 |
| Kép: Salvador Dalí - Az emlékezet állandóságának felbomlása |
[...] az ego az álomban, a pszichózisban, a meditációban, a terápiás folyamat során egy veszélyes zónán, egy olyan szűkületen kell keresztülpréselje magát, melyhez nagyfokú rugalmasság, alakváltoztatási készség, képlékenység szükséges. A rigid, merev ego-szerepszemélyiség kettős ezen képtelen átjutni. De erre az álomban vagy meditációban képes. A zárt egorendszer ilyenkor feladja struktúráját, és amőbaként siklik át a szűkületen. Ez tehát az a veszélyes zóna, hol regresszió, visszaesés, szétszórtság, leépülés, elszigetelődés, disszociáció, dezintegráció és deperszonalizáció zajlik le, mely a pszichózisnak megfelelő tüneti kép. De ez az álomban nem kóros jelenség, és nem kóros a tudatosan létrehozott, akart terápiás folyamatban, mikor a gyakorló vagy páciens tudatában van saját tudatváltozásának, és számára mint szemlélődő számára játszódnak le az ijesztő események, melyekre jó példa a tibeti misztériumokból ismert 'chód' állapot és a tibeti Köztes Lét Könyvében a Bardó haragvó istenei, démonjai. Ezen az úton kísérő, hozzáértő terapeuta vagy mester szükséges, ki jelenlétével vagy utasításaival átsegíti tanítványát vagy páciensét e nehéz területen. A tibeti meditációban e szűkület, veszélyzóna köré mandalát, mágikus kört rajzolnak, mely a teljes szétesést, a tudattalan tartalmak feszítő erejét ellensúlyozza, és centralizáltságával összetartja a személyiséget. E centrális erő, a [...] Selbst (vagy Ftán) a bennünk létező Buddha-természet vagy a krisztusi megváltás-tudat.
E zónán túljutva újjászületett személyiséget várunk létrejönni."
/Dr. Koronkai Bertalan: Az álomtól a tudományos hipotézisekig, in Szautner Erika (szerk.): Tanítások tanítója II. kötet - Dr. Koronkai Bertalan előadásainak és tanulmányainak gyűjteménye/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése