Híres álmok: Carl Gustav Jung

Kép: Bill Giacalone - Carl Jung háza

...C. G. Jung álmodta egy házról:

"Az álom pedig ez volt: egy számomra ismeretlen, kétszintes házban tartózkodom. Az "én házam"-ban. Éspedig a felső emeleten, egyfajta nappaliban, ahol szép, rokokó stílusú bútorok álltak. A falakon értékes régi képek függtek. Csodálkoztam, hogy ez az én házam, és azt gondoltam: nem is rossz! Ám ekkor eszembe jutott, hogy még egyáltalán nem tudom, milyen az alsó szint. Lementem a lépcsőn és a földszintre jutottam. Ott minden sokkal régebbi volt, és megállapítottam, hogy a háznak ez a része nagyjából XV. vagy XVI. századi lehet. Berendezése középkori, a padozat égetett tégla. Mindent valami szürke homály borított. Egyik szobából a másikba mentem, és azt gondoltam: most aztán teljesen át kell kutatnom az egész házat! Súlyos ajtóhoz érkeztem, kinyitottam. Mögötte kőlépcsőt fedeztem föl, a pincébe vezetett. Lementem és egy szép boltíves, ódon helyiségbe jutottam. Megvizsgáltam a falakat, és fölfedeztem, hogy a közönséges falazókövek mögött égetett-tégla-réteg van; a malter égetett-tégla-törmeléket tartalmazott. Erről ráismertem a falak római kori eredetére. Érdeklődésemet ez immár hallatlanul felcsigázta. Megvizsgáltam a kőlapokból álló padozatot is. Az egyik kőlapon egy karikát találtam. Amikor felfelé húztam, a kőlap kimozdult a helyéről és alatta újabb lépcső bukkant elém. Keskeny kőlépcső vezetett a mélységbe. A lépcsőfokokon leereszkedve egy alacsony sziklaüregbe jutottam. Talaját vastag por fedte, csontok és törött edények hevertek benne, mint valami ősi primitív kultúra maradványai. Fölfedeztem két nyilvánvalóan nagyon régi, töredezett emberi koponyát. Aztán felébredtem."

...és a következőképpen értelmezte álmát:

"...megértettem, hogy a ház a pszichének valamiféle képét jelezte, vagyis akkori tudati állapotomat a mindaddig tudattalan kiegészítésekkel együtt. A tudatot a nappali szoba karakterizálta. Ódon stílusa ellenére a lakottság légkörét árasztotta.
A földszinten már a tudattalan kezdődött. Minél mélyebbre jutottam, annál idegenebb és sötétebb lett minden. Az üregben primitív kultúra maradványaira bukkantam, vagyis a bennem lakozó primitív ember világára, amelyet a tudat felől már alig lehet megközelíteni vagy megvilágítani."

... végül a "primitív" rétegek képéből kibontakozott Jung számára a kollektív tudattalan gondolata, amely egyéni életünkben szerzett személyes élményeink (valamint tudattalanunk) közös, ősi gyökereit jelenti, és amely ősidők óta szimbólumokon keresztül (például álmokban, mítoszokban) nyilvánul meg.

/C. G. Jung: Emlékek, álmok, gondolatok című könyvéből/