Gyógyító álmok

Kép: Aszklépiosz szentélye Kos szigetén

    "A rituális gyógyításnak az orvoslás, a csoda, a mágia összefonódásának szempontjából egyik legérdekesebb formája az incubatio, azaz a templomi alvás gyakorlata: a beteg azzal a céllal érkezik egy szent helyre, hogy ott álmot lásson, amelyben találkozik a gyógyítóval és a gyógyulással. A gyakorlat végigkíséri a gyógyító istenségek és orvosszentek működését az ókori Kelet vallásaitól a klasszikus görögségen át a hellenizált Egyiptom és Kis-Ázsia, majd a kereszténnyé lett egész Mediterráneum területén. Az álomgyógyítás görög gyakorlata kezdeteitől fogva szorosan kapcsolódott a tudományos orvosláshoz. Ezt a kapcsolatot fémjelezte az orvosisten Aszklépiosz alapító volta és védnöksége az orvoslás és a gyógyszerészet fölött; a mítosz nyelvén pedig minden görög orvos egyben Aszklépiosz leszármazottja volt, aki többnyire tevékenyen részt vett a kultusz rituáléjában is, ahogyan ezt Hippokratész Aszklépiosz-papsága mutatja. Az orvosiskolák szomszédságában nemritkán incubatios kultuszhelyek is voltak, és fordítva, elég felidézni Kósz vagy Pergamon Aszklépiosz-szentélyeit és az e két helyhez kötődő hippokratészi, ill. galénoszi hagyományt."

    "Csoda és orvoslás kölcsönösen vettek át egymás eszköztárából: már az aszklépioszi gyógymódokat vizsgálva feltűnő, hogy az orvosisten nemcsak a mindenkori népi gyógymódokat ajánlotta, hanem Epidauroszban merész sebész volt, Pergamonban pedig komoly recepteket diktált a betegnek álmában. Ugyanez mondható el az orvosszentek módszereiről is: a csodagyűjteményekben, az álomban látott események és tárgyak leírásában lépten-nyomon találkozunk szikékkel, kötésekkel, operáló asztallal, gyógynövényfőzetekkel. A kereszténységben továbbélő incubatio legnépszerűbb, kultuszában hatalmas méreteket öltő (nem előzmények nélküli) egyik központja a VI. századra már Konstantinápoly..."

    "...az incubatios gyógyítás legkorábbi rögzített elbeszéléseiből olyan gyógyulásélményeknek lehetünk tanúi, ahol Aszklépiosz álombeli epifániája gyakran maga elég a gyógyuláshoz. Legtöbbször az álmodó egy azonnali csodás beavatkozást tapasztal, amely történhet Aszklépiosz szavára, érintésére avagy egy gyors műtét eredményeként. Az orvosi, ill. csodás eszköztártól függetlenül a beteg gyógyulása azonnali, az álmot követő reggelen egészségesen távozik a szentélyből. Ilyen csodás gyógyulásokkal találkozhatunk például Arisztophanész Ploutoszában, vagy az epidauroszi Iamata-gyűjtemény IV. századi felirataiban. Néhány évszázaddal később az álomban látott isteni gyógyítás módszerei, a csoda időtartama és körülményei is alaposan megváltoznak, miközben az incubatio rituáléja alapvetően azonos marad. A változás elsősorban abban fogható meg, hogy az azonnali csodás beavatkozásokat fölváltják a receptadó álmok: Aszklépiosz összetett terápiás tanácsai, főzetek, borogatások, fürdők, tornagyakorlatok, diéták javaslatai, amelyek csak idővel vezetnek gyógyuláshoz, amiért is persze nem kevésbé számítanak csodálatosnak."

    "...a két módszer nem két, időben eltérő kultikus jelenség, nem a rituálé megnyilvánulása változott meg, hanem alapvetően ugyanazzal van dolgunk: az álmodó kulturális tapasztalatai, orvosi ismeretei bővültek, finomodtak, együtt magának az orvostudománynak a módszereivel."

    "...az incubatio résztvevője tevékenyen bevonódik az álom eseményeibe: a gyógyító nemcsak beszél hozzá, hanem dialógusba lép vele, kikérdezi panaszairól, tréfál, alkudozik vele, sőt olykor még a gyógyulás eredményét is az ő döntésétől teszi függővé (ahogyan például egy meddő asszonytól megkérdezi, milyen nemű gyermeket szeretne)."

    "Hogy a klasszikus görög álom-gyógyítás sémája olyan volt, amilyen, abban nagy szerepet játszott, hogy a valódi beteg-orvos kapcsolatot tükrözte, annak intimitásával és személyességével. Hogy az évszázadok során a séma némiképp megváltozott, ennek oka éppen az volt, hogy követte az idővel megváltozó orvosi gyakorlatot: így türemkedtek a gyógyítóval való álom képi világába a főorvosok, specialisták, professzorok és medikusok, így az orvosi vizit és ezzel együtt a többi beteg is. Az új álom-séma megjelenése a keresztény incubatios csodatörténetekben csak jelzésszerűen bukkan fel, de így is éppen eléggé jel értékű ahhoz, hogy az ébrenlét világának tapasztalata hathatósan formálja az álomtapasztalatot.

/Csepregi – Vardabasso Ildikó: A templom mint kórház avagy az álom kultúrafüggő voltáról/