...Hatéves kislány álma, melyet felnőttként jegyzett le és illusztrált:
Cím: Gőték menyegzője
"Egy napon Barney, a dinoszaurusz, kopogtat a kunyhóm ajtaján. Vele van az unokatestvére, aki egy félénk, vékony, lila, gőte-szerű lény.
Barney unokatestvére hamarosan megnősül, ám a menyasszonya a hatalmas dzsungel és a hegység túloldalán él. Barney szeretné, ha biztonságban elvinném az unokatestvérét a menyasszony falujába; bár még gyerek vagyok, de én vagyok az egyetlen, aki ismeri a dzsungelen keresztül vezető utat.
Beleegyezem, hogy segítek, és másnap reggel a lila gőte meg én útnak indulunk.
A dzsungel sötét és páfrányokkal borított, élénk rózsaszín liánok lógnak mindenfelé. Néhány helyen olyan sűrű a növényzet, hogy úgy kell átküzdenünk magunkat rajta; olyan érzés, mintha szőrös csápok érnének a bőrömhöz.
Beleegyezem, hogy segítek, és másnap reggel a lila gőte meg én útnak indulunk.
A dzsungel sötét és páfrányokkal borított, élénk rózsaszín liánok lógnak mindenfelé. Néhány helyen olyan sűrű a növényzet, hogy úgy kell átküzdenünk magunkat rajta; olyan érzés, mintha szőrös csápok érnének a bőrömhöz.
Az utunk sok sötét nappalon és holdtalan éjszakán át tart. Olykor sekély, lassú folyókon kell átgázolnunk; olykor mérföldeket sétálunk a térdig érő páfrány-bozótban. Időnként meg alig tudjuk átpréselni magunkat a fák között.
Néha, éjszakánként, félünk - azt mondják, húsevő majmok élnek ebben a dzsungelben, bár én még egyet sem láttam.
Egyszer romokat is találtunk, melyeket még soha nem láttam azelőtt - hatalmas, félig eltemetett fejeket, hüllő arcokkal. Barney unokatestvére, aki soha egy szót sem szól, könnyezni kezd a romoknál. Valószínűleg soha nem fogom megtudni, hogy miért.
Végre ritkulni kezdenek a fák és meglátjuk a napot. Előttünk hatalmas hegység terül el - a világon a legmagasabb. Ééés.... matracokból van. Matracok százezrei, mindenféle színben és változatban, égig érő kupacban.
Nem hangzik valami hatalmasnak, ugye? Próbáltál már valaha matracokat megmászni? Igazi rémálom. A sziklákon legalább valami szilárdon állhat az ember; matracok esetében a semmin. Pattogunk, csúszkálunk, visszazuhanunk és botladozunk egészen a csúcsig. Napokig tart feljutni. Legalább bőven van helyünk hol aludni éjszakánként.
Amikor elérjük a csúcsot, hirtelen az egész világ feltárul előttünk; mindent látunk!
Ott van a menyasszony faluja, egy kisebb erdőn túl, a hegy lábánál. Izgatottan versenyzünk egymással lefelé, ahogyan az űrhajósok szökellnek a Holdon. Ez a rész vicces, olyan gyors és könnyed, mintha repülnénk.
Keresztülszaladunk a túloldali kis erdőn, és berobbanunk az esküvői előkészületek kellős közepébe. A falusiak mindenféle lényekből álló, hangos, vidám tömegében kavarogva látom, ahogyan Barney unokatestvére kézen fog egy vékony, zöldes, gyík-szerű lényt. Összeölelkeznek... a barátok kezéből szórt virágok úgy hullanak rájuk, mint a drágaköves pillangók.
Még aznap összeházasodnak. A szertartásból a virágokra, ételekre, dalokra, kiáltásokra, csiripelésre emlékszem, és egy kicsiny, bolyhos narancsszínű babára, akit a mamájának az oltár mellől kellett visszaterelnie, meg a két hüllő látványára, amint gyengéden kék sálakat fonnak egymás nyaka köré, miközben a vendégek ujjonganak.
Mindezt nagy lakodalom követte. Kacsintások és sugdolózás közepette, az ifjú pár távozott, hogy azt tegyék, amit a felnőttek az esküvő után tesznek. Számomra is elérkezett az idő, hogy távozzam; hosszú út áll előttem, amíg hazaérek.
Mielőtt megmásznám a matrac-hegyet, megállok a hegy lábánál, és visszanézek a völgyre. Az ifjú párra gondolok, valamire, ami velük kapcsolatban egyszerre boldogsággal és szomorúsággal tölt el. Láttam valamit az esküvőn, valamit, amikor egymáshoz értek; ez különbözött mindattól, amit eddig ismertem. Kell, hogy legyen egy szó erre. Időbe telik, mire megtalálom ezt a szót. Egy szót, amit soha azelőtt nem használtam még.
Lelkitársak.
És... 'Én is szeretnék egyet', suttogom a szélben.
Fájó vágyakozás bugyog fel a lelkemben, annyira erősen, hogy úgy érzem, eláraszt. Sírva ébredek..."
...az álmodó felnőttként hozzáadott jegyzetei:
"Ez egyike a mindössze négy álomnak, melyekre gyerekkoromból emlékszem. Hatévesen álmodtam. (Ez magyarázza Barney-t, a dinoszauruszt, akit akkor bálványoztam.) Akkoriban minden benyomásomat a szerelemről Disney filmekből szereztem; párokba állítottam a plüss állataimat, és boldog történeteket találtam ki számukra, ahogyan a tévében láttam. De valójában fogalmam sem volt arról, mi történik ilyenkor az emberekkel, miért akarnak csókolózni (amit gusztustalannak találtam) vagy miért csinálják azokat a titokzatos dolgokat, amelyek biztosan megtörténnek valakikkel, valahol.
Az álom ebben nem hozott változást. Továbbra is úgy gondoltam, hogy a csókolózás gusztustalan, a szexről pedig még vagy öt éven keresztül nem tudtam semmit. Valami viszont megváltozott: amikor felébredtem, úgy éreztem, a lelkem egy része hiányzik. Már korábban is éreztem hasonlót, de akkor nem értettem; most már igen.
Hat éves voltam és lelki társ után sóvárogtam."
Az álom ebben nem hozott változást. Továbbra is úgy gondoltam, hogy a csókolózás gusztustalan, a szexről pedig még vagy öt éven keresztül nem tudtam semmit. Valami viszont megváltozott: amikor felébredtem, úgy éreztem, a lelkem egy része hiányzik. Már korábban is éreztem hasonlót, de akkor nem értettem; most már igen.
Hat éves voltam és lelki társ után sóvárogtam."
...személyes adalék: az álom és a visszaemlékezés elragadó betekintést nyújt a gyermekkori fantáziákba, melyek - a hiányos ismeretek, valamint a tudattalanból felmerülő intenzív élmények hatására - a testi-lelki szerelem nagy misztériuma köré szövődnek
Forrás: World Dream Bank
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése