 |
| Kép: Noelle Buske |
...Jean-Michel Quinodoz írja le a jelenséget, melyet a pszichoanalízis szaknyelvén paradox regresszív tartalmú (hiszen egy már meghaladott állapothoz kanyarodnak vissza) integrációs álmoknak nevez (utalva ezzel a látszólagos visszalépés céljára: a konfliktus mélyebb megértésére és a tudatosság növekedésére)
...a szerző három példa-álmot említ a praxisból, melyek segítségével talán könnyebben érzékeltethető a lapfordító álmok furán hasznos működése:
1. "Egyik pszichoanalitikus nőpáciensem következetesen késve érkezett a heti négy órára, és soha nem csukta be a várószoba ajtaját maga mögött. Próbálkozásaim, hogy megfejtsem ennek a klausztrofóbiás tünetnek a tudattalan áttételi okait, hiábavalóknak bizonyultak. Egy nap azonban, mindenféle előzetes erre utaló jel nélkül, a páciens elkezdett pontosan járni az órákra, és még a várószoba ajtaját is becsukta maga mögött. Ő maga nem fűzött megjegyzést a változáshoz, ami mindazonáltal jelentős volt, és meglepett engem. Néhány alkalommal később hozozz egy álmot, amely szorongással töltötte el, és amelynek manifeszt tartalma miatt azt gondolta, hogy egész életében 'bolond' marad. Azt álmodta, hogy bezárták egy börtönbe, ahonnan soha nem fog kiszabadulni. Tehát azután, hogy a páciens legyőzte klausztrofóbiás tünetét az áttételi kapcsolatban, paradox módon 'készített' egy álmot a klausztrofóbiás szorongásról."
2. "Egy másik analizált éppen az érzelmi és szexuális életét régóta terhelő nehézségek megoldásának folyamatában volt benne, amikor hirtelen jött egy álom, amely kétségekkel töltötte el a kiút megtalálását illetően. Intenzív szorongás közepette azt álmodta, hogy el kell érnie egy vonatot, de nem sikerül, majd be kell szállnia egy liftbe, de erre is képtelen. 'Mindent lekések! Soha nem jutok el sehová! Láthatja, hogy egyáltalán nem fejlődöm!' Majd elmondta, hogy kitakarította a házát, és megírt néhány régóta esedékes levelet. A kontextus értelmében el tudtam neki magyarázni, hogy épp, amikor számos dolog a helyére került az elméjében, képessé vált meglátni, hogy mennyire erősen hitte, hogy soha nem ér el eddig a pontig, és különösen addig, hogy befejezze az analízist, és elbúcsúzzon tőlem."
3. "Egyik nőpáciensem az analízise folyamán sokáig annyira szorosan rám tapadt fantáziájában, hogy mind belül, mind kívül csak bizonytalan és homályos érzékelésre volt képes. Amikor kiemelkedett ebből a fúziós áttételi kapcsolatból, és elkezdett engem, mint tőle független és különálló személyt észlelni, jött egy szorongásos álom, amelyben olyan szemüveget hordott, amely zavarta a látásban. 'Úgy tűnt, hogy olyan szorosan nyomom magához az orromat, hogy emiatt nem látom magát', mondta. A páciens egy szorongásos álmot használt fel, hogy megmutassa önmagának a kapcsolati észlelés zavarát, amelyet paradox módon már éppen készült leküzdeni."
/Jean-Michel Quinodoz - Lapfordító álmok: Paradox regresszív tartalmú integrációs álmok, in Imágó Budapest, Álomszövegek és -metaforák, 3. [24.] évfolyam, 2. szám, 2013/
1. "Egyik pszichoanalitikus nőpáciensem következetesen késve érkezett a heti négy órára, és soha nem csukta be a várószoba ajtaját maga mögött. Próbálkozásaim, hogy megfejtsem ennek a klausztrofóbiás tünetnek a tudattalan áttételi okait, hiábavalóknak bizonyultak. Egy nap azonban, mindenféle előzetes erre utaló jel nélkül, a páciens elkezdett pontosan járni az órákra, és még a várószoba ajtaját is becsukta maga mögött. Ő maga nem fűzött megjegyzést a változáshoz, ami mindazonáltal jelentős volt, és meglepett engem. Néhány alkalommal később hozozz egy álmot, amely szorongással töltötte el, és amelynek manifeszt tartalma miatt azt gondolta, hogy egész életében 'bolond' marad. Azt álmodta, hogy bezárták egy börtönbe, ahonnan soha nem fog kiszabadulni. Tehát azután, hogy a páciens legyőzte klausztrofóbiás tünetét az áttételi kapcsolatban, paradox módon 'készített' egy álmot a klausztrofóbiás szorongásról."
2. "Egy másik analizált éppen az érzelmi és szexuális életét régóta terhelő nehézségek megoldásának folyamatában volt benne, amikor hirtelen jött egy álom, amely kétségekkel töltötte el a kiút megtalálását illetően. Intenzív szorongás közepette azt álmodta, hogy el kell érnie egy vonatot, de nem sikerül, majd be kell szállnia egy liftbe, de erre is képtelen. 'Mindent lekések! Soha nem jutok el sehová! Láthatja, hogy egyáltalán nem fejlődöm!' Majd elmondta, hogy kitakarította a házát, és megírt néhány régóta esedékes levelet. A kontextus értelmében el tudtam neki magyarázni, hogy épp, amikor számos dolog a helyére került az elméjében, képessé vált meglátni, hogy mennyire erősen hitte, hogy soha nem ér el eddig a pontig, és különösen addig, hogy befejezze az analízist, és elbúcsúzzon tőlem."
3. "Egyik nőpáciensem az analízise folyamán sokáig annyira szorosan rám tapadt fantáziájában, hogy mind belül, mind kívül csak bizonytalan és homályos érzékelésre volt képes. Amikor kiemelkedett ebből a fúziós áttételi kapcsolatból, és elkezdett engem, mint tőle független és különálló személyt észlelni, jött egy szorongásos álom, amelyben olyan szemüveget hordott, amely zavarta a látásban. 'Úgy tűnt, hogy olyan szorosan nyomom magához az orromat, hogy emiatt nem látom magát', mondta. A páciens egy szorongásos álmot használt fel, hogy megmutassa önmagának a kapcsolati észlelés zavarát, amelyet paradox módon már éppen készült leküzdeni."
/Jean-Michel Quinodoz - Lapfordító álmok: Paradox regresszív tartalmú integrációs álmok, in Imágó Budapest, Álomszövegek és -metaforák, 3. [24.] évfolyam, 2. szám, 2013/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése