Selbst-szimbólumok: gyermekisten és hősi gyermek

Kép: Gustave Moreau - A gyermek Mózes

...a mesékhez és mitológiai történetekhez hasonlóan álmainkban is születhetnek különleges babák és találkozhatunk idegen gyerekekkel, akik szokatlanul nagy - igéző és/vagy rémisztő - hatást gyakorolnak ránk...

    "A 'gyermek'-nek olykor inkább a gyermekistenség, máskor az ifjú hős aspektusa domborodik ki. Mindkét típusra jellemző a csodálatos születés és az első gyermeki sorscsapások: az elhagyatottság és az üldözők általi veszélyeztetettség. Az isten természete tisztán természetfeletti, a hős emberi, de a természetfeletti határáig emelt lény ('félistenség'). Miközben az isten - nevezetesen a szimbolikus állathoz fűződő bensőséges viszonya révén - az emberi lénnyé még nem integrált kollektív tudattalant személyesíti meg, addig a hős természetfelettisége magában foglalja az emberi lényt is, ezért a(z 'isteni, vagyis még nem humanizált) tudattalan és az emberi tudat szintézisét jeleníti meg. Ennélfogva a teljességhez közelítő individuáció lehetséges elővételezése."

/C. G. Jung: A gyermek archetípusának pszichológiájához, in Az archetípusok és a kollektív tudattalan, ÖM XI/1/