattalanhoz vezető három lehetőséget. Ennélfogva a gondolat, hogy Barnabás fantáziabeli kalandjait ténylegesen megélte, és nem csak álmodta, nem mond ellent a jungi megközelítésnek.
A Végtelen Történet alapötlete, hogy főhőse olvasás közben belép egy fiktív világba, és csak nagy nehezen leli meg a hazautat. A fiú reggel kezdi olvasni a varázskönyvet, és pontban éjfélkor lép át Fantáziába. Egy olyan világba, amely sok tekintetben a Jung által kollektív tudattalannak nevezett térként ismerhető fel, amelyben a történet szerint több fantáziautazó is járt már őelőtte. Barnabást útja valójában önmagába vezeti, és ahogy egyre mélyebbre jut Fantáziában, úgy járja be a pszichéje mind mélyebb rétegeit. Története lelkének terápiájáról szól, melyet a szerző nyíltan ki is mond a műben. Ugyanis minden Fantázia-utazó képes Fantáziát, valamint saját világát is meggyógyítani."
Helikon Irodalmi folyóirat
XXIII. ÉVFOLYAM 2012. 16. (606.) SZÁM — AUGUSZTUS 25.
...egy kis ízelítő a varázslatból:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése