...feljegyezték az ún. 'nagy álmokat', amelyek a közösséget vagy az egész emberiséget foglalkoztató témákat érintettek...
...valamint az alábbi példa szerint alkalmazták az álomtörténetek képi és drámai eszközeit nézeteik szemléltetésére...
...részletek Marcus Tullius Cicero: Scipio álma című művéből, amely az 'Állam' (Kr.e 54 - 51.) utolsó, hatodik könyve, ugyanakkor önálló írásként is egységet alkot:
"Amikor azután feküdni tértünk, részben az úttól, részben a késő éjszakáig való virrasztástól mélyebb álomba zuhantam, mint szoktam. Ekkor, gondolom, annak következtében, amiről beszélgettünk..., Africanus jelent meg előttem ugyanabban az alakban, amelyet inkább képmásáról ismertem, mint a valóságból. Ahogy ráismertem, elborzadtam, de ő így szólt:
'Figyelj és oszlasd el félelmedet, Scipio, és amit mondok, vésd emlékezetedbe... amikor életkorod nyolcszor hét alkalommal teszi meg a nap körútját és visszatérő pályáját, és ez a két szám, amelyek mindegyike más-más okból teljes, a természetes keringés által megadja életednek a sors szabta végösszeget, az egész állam egyedül hozzád és a te nevedhez fordul... neked kell helyreállítanod dictatorként a köztársaságot, ha egyáltalán elkerülöd rokonaid istentelen kezét...
De hogy minél nagyobb hévvel védelmezd a köztársaságot, tudd meg..., hogy mindazok számára, akik megmentették, megsegítették a hazát és növelték határait, külön hely van kijelölve az égben, ahol boldogan élvezhetik az örökkévalóságot. Mert a legfőbb istennek, aki a világmindenséget kormányozza, semmi sem kedvesebb a földi dolgok közül, mint az embereknek a jogrenden alapuló társulásai és egyesülései, amelyeket államoknak neveznek. Ezek irányítói és fenntartói az égből szállnak alá, s oda térnek vissza.'
Ekkor, noha meg voltam rendülve, nem annyira a halálfélelemtől, mint enyéim árulásától, mégis megkérdeztem, él-e ő, és él-e atyám, Paulus meg a többiek, akikről azt hisszük, hogy halottak.
'Csak ők élnek igazán - szólt -, akik, miként a börtönből, megszabadultak testük béklyóiból; amit pedig ti a magatok életének mondotok, az a halál. Nem látod atyádat, Paulust, aki hozzád közelít?'
Ahogy megpillantottam, megindult könnyeim zápora, ő azonban megölelt engem, és csókjával fojtotta el könnyeimet. Mihelyt sírásomat leküzdve meg tudtam szólalni, így beszéltem:
'Kérdem tőled, szentséges, jó atyám, miért késlekedem a földön, ha a ti életetek az igazi, ahogy Africanustól hallom? Miért nem siethetek oda hozzátok?'
'Nem úgy van - felelte. - Nem nyílik meg az ide vezető út számodra, hacsak az isten, akinek a temploma mindaz, amit itt látsz, meg nem szabadít tested rabságától. Az emberek azzal a szent rendeltetéssel születtek, hogy oltalmazzák azt a gömbölyű égitestet, amelyet ennek az égi térnek a közepén látsz, és amelyet földnek neveznek. Az emberek lelke azokból az örök tüzekből származik, amelyeket csillagoknak és üstökösöknek mondotok, s amelyek gömbölyűek és kerekek, és isteni értelemtől hajtva írják csodálatos gyorsasággal köreiket és pályáikat. Ezért, Publiusom, neked és a többi istenfélő embernek meg kell őriznetek lelketeket a test börtönében. Nem szabad eltávozni a földi életből annak az akarata ellenére, akitől lelketeket nyertétek, nehogy úgy tűnjék: az istentől kijelölt emberi kötelesség elől menekültetek el...
Meddig tapad még gondolatod a földhöz? Nem látod, milyen égi térségbe jutottál? Kilenc kör vagy inkább gömb foglal magába előtted mindent. Közülük az egyik az égi, és a legszélső, amely minden mást magába zár, maga a legfőbb isten, aki a többit elhatárolja és összetartja. Ezen vannak rögzítve a csillagok örökké forgó pályái. Alatta hét gömb van, amely az éghez képest visszafelé, ellentétes irányban mozog... A legalsó körben a nap sugaraitól izzó hold kering. Alatta már minden halandó és esendő a lelket kivéve, amelyet az istenek ajándékoztak az emberi nemnek. A hold felett minden örökkévaló. A középen levő kilencedik kör, a föld, mozdulatlan és legalul helyezkedik el, minden súly saját nehézkedése szerint ide hull...'
Elámulva szemléltem mindezt, s mihelyt magamhoz tértem, így szóltam:
'Miféle átható és mégis oly kellemes hang tölti be fülemet?'
'Ez az a zene - felelte -, amely különböző, de mégis arányosan és ésszerűen elhatárolt hangközök egymás mellé illesztésével a csillagkörök érintkezéséből és mozgásából keletkezik, és finoman változó összhangzatokat csal elő, a magas hangokat mélyekkel tompítva... A tanult emberek énekkel és húros hangszerrel utánozva ezt a zenét, megnyitották maguk előtt a visszatérés útját e felé az égi terület felé, akárcsak azok, akik kiváló tehetségükkel az emberi élet folyamán is isteni tudományokat műveltek. Az emberek füle, ezzel a zengéssel betelve, eltompult, így a hallás a legbizonytalanabb érzéketek... Az egész világ száguldó forgása olyan erővel harsog, hogy emberi fül fel sem foghatja, ahogy a napba sem tekinthettek, mert sugarai elvakítják szemeteket és érzékeléseteket.'
Megcsodálva mindezeket, mégis újra visszafordítottam szememet a földre. Akkor így szólt Africanus:
'Látom, hogy te most is az emberek lakóhelyét és otthonát szemléled. Ha ez számodra kicsinek látszik, amint az is, tekints mindig ezekre az égi tájakra, vesd meg azokat az emberi dolgokat. Ugyan miféle hírt vagy dicsőséget szerezhetsz magadnak, ha az emberek rólad beszélnek?... Ki fogja hallani nevedet a fölkelő vagy lenyugvó nap legszélső vidékein, az északi vagy a déli részeken?... Ha tehát fel akarod emelni szemed, s ezt az égi szállást és örök otthont kívánod látni, ne törekedj arra, hogy rólad beszéljen a tömeg, tetteid célja ne emberi jutalom legyen: maga az erény varázsa vonzzon az igazi dicsőség felé. Hogy mások mit mondanak rólad, reájuk tartozik, de mégis emlegetni fognak.'
Miután ezeket elmondta, így szóltam:
'Ó, Africanus, ha azoknak, akik jól szolgálták a hazát, csakugyan nyitva áll az út az ég küszöbéig - bár gyermekkorom óta családunk és a te nyomdokaidba léptem, hírneveteken nem ejtettem csorbát -, most mégis sokkal határozottabban fogok igyekezni, látva ezt a fényes jutalmat.'"
/Havas László fordítása/
Szöveg forrása: itt
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése