 |
| Kép forrása: itt |
Felemel, elejt,
hordoz az este,
sötét árnyékom
hull levelekre.
Leskel az alkony,
bújik a csillag,
aki ma itt volt,
holnapra itt hagy.
Pörög a levél,
pihen a szárnyam,
gyerekkoromban
anyámmal háltam.
Megvan az ágyunk,
megvan a szárnyam,
anyám meg fű lett
messzi határban.
Apám, ő harmat,
anyámon csillog,
elűzik számról
messze a szitkot.
Felemel, elejt,
hordoz az este,
sötét árnyékom
hull levelekre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése