Gyász és megbékélés Karinthy Frigyes álmaiban...

Kép forrása: MEK

...részletek a Nyugat 1938/XII. számából:

Karinthy Frigyes kiadatlan naplójából

    "Ascher Oszkár közlésében adjuk itt azt a naplótöredéket, melyet egy tépett kis Karinthy-notesz rejtett: első felesége, 'Boga' Judik Etel halála utáni hónapok rapszodikus feljegyzései ezek. (Judik Etelt 1918 októberében az első spanyolnátha-járvány vitte el.)"

1918. október 28.

    "Kezdem elfelejteni az arcát. De ma álmomban láttam megint. Az ágyban föléje hajoltam, a ritka éjszakák egyikét ismételtem meg, mikor én közeledtem hozzá felmosolygott rám, olyan szép volt, mint azelőtt a legnagyobb mámorok idején. Aztán valami hosszú és kusza dolog volt, ő börtönben ült sokáig, aztán felmentették, aztán öngyilkos lett."

1918. november 12.

    "(Hatvanyéknál ülök a kandalló előtt.)

    Itt aludtam és egész éjszaka róla álmodtam. Valamelyik régi lakásukat kerestem, ahol B [B. Boga első férje.] -vel laktak együtt. A házvezetőnő mondta, hogy itt laktak, de már nincsenek itt és szidni kezdte B-t, hogy nem fizetett. Én erre elmondtam neki, hogy azóta sok év telt el, a gyönyörű asszony az enyém volt, de sajnos nemrég meghalt spanyolban. Dicsekedtem a házvezetőnőnek.

    Aztán azt álmodtam, hogy beszélek vele. A lila pongyolában van, panaszkodik, hogy milyen szép és csodálatos volt és ez neki kellemetlen, mert azóta már többen is felkeresték, Molnár, Bródy stb. és ő érzi, hogy csalódnak azokhoz képest, amiket én beszéltem, hagyjam ezt abba. Kérdem tőle, igaz-e, hogy nem engem szeretett, hanem egy barátomat. Bólint, hogy igen, de azzal a kacér gonoszsággal, amivel kínozni szokott, hogy ne higgyem el. Erre faggatni kezdtem. Hát akkor miért mondtad mindig, de jó, de boldog vagyok ugye, mindig mondtam, hogy hazudsz, alakoskodsz? mosolyog.

    Egészen bizonyos, hogy halálosan szeretett. Tegnap vagy 300 levelét olvastam, amiket B.-néhez írt. [Békeffyné.] Irtózatos golgota volt az élete, névtelen szomorúság és rémület nem tette boldoggá, hogy mohón vágynak rá sokan, félt a vágytól, mást akart."

1918. november 23.

    "Álom:

    Kezdődik valami különös, békés érzéssel. Már végleg el vagyunk válva és én kezdek beletörődni. Ő zavarosan és hevesen és romantikusan hagyott el, valami nagy szerelem miatt, amivel maga sem volt tisztában. Most nagyon szegényen és nyomorultan lakik valami rettenetes helyen, nekem nem árulja el a lakcímét.

    Együtt vagyunk K.-val és beszélgetünk, én bús és nyugodt vagyok, cigarettázunk. Egyszerre jön valami, egy ember, félrehívja K.-t. K. félremegy vele beszélni, én nyugodtan várok, tudom miről van szó. Visszajönnek és abban a hitben, hogy én nem tudom miről van szó, K. idegesen befejezi a mondókát: 'Hát kérem, mondja meg őnagyságának, hogy most nem lehet nagyon el vagyok foglalva... irodalmi dolgok és család... majd máskor.' Az ember hajlong és el akar menni, én visszaintem és hangosan, de lassan és nyugodtan ezt mondom neki: 'és mondja meg ezt is neki: én izenem, hogy ha majd túl lesz ezen a csalódáson és túl lesz minden szerelmen és egészen szegény és egészen nyomorult és öreg lesz és elhagyatott, ne haljon meg, hanem jöjjön vissza hozzám és ne féljen több semmitől' könnyek öntenek el és felébredek."

1919. január 13.

    "Tegnap este megkértem őt (mert már régen nem álmodtam róla), hogy ezen az éjszakán jelenjen meg álmomban. Megjelent és sokáig voltunk együtt nevettünk és beszélgettünk. Még mindig a válásunkról beszél, de már érzem, hogy nem ragaszkodik hozzá, meg hagyja győzni magát."

1919. január 20.

    "K. S.-sel találkoztam. Álmát beszélte el. Bogával ültek és ő nem merte kérdezni tőle, tudja-e már, hogy meghalt. De ő maga mesélte aztán K. S. kérdésére, hogy jó-e így, azt mondta, hogy igen jól érzi magát."

...az érzelmi viharok a gyász kezdeti, intenzív szakaszában küzdelmessé teszik a nappalokat - így az álmok igyekeznek segíteni a maguk fájdalmas módján a krízissel való megbirkózásban
...eleinte a tudat kénytelen újra és újra szembesülni a szeretett személy közelségének illúziójával és a halál tényével (1. álom) - időbe telik a felfogni a traumát
...majd sorra felmerül a rengeteg bonyolult érzés, amelyet a gyászoló érez elhunytja iránt: a birtoklás hiú dicsőségének érzése és az ezzel együtt járó kétkedő féltékenység (2. álom), a csalódás, amiért a szeretett személy képes volt örökre elhagyni és a könnyek között történő megbocsátás mindezért (3. álom)
...végül lassan elérkezik a megbékélés (4. álom) és a gyászoló újra képes átélni a szeretés önfeledt pillanatait eltávozott kedvese iránt - a fájdalom ellenére már elbírja a szembenézést azzal, hogy mit veszített
...a megbékélésben a külvilág is segít: az utolsó álommal egy ismerős megerősíti, hogy az eltávozott miatt már nem kell aggódni, ő jól érzi magát - így talán nem bánja, ha itthagyott kedvese lassan elengedi őt és megpróbál továbblépni...