Selbst-szimbólumok: kő

Kép: Newgrange (Brú na Bóinne, Írország)

    "...az ősvalónk [Selbst] gyakori sajátos szimbóluma az értékes vagy jellegzetes kő. [...] Sok álomban a központi mag, az ősvalónk mint kristály jelenik meg. A kristály matematikailag szabályos szerkezete azt az intuitív érzést kelti bennünk, hogy még az úgynevezett 'holt' anyagban is működik egyfajta szellemi rendezőelv. Ezért a kristály gyakran az anyag és a szellem szélsőséges ellentétének egyesítését szimbolizálja. [...]

    ...a kő a puszta létezést szimbolizálja, amely távol áll az ego-tudatosság emócióitól, érzéseitől és csapongó gondolkodásától. Ebben az értelemben a kő a legegyszerűbb és legmélyebb élményt szimbolizálja, az öröklét olyan élményét, amit az ember akkor él át, amikor halhatatlannak és változhatatlannak érzi magát.

    A gyakorlatilag minden kultúrában megtalálható késztetés, hogy a híres embereknek szobrot emeljenek, vagy a fontos események színhelyén emlékművet állítsanak, minden bizonnyal a kő ezen szimbolikus jelentéséből fakad. A kő, amelyet Jákob azon a helyen állított, ahol híres álmát látta, vagy az egyszerű emberek által a helyi szentek és hősök sírjára elhelyezett kövek azt mutatják, hogy az ember eredendő természetében benne rejlik annak a vágya, hogy a kőszimbolika segítségével valami elmondhatatlan élményt fejezzen ki."

/Marie-Louise von Franz: Az individuáció folyamata - Az ősvalónk: a totalitás szimbólumai, in C. G. Jung: Az ember és szimbólumai/

    A képen faragott szegélykő látható Newgrange (Brú na Bóinne, Írország) síremlékének bejáratánál ~ Kr. e. 3200-ból.