Álomszimbólumok: tenger

Kép: Salvador Mira

• az élet dinamizmusának jelképe, az őseredeti egység, a káosz, az állandó mozgás kifejezője; ebben az értelemben a tudattalan hatalmas kiterjedésének, mélységeinek szimbóluma (félelmetes és lenyűgöző egyszerre, akár az őstermészet)
• női princípium; a születés, az átalakulás és az újjászületés helye, egyszerre utal az életre és a halálra: átszelését gyakran az életút megjelenítésének tekintik, ugyanakkor a holtak birodalmába, szigetére is elvezethet - azzal párhuzamosan, ahogyan az egyéni psziché önállóvá válhat (függetlenedhet az anyai ős-egységből), de regresszióba, sötét állapotokba is süllyedhet
• a mitológiában szörnyeket és isteneket egyaránt életre kelthet: hasonlóképpen, lélektani értelemben a felmerülő tudattalan anyagok tartalmazhatnak primitív, kezelhetetlen (preperszonális) és magasabb tudatosságot, fejlődést hozó (transzperszonális) szimbólumokat
• az álombeli tengeri viszonyok kifejezhetik saját belső világunkat: a háborgó tudattalannak hatalmában áll elsodorni a tudatot, békés állapotában viszont életet adó tárháza lehet mind a természeti, mind a spirituális élményeknek - attól függően, milyen kapcsolatot ápolunk önmagunkkal, irracionális természetünkkel
• hangulatával, áramlásával az érzelmek világát, emocionális állapotunkat is tükrözheti (például napsütéses, borongós vagy viharos élethelyzetre utalva)