Kép: Princess Rashid |
Az egyik legismertebb változat szerint 1869. február 17-én Mengyelejev az íróasztalánál töprengett az akkoriban ismert 63 kémiai elem tulajdonságain, és olyan rejtettmintázat után kutatott, amellyel valahogyan rendszerbe foglalhatná azokat. Miközben újra és újra végignézte az összegyűjtött adatokat, csak egyre jobban összezavarodott. Próbálta rendezni gondolatait, ezért pihenésképpen egy passziánszhoz hasonló kártyajátékba kezdett.
A játék közben hirtelen ötlettől vezérelve üres lapokat vett elő, majd minden egyes papírra feljegyezte egy-egy kémiai elem nevét, vegyjelét, atomtömegét és néhány tulajdonságát. Miután elkészült a 63 kártya, Mengyelejev napokig rendezgette azokat - szinte alvás nélkül dolgozva -, ám továbbra sem akadt rá az összefüggésre az atomtömeg és a fizikai-kémiai jellemzők között.
Egyik nap végül elaludt munka közben a kimerültségtől. Később így mesélt erről: "álmomban láttam egy táblázatot, melyben minden kémiai elem a megfelelő helyre került. Amikor felébredtem, azonnal lejegyeztem mindent egy darab papírra." A történet szerint álmában fedezte fel, hogy amikor az elemeket atomtömeg szerint növekvő sorba állítjuk, fizikai-kémiai jellemzőik ismétlődnek. Végül az elemeket úgy rendezte el, hogy a sorrend illusztrálja az elemek ismétlődő (periódusos) kémiai tulajdonságait. A táblázatot annak ellenére alakította így, hogy néhány elem nem illeszkedett az atomtömeg szerinti növekvő sorrendbe. A számításai szerint hiányzó elemeknek üres helyeket hagyott, ezzel képes volt megjósolni néhány további elem tulajdonságait, melyeket a későbbiekben valóban fel is fedeztek (például a galliumot).
Az atomok szerkezetének pontosabb megismerésével 1913-ban Henry Moseley bizonyította be, hogy a táblázat hibátlan, ha a növekvő sorrend alapjául nem az atomtömeget, hanem a kémiai elemek rendszámát (az atomban lévő protonok számát) vesszük. Mengyelejev tehát az akkoriban még hiányzó ismeretek ellenére tökéletes rendszert "álmodott meg".
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése