Álomszimbólumok: létra

Kép: Bryan Mullennix

• lent és fent, ég és föld összekötője, a fokozatos emelkedés és ereszkedés, a szintek közötti mozgás eszköze - lélektani értelemben így a tudatállapotok közötti átjárás, a belső fejlődés/elmélyülés/regresszió és az egyéni szellemi út szimbóluma lehet
• testi szinten a pszichoanalízis szemszögéből a létrán járás a nemi aktus allegóriája: az emelkedés a szexuális izgalom fokozódására, az esetleges bonyodalmak pedig az intim együttlét zavaraira utalhatnak
• anyagi és szociális síkon megjelenítheti a társadalmi 'ranglétrán' való mozgásunkat: az aktuális előre-, illetve visszalépéseket karrierünkben vagy olyan helyzetekben, amelyekhez sikereket/kudarcokat társítunk
• lelki és szellemi téren a felfelé haladás a tudatosság körének bővülését fejezheti ki - új perspektíva, jobb rálátás elérését vagy ennek igényét életünkben -, a lefelé ereszkedés pedig ellenkező irányú folyamatról árulkodhat (például a tudat és a látószög beszűküléséről), ugyanakkor jelezhet intenzív elmélyülést is, amellyel új tudásra tehetünk szert például 'alantasnak' tartott lélekrészeinkről 
• fokai az apró lépésekkel elért eredményeket és a fokozatosságot hangsúlyozhatják: egy olyan folyamatot, amelyben türelemmel és kitartással feljuthatunk egy olyan (anyagi, szociális, munkahelyi, érzelmi, szellemi, spirituális, stb.) szintre, amely eddig elérhetetlen volt számunkra
• a fokok hiányosságai, törékenysége egyrészt bátoríthat arra, hogy a nehézségek ellenére se torpanjunk meg (ha az álomban sikerrel átküzdjük magunkat a veszélyes szakaszon), másrészt figyelmeztethet kockázatos viselkedésünkre is, amennyiben az álombeli felfelé törekvés végül sérüléshez, katasztrófához vezet
• tériszony/szédülés, intenzív félelem esetén az álom mentén érdemes végiggondolni, hogy honnan és hová, kinek a segítségével vagy éppen akadályoztatásával és milyen céllal, szándékkal haladunk - amennyiben a motívumok mentén ráismerünk egy aktuális élethelyzet érzelmi viszonyaira, a szimbólumok nyelvén könnyebben megfogalmazhatjuk a szorongás okait és talán a feszültség oldásának lehetséges módjait is megláthatjuk az álomszituáció feloldásában

Márai Sándor az elrabolt álmokról...

Kép: Adeen Taji

    "Néha megállok az utcán, zsebembe nyúlok, úgy érzem, elvesztettem valamit. Otthon fiókokat nyitogatok, leveleket olvasok, régi ruhák zsebeit kutatom át. Máskor rajtakapom magam, hogy felhívok telefonon embereket, valamilyen ürüggyel faggatom őket, másról beszélek. Valamit elvesztettem.
    Felébredek éjjel három felé, s egyszerre megértem: az álmot vesztettem el! Nem az éjszaka álmát, az alvás melléktermékét, azt a zagyva, édes sületlenséget, amely a nap hulladékaiból és eltemetett vágyaim gőzéből sűrűsödik tüneménnyé. Hanem azt az álomszerű érzést, hogy a valóság mögött van értelem, melyet nem lehet szavakkal kifejezni.
    Mi volt ez az álom? Miért fáj úgy, hogy nincs már? Miért kutatok utána? Az ifjúság volt? Nem tudom.
    Csak azt tudom, hogy kiraboltak."

/Márai Sándor: Veszteség/

Patricia Callegari: Esőerdő álom (Rain Forest Dream, ~2008)

Kép forrása: itt

Selbst-szimbólumok: kő

Kép: Newgrange (Brú na Bóinne, Írország)

    "...az ősvalónk [Selbst] gyakori sajátos szimbóluma az értékes vagy jellegzetes kő. [...] Sok álomban a központi mag, az ősvalónk mint kristály jelenik meg. A kristály matematikailag szabályos szerkezete azt az intuitív érzést kelti bennünk, hogy még az úgynevezett 'holt' anyagban is működik egyfajta szellemi rendezőelv. Ezért a kristály gyakran az anyag és a szellem szélsőséges ellentétének egyesítését szimbolizálja. [...]

    ...a kő a puszta létezést szimbolizálja, amely távol áll az ego-tudatosság emócióitól, érzéseitől és csapongó gondolkodásától. Ebben az értelemben a kő a legegyszerűbb és legmélyebb élményt szimbolizálja, az öröklét olyan élményét, amit az ember akkor él át, amikor halhatatlannak és változhatatlannak érzi magát.

    A gyakorlatilag minden kultúrában megtalálható késztetés, hogy a híres embereknek szobrot emeljenek, vagy a fontos események színhelyén emlékművet állítsanak, minden bizonnyal a kő ezen szimbolikus jelentéséből fakad. A kő, amelyet Jákob azon a helyen állított, ahol híres álmát látta, vagy az egyszerű emberek által a helyi szentek és hősök sírjára elhelyezett kövek azt mutatják, hogy az ember eredendő természetében benne rejlik annak a vágya, hogy a kőszimbolika segítségével valami elmondhatatlan élményt fejezzen ki."

/Marie-Louise von Franz: Az individuáció folyamata - Az ősvalónk: a totalitás szimbólumai, in C. G. Jung: Az ember és szimbólumai/

    A képen faragott szegélykő látható Newgrange (Brú na Bóinne, Írország) síremlékének bejáratánál ~ Kr. e. 3200-ból.

A tanácsadás lélektanáról...

Kép: a Good Will Hunting című filmből

Nagy Anya-élmények: átalakulás

Kép: F. C. Cowper - Our Lady of the Fruits of the Earth

...a fejlődés egy bizonyos pontján elkerülhetetlenül befejeződik az egyén életében az anyai hordozás - a testi születés első elkülönülés-élményét (traumáját) később a kisgyermekkori öntudatra ébredés, majd az önállóság fokozatos növekedése követi a - valódi, pszichés - felnőttkor eléréséig
...a Nagy Anya elengedő magatartása gyakran elutasításként hat, így a fejlődés átmeneti szakaszainak természetes és elkerülhetetlen velejárói a kínlódás, a szenvedés és a tehetetlenség fázisai

...a Nagy Anya az elengedésen keresztül optimális esetben fejlődésre sarkall, kihívásokat támaszt és önállóságra buzdít, míg kedvezőtlen esetben rátelepedéssel sorvaszthat, illetve erőszakosságával, beleavatkozásával pusztíthat (ha nem is testi értelemben, de az önbizalom és az önértékelés terén mindenképp)
...az én-tudat megszületésével és az egyén önállósági törekvéseivel járó átalakulás(ok)hoz - valamint hosszú távon a kiteljesedés élményéhez - a gondoskodó, védelmező, ám ezzel párhuzamosan szabad mozgásteret is nyújtó Nagy Anya szolgálhat forrásként: ahogyan az álmokban például a föld méhe táplálja a kikelő magot, amely az ég felé nyújtózó növényként végül maga is gyümölcsöket terem
...az archetípus 'Jó Anya' változata a természet erejét és az élet energiáit árasztja magából, a 'Rettenetes Anyában' viszont megjelenhetnek a halállal kapcsolatos félelmek (lelki síkon az ego teljes elnyomásának szorongása) - az álmok, mítoszok és mesék kegyetlen istennői, gonosz boszorkányai testesítik meg például az életveszélyes akadályokat állító, a bebörtönző vagy a mérgező Nagy Anya-hatásokat

/Erich Neumann: A Nagy Anya című könyve alapján/

Thomas Rowlandson: The Doctor's Dream (1812)

Kép forrása: itt

Álomszimbólumok: tojás

Kép forrása: itt

• az első teremtésmítoszok óta az élet kezdetének, a(z) (újjá)születés lehetőségének és a létezés eredetének (~ anyaméh) szimbóluma, napjainkban színesre festve a tavaszi megújulás örömének és sokféleségének hirdetője - pszichológiai értelemben így olyan tudattalan lelki tartalmakat hordozhat az álmokban, amelyek egy új(fajta) élet vágyát/alakulását képviselik és amelyek felismerésre, megvalósításra várnak
• míg Freud megközelítésében a testi termékenység - a női megtermékenyülés és a férfi potenciál - jelképe, Jungnál akár a potenciális pszichés teljesség (Selbst) és/vagy a transzcendenciával kapcsolatos élmények tudatba emelkedésének kezdeményeit is megjelenítheti (más ősi, univerzális szimbólumokhoz hasonlóan itt is érdemes inkább párhuzamosan testi-lelki-szellemi síkon gondolkodni, mint kizárólagosan kiragadni egyetlen 'szeletet' a komplex értelmezési körből)
• a tojás-ételek álombeli elfogyasztása egyrészt az újdonságok befogadásával állhat összefüggésben, másrészt alapvető, vitális szükségleteink kielégítésének alakulásáról és a táplálás-gondozás igényéről vallhat (mind fizikai, mind például érzelmi vagy szellemi téren)
• a költésre és kikelésre alkalmas tojások egy még izgalmasabb folyamatra, a reményteli várakozás állapotára utalhatnak: a megszületésre váró élőlény megtestesítheti egy valós gyermek vagy éppen saját 'újszülött' lélekrészünk kibontakozását, egy állat-kicsiny képében éledező ösztönkésztetést vagy a tudattalanból az élet bármely formájában kipattanó, kreatív megújulást hordozó és önálló életre képes ötletet, érzést, hitet vagy eszmét
• összetört vagy megzápult formában éppen ellenkező irányú folyamatot, például veszteséget vagy csalódást tükrözhet - az élettelenség egyrészt vonatkozhat konkrét halálesettel kapcsolatos gyászra, másrészt jelezheti egy belső, lelki 'kezdemény' (érzés, törekvés, vágy) meghiúsulását, elfojtását is
• a tojáshéj hangsúlyozhatja az új élet (-mód, -szemlélet, -cél) lehetőségének törékenységét: hiszen fontos változások ún. inkubációs időszakaiban különösen sérülékennyé válhatunk, miközben igyekszünk életképessé érlelni egy nehezen kivitelezhető tervet, kifejezhetővé formálni egy intim érzést vagy meghozni egy kockázattal járó döntést (a bizonytalanság, a döntésképtelenség és a belső vívódással járó fokozott érzékenység állandósulására a tojáshéjból való kitörés nehézségei figyelmeztethetnek az álomban)

Vers: Sárhelyi Erika - Álom

Kép: Annette Pehrsson

Sárhelyi Erika: Álom

Olykor az álom,
akár egy lábnyom,
átbotlik életen-halálon,
hogy nálad vagy
nálam magára
találjon.
Hiszen a való
pont arra való,
hogy legyen
benne jó,
valami apró
szeretnivaló.
Mint a napfény
télnek idején,
vagy egy csillag
az éj köldökén,
egy út, egy cél,
arcodon a szél,
a pillanat,
ahogy lelkedhez ér,
a mágia,
a hét és a három,
vagy csupán
egy álom,
mi átlebeg
életen, s halálon.

Forrás: Nő a tükörben

Híres álmok: Salvador Dalí

Kép: Salvador Dalí - Krisztus mennybemenetele

...Dalí elmondása szerint a Krisztus mennybemenetele (The Ascention of Christ, 1958) című festmény egy 'kozmikus álomból' született...

...ebben az álomban, amely rendkívüli színekben pompázott, a festő egy atom magját látta - ezt az atommagot fedezhetjük fel Krisztus hátterében a festményen
...Dalí az álom után 8 évvel döbbent rá, hogy az atommag nem más, mint Krisztus egyesítő szellemének igaz szimbóluma

...Krisztus lábai a képen a néző felé mutatnak, így a tekintetünket végigvezetik a test mentén az atommag közepéig, amely egy napraforgó virágára emlékeztet (és egyúttal Selbst-szimbólum)
...Dalí más festményeihez hasonlóan Krisztus arcát itt sem láthatjuk - Gala viszont fontos helyet kapott: könnyekkel a szemében tekint le Krisztusra az égből

Forrás: itt

Gabriel García Márquez egy álomról, amelyre nem lehet emlékezni...

Kép forrása: itt

    "Azt álmodta, hogy belép egy üres házba, fehér falak közé, és az a nyomasztó érzése támadt, hogy ő az első ember, aki oda belép. Álmában eszébe jutott, hogy az előző éjjel s az elmúlt évek sok-sok éjszakáján ugyanezt álmodta, és tudta, hogy a kép azonnal szétfoszlik az emlékezetében, amint felébred, mert e visszatérő álomnak az a sajátossága, hogy csak álom közben lehet emlékezni rá. Egy pillanattal később, amikor a borbély bekopogott a műhelyajtón, Aureliano Buendía ezredes csakugyan azzal az érzéssel ébredt, hogy csak elszenderült néhány másodpercre akaratlanul, s nem is volt ideje álmodni."

/Gabriel García Márquez: Száz év magány/

Alphonse Mucha: A húsvéti harangszó felébreszti a természetet (Easter Chimes Awaken Nature, 1896)

Kép forrása: Wikipaintings

Tömegpszichológia à la Monty Python...

...és a Brian élete című film legendás jelenete videón is:

Bölcs Öreg a szépirodalomban: Gandalf

Kép forrása: itt

...J. R. R. Tolkien: A Gyűrűk Ura - A Gyűrű Szövetsége című kultikus regényében Gandalf figurája megragadja a Bölcs Öreg archetípus két nagyon fontos aspektusát...

...egyrészt Gandalf a hobbitok szemében bohókás, vicces öregember, akinek a tudománya trükkökből és látványos 'puffogtatásból' áll - varázsló létére a 'kis' emberek csak furcsaságát érzékelik és megmosolyogják számukra érthetetlen tudását
...a Bölcs Öreg figurákhoz méltóan Gandalf derűvel, játékosan fogadja ezt a helyzetet és élvezi a gyerekek (meg persze a gyermeki felnőttek) szórakoztatását: nem pöffeszkedik a varázsló szerepében, nem hajszolja a tekintélyt, nem sóvárogja az elismerést és nem keresi a bizonyítási lehetőségeket, melyek igazolnák nagyságát:

    "Szeptember második hetének vége felé Morotván át jött egy kordé a Borbuggyan hídja felől, fényes nappal. Egy öregember hajtotta egyedül. Nagy, hegyes, kék süvege volt, hosszú, szürke köpenye és ezüstszínű nyakravalója.     A szakálla hosszú; fehér: bozontos szemöldöke kiállt a süveg karimája alól.     Kis hobbitgyerekek futottak a kordé után végig az egész falun, aztán fel a dombra. Kitalálták, hogy mit hoz: a tűzijátékhoz való holmit. Bilbó házának főbejárata előtt az öreg sorba letette a rakományát, különféle fajtájú és formájú rakéták nagy kötegeit, mindegyiken rajta a jel: egy nagy piros G, meg egy tünderúna.
    No persze: Gandalf jele, mert az öreg éppen Gandalf volt, a mágus, akit Megyeszerte jól ismertek mint a tüzek, füstök és fények kiváló szakértőjét. Valójában sokkal nehezebb és veszélyesebb mesterséget űzött, de erről a megyeiek nem tudtak semmit. Ők csak arra gondoltak: lám, ez is a nagy mulatság egyik 'attrakciója'. Ezért jöttek izgalomba a hobbitgyerekek. 'G, G, garabonciás!', kiáltozták, és az öreg elmosolyodott."

...a Bölcs Öreg másik arca azonban hamar megmutatkozik: a szerény, egyszerű külső mögött már-már isteni hatalom lakozik
...amint előkerül a mágikus Gyűrű és vonzásának ellensúlyozása érdekében szükség lesz a határozott fellépésre (sőt némi agresszivitásra is), Gandalf ellenállhatatlan erővel képes irányítani a helyzetet:

    "– Na de kedves hobbitom! – mondta Gandalf. – Egy hosszú életen át jó barátok voltunk: valamivel mégiscsak tartozol nekem! Ne butáskodj! Jusson eszedbe, mit ígértél: hagyd azt a gyűrűt!
    – Ha te magad szeretnéd megkaparintani, miért nem beszélsz őszintén?! – kiáltotta Bilbó. – De nem lesz a tiéd. Nem mondok le az én drágaságomról, érted? – Kezével a rövid kard markolatát kereste.
    Gandalfnak nagyot villant a szeme. – Most mindjárt én jövök méregbe – mondta. – Ha még egy ilyet mondasz, az lesz a vége. Akkor majd meglátod, ki is az a Szürke Gandalf. – Egy nagyot lépett a hobbit felé: az alakja mintha megnőtt volna, ijesztő lett; árnyéka betöltötte a kis szobát.
    Bilbó a falig hátrált, hangosan lélegezve, ökölbe szorított keze a zsebében.     Így álltak egy darabig, farkasszemet nézve, és a szobában szinte pengett a levegő. Gandalf nem vette le szúrós szemét a hobbitról. Végül Bilbónak elernyedt a keze, reszketés fogta el.
    – Nem tudom, mi ütött beléd, Gandalf – mondta. – Még sose voltál ilyen. Minek ez a nagy hűhó? A gyűrű az enyém, vagy nem? Én találtam, és Gollam megölt volna, ha nem tartom meg. Nem vagyok tolvaj, akármit mondott is.
    – Sose neveztelek annak – felelte Gandalf. – És én se vagyok az. Nem kifosztani akarlak: segíteni szeretnék.
    Azt szeretném, ha bíznál bennem, mint azelőtt. – Elfordult, és az árnyék szétfoszlott. Gandalf mintha összezsugorodott volna: megint a meghitten ismerős, hajlott hátú, gondterhelt öregapó volt."

...a történetben fokozatosan kibontakozik Gandalf varázsereje, bölcsessége és megingathatatlan jelleme - ugyanakkor gondoljunk bele egy pillanatra: a bemutatkozó jelenet alapján mi magunk mennyire vettük volna komolyan a kordéról tűzijátékot dobáló öreget?
...a Bölcs Öreg figurák sokszor állítanak hasonló dilemma elé: arra tanítanak, hogy a bölcsesség és a 'szívvel tudás' nem konform tulajdonságok, sőt gyakran kívülállóvá, furcsává, komolytalanná alakítják birtokosukat a többség szemében
...a szürke, jelentéktelennek tűnő Bölcs Öregre azonban érdemes odafigyelni - rendkívüli szituációkban, ismeretlen helyzetekben segíthet megtalálni azokat a megoldásokat, amelyek talán meghaladnák képességeinket: sok egyéb mellett például kreativitásra, hirtelen felismerésekre, a természet(ünk) uralására, szabályokon felül álló egyetemes erkölcsiségre, valamint a küzdelem hősies felvállalására taníthat bennünket

/idézetek: J. R. R. Tolkien - A Gyűrűk Ura - A Gyűrű Szövetsége/

Vers: Ingrid Sjöstrand - Néha csontvázról álmodok

Kép: Tony Sandoval

Ingrid Sjöstrand: Néha csontvázról álmodok

Néha csontvázról álmodok,
csak elindul felém,
jön közelebb, egyre közelebb.
Nem bírom tovább, visítok
és felébredek.
– Csak álom volt –
mondja anya.

Mintha sokat segítene,
hogy a szörnyűség itt belül van
és nem ott kívül.

/Britt G. Hallqvist – Ingrid Sjöstrand – Siv Widerberg: Ami a szívedet nyomja, Kortárs svéd gyermekversek/

Lapfordító álmok...

Kép: Noelle Buske

...avagy ijesztő álmok, melyek egy fontos változás bekövetkezése közben jelenítik meg a változást előidéző konfliktus lényegét - mintha visszavinnének az időben, amikor már éppen túl vagyunk a problémánk legnehezebb pontján, hogy megnézzük, tulajdonképpen mi is volt a küszködés eredeti oka

...Jean-Michel Quinodoz írja le a jelenséget, melyet a pszichoanalízis szaknyelvén paradox regresszív tartalmú (hiszen egy már meghaladott állapothoz kanyarodnak vissza) integrációs álmoknak nevez (utalva ezzel a látszólagos visszalépés céljára: a konfliktus mélyebb megértésére és a tudatosság növekedésére)

...a szerző három példa-álmot említ a praxisból, melyek segítségével talán könnyebben érzékeltethető a lapfordító álmok furán hasznos működése:

    1. "Egyik pszichoanalitikus nőpáciensem következetesen késve érkezett a heti négy órára, és soha nem csukta be a várószoba ajtaját maga mögött. Próbálkozásaim, hogy megfejtsem ennek a klausztrofóbiás tünetnek a tudattalan áttételi okait, hiábavalóknak bizonyultak. Egy nap azonban, mindenféle előzetes erre utaló jel nélkül, a páciens elkezdett pontosan járni az órákra, és még a várószoba ajtaját is becsukta maga mögött. Ő maga nem fűzött megjegyzést a változáshoz, ami mindazonáltal jelentős volt, és meglepett engem. Néhány alkalommal később hozozz egy álmot, amely szorongással töltötte el, és amelynek manifeszt tartalma miatt azt gondolta, hogy egész életében 'bolond' marad. Azt álmodta, hogy bezárták egy börtönbe, ahonnan soha nem fog kiszabadulni. Tehát azután, hogy a páciens legyőzte klausztrofóbiás tünetét az áttételi kapcsolatban, paradox módon 'készített' egy álmot a klausztrofóbiás szorongásról."

    2. "Egy másik analizált éppen az érzelmi és szexuális életét régóta terhelő nehézségek megoldásának folyamatában volt benne, amikor hirtelen jött egy álom, amely kétségekkel töltötte el a kiút megtalálását illetően. Intenzív szorongás közepette azt álmodta, hogy el kell érnie egy vonatot, de nem sikerül, majd be kell szállnia egy liftbe, de erre is képtelen. 'Mindent lekések! Soha nem jutok el sehová! Láthatja, hogy egyáltalán nem fejlődöm!' Majd elmondta, hogy kitakarította a házát, és megírt néhány régóta esedékes levelet. A kontextus értelmében el tudtam neki magyarázni, hogy épp, amikor számos dolog a helyére került az elméjében, képessé vált meglátni, hogy mennyire erősen hitte, hogy soha nem ér el eddig a pontig, és különösen addig, hogy befejezze az analízist, és elbúcsúzzon tőlem."

    3. "Egyik nőpáciensem az analízise folyamán sokáig annyira szorosan rám tapadt fantáziájában, hogy mind belül, mind kívül csak bizonytalan és homályos érzékelésre volt képes. Amikor kiemelkedett ebből a fúziós áttételi kapcsolatból, és elkezdett engem, mint tőle független és különálló személyt észlelni, jött egy szorongásos álom, amelyben olyan szemüveget hordott, amely zavarta a látásban. 'Úgy tűnt, hogy olyan szorosan nyomom magához az orromat, hogy emiatt nem látom magát', mondta. A páciens egy szorongásos álmot használt fel, hogy megmutassa önmagának a kapcsolati észlelés zavarát, amelyet paradox módon már éppen készült leküzdeni."

/Jean-Michel Quinodoz - Lapfordító álmok: Paradox regresszív tartalmú integrációs álmok, in Imágó Budapest, Álomszövegek és -metaforák, 3. [24.] évfolyam, 2. szám, 2013/

Leonora Carrington: The Recital of Dreams (~1930s)

Kép forrása: itt

Nagy Anya-élmények: tartalmazás és hordozás

Kép: ismeretlen eredetű istennő szobor

...közös ősélményünk az anya testében (és a tudattalanban) való lebegés, amely az anyaság archetípusának (a Nagy Anyának) központi szimbólumaként az emberiség kezdetei óta megjelenik a mitológiában, a művészetekben és az álmokban
...ezek az ősi tapasztalások a Nagy Anya ún. elemi vagy mátrixjellegéhez kapcsolódnak, amely magában foglal, biztonságot, védelmet és egységélményt nyújt, változatlan és időtlen - ez a tudat kialakulása előtti 'paradicsomi' állapot az egyén életében (és az 'aranykor' utáni vágy alapja az emberiség történetében)
...az őskori termékenységi szobrok kifejezik a Nagy Anya - szinte kizárólagosan - testi, tápláló jellegét: arc nélküli, kerekded formák, hatalmas mellek, gömbölyű has és hangsúlyos nemiség jellemzi a primitív anyaképet (és sokszor az álombeli Nagy Anyát is, aki alkalomadtán felidézi a gondoskodás nosztalgikus emlékeit, illetve fájó hiányait)

...a Nagy Anya pozitív aspektusaihoz az is hozzátartozik, hogy a kezdeti gondtalan (uroborikus) ősállapotból az érés megfelelő fokán megtörténjen a szülés és az elengedés - az egyén csak így válhat önálló lénnyé és így léphet a fejlődés útjára (a fizikai megszületést követően ez a folyamat lelki síkon folytatódik)
...az élet kibontakozásának és a növekedésnek az élményét gyakran szimbolizálják a földből vagy a sötétségből (~ az anyai tudattalanból) a fénybe (~ az öntudat világába) kibúvó növények, életfák

...negatív esetben azonban a Nagy Anya szorosan tart, megköt, behálóz, elnyel - megakadályozza a tudat függetlenségre és szabadságra törekvését (a mesékben és mítoszokban sokszor fogságba ejt, rabságban tart, gonosz boszorkányként viselkedik)
...álmainkban a negatív anyakomplexussal járó archetípusos félelmek például behálózó, hatalmas pókok és sokkarú polipok képét ölthetik

...a tudatosság növekedése sohasem lineáris (inkább emelkedő spirállal ábrázolható) folyamat, így az élet több pontján - általában konfliktusok esetén, krízisállapotokban - visszakanyarodhatunk vagy visszazuhanhatunk korábbi fejlődési szintekre
...a Nagy Anya szimbolikája ilyenkor átmeneti regresszióról (és az újjászületés, a megújulás szükségességéről) árulkodhat olyan képekkel, mint például az elmerülés az (ős)óceánban, leszállás a föld 'gyomrába', sötét üregekben bolyongás vagy akár bálna általi elnyeletés...

/Erich Neumann: A Nagy Anya című könyve alapján/

Álomzenék: Storia

...az álmok földjén a különleges 'Hang' ütőhangszer kíséretében...

Storia: Land of Dreams

Lead on Adventure...
through time and space
An indescribable way we face these coming days
in our Land of Dreams

We built a school of truth, on the flow of the skies...
on the Strength of Love, the Magic of Insight
and the Will to Survive...
in our Land of Dreams

There’s mystery in the life that imitates the art,
There’s history in the forces guiding the stars,
The shadows on the wall, the theatre of it all…
Time’s mist dissolving ways of old.

Patterns washed away in the sand –
It’s a Spiders Web, this dream's apparition
This life is the Fairytale,
shining mirrors, twisted tales
shining mirrors, twisted sails...

There’s mystery in the life that imitates the art,
There’s history in the forces guiding the stars,
All you take yourself to be,
letting go of it all...
then you just might really see,
there’s no way to fall...

Pull focus from all that’s governed and controlled
in so many places –
there’s so many faces
to show to you
In one moment, one day one lifetime…
In our dreams,
in our Land of Dreams.

Olivier Lamboray: Az álom szabadsága (La Liberté du Rêve, 2010)

Kép forrása: itt

"Csak az igazságot ajánlhatom fel, semmi többet."

...a legendás pirula-jelenet a Mátrixból:

Ann Macbeth: Egyszer volt... (Once Upon a Time, 1902)

Kép forrása: itt

C. G. Jung és a Bölcs Öreg...

Kép: Philémon alakja C. G. Jung Vörös Könyvéből

...a visszaemlékezésekből - és a Vörös Könyv hasábjain - ismerhetjük meg Philémont, aki egy időre Bölcs Öregként kísérte és vezette Jung aktív imaginációit:

    "Philémon pogány volt és gnosztikus színezetű egyiptomi-hellenisztikus hangulatot árasztott. Alakja először egyik álmomban jelent meg:

    Kék volt az ég, de tengernek látszott. Ami takarta, nem felhő volt, hanem csupa barna földgöröngy. Olyan benyomást keltett, mintha a földhantok széttöredeznének, és a kék tengervíz eközben válna láthatóvá. A víz azonban a kék ég volt. Egyszer csak jobbról valamiféle szárnyas lény lebbent oda. Egy öregember, bikaszarvakkal. Négy kulcsból álló kulcscsomót tartott, és az egyik kulcsot úgy fogta, mintha éppen kinyitni készülne egy zárat. Szárnyai voltak és ezek a maguk jellegzetes színeivel a jégmadáréira hasonlítottak. [...]

    Philémon és más képzeletbeli alakok arra a döntő felismerésre juttattak, hogy vannak a lélekben olyan dolgok, amelyeket nem én hozok létre, hanem maguktól keletkeznek, és önálló életet élnek. Philémon olyan erőt képviselt, amely nem én magam voltam. Fantáziabeszélgetéseket folytattam vele, és ő kimondott olyasmiket, amikre én tudatosan nem gondoltam. Tisztán érzékeltem, hogy ő beszél, nem pedig én. Kifejtette például, hogy úgy bánok a gondolatokkal, mintha magam szültem volna őket, holott szerinte a saját életüket élik, akár az erdőben az állatok, vagy az emberek egy szobában, vagy akár a madarak a levegőben: 'Aligha állítanád, ha embereket látsz egy szobában, hogy te alkottad őket, vagy akár felelős volnál értük' - így oktatott. És fokozatosan így tanított meg a pszichikus tárgyilagosságra, a 'lélek valóságá'-ra.

    Beszélgetéseim Philémonnal megvilágították előttem a különbséget jómagam és gondolati tárgyam között. Úgyszólván objektív módon lépett fel velem szemben, és megértettem, hogy van bennem valami, ami olyan dolgokat, véleményeket képes kimondani, amelyekről magam sem tudok, netán még ellenem is irányulnak.

    Lélektanilag Philémon egyfajta fölényes bölcsességet képviselt. Titokzatos figurának éreztem. Olykor szinte fizikai realitással ruháztam fel. Föl-le járkáltam vele a parkban, és annak tekintettem, amit az indek gurunak neveznek."

/C. G. Jung: Emlékek, álmok, gondolatok - A tudattalannal való kapcsolat tisztázása/

Vers: József Attila - Szép csöndesen aludj

Kép: Lynn Randolph - Nocturnal Clouds

József Attila: Szép csöndesen aludj

Szép este van. Szép csöndesen aludj.
Szomszédjaim is lefeküsznek már.
Az uccakövezők is elballagtak.
Messze-tisztán csengett a kő.
Meg a kalapács
Meg az ucca
S most csönd van.
Régen volt amikor láttalak.

Dolgos két karod is oly hűs
Mint ez a nagy csöndű folyó.
Nem is csobog csak lassan elmegy.
Oly lassan hogy elalusznak mellette a fák
Aztán a halak
A csillagok is.
És én egészen egyedül maradok.

Fáradt vagyok sokat is dolgoztam
Én is elalszom majd.
Szép csöndesen aludj.
Bizonyosan te is szomorú vagy
Azért vagyok én is szomorú.

Csönd van
A virágok most megbocsátanak.

Etikai problémák az árnyékkal...

Kép: Khidr és Nagy Sándor

...Marie-Louise von Franz az alábbi - Koránból idézett - történettel szemlélteti, hogy nem minden feltétlenül rossz, ami árnyék...

    "Ha az árnyék értékes, vitális erőket hordoz, akkor azokat - az aktuális tapasztalatokat alapul véve - asszimilálni kell és nem elfojtani. Az egótól függ, feladja-e büszkeségét és önhittségét, és képes lesz-e elfogadni azt a látszólag sötétnek tűnő dolgot, amely valójában nem is az. [...]

    Az árnyékkal való találkozás etikai nehézségeinek jó leírását találhatjuk meg a Korán 18. könyvében. Ebben a történetben Mózes a sivatagban találkozik Khidr-rel, 'a Naggyal' vagy 'Isten első angyalával'. Együtt vándorolnak, és Khidr hangot ad abbéli félelmének, hogy Mózes nem lesz képes megbotránkozás nélkül szemtanúja lenni tetteinek. Márpedig ha Mózes nem bírja ki vele, és nem bízik benne, akkor Khidr elhagyja őt.

    Khidr tüstént meglékeli néhány szegény falusi halászcsónakját, majd Mózes szeme láttára megöl egy szép fiatalembert, és végül helyreállítja a hitetlenek városának leomlott falait. Mózes nem állja meg, hogy felháborodásának hangot ne adjon, így Khidr elhagyja őt. Távozása előtt azonban feltárja tetteinek okát.

    Khidr, hogy meglékelte a csónakot, megmentette azt a kalózoktól, akik már úton voltak, hogy ellopják. A csinos fiatalember viszont bűncselekményt akart elkövetni, meggyilkolásával Khidr megóvta jámbor szüleit a becstelenségtől. A fal helyreállításával két jámbor fiatalembert mentett ki a romok alól, ami eltemette a kincseiket. Mózes, morális felháborodása miatt, csak most, túl későn látta be, hogy ítélete elhamarkodott volt. Khidr cselekedetei teljes mértékben gonosznak tűntek, noha nem voltak azok.

    Naiv módon szemlélve a történteket, azt feltételezhetjük, hogy Khidr nem más, mint a jámbor, törvénytisztelő Mózes törvényszegő, szeszélyes, gonosz árnyéka. Ám ez nem igaz. Khidr sokkal inkább az Istenség bizonyos titkos, kreatív megnyilvánulásainak megszemélyesítője."

/Marie-Louise von Franz: Az individuáció folyamata - Az árnyék tudatosítása, in C. G. Jung: Az ember és szimbólumai/

...eszerint Khidr szűk látókörrel nézve elutasított árnyékfigura, a belátás egy magasabb fokán azonban már Bölcs Öregként taníthat rejtett igazságokról...

/A képen Khidr (jobbra) és Nagy Sándor szemlélik, ahogyan a sózott hal életre kel az Élet Vizétől./

Álomszentély üde, tavaszi álmokhoz...

Kép forrása: Vintage Otthon

Álomzenék: Lakatos Mónika

...varázslatos altató...

Álomszimbólumok: tükör

Kép forrása: itt

• a tudat (ön)reflexióra való képességének szimbóluma - felhívhatja figyelmünket az önmagunkkal való szembenézés aktuális fontosságára, felfedheti énképünk torzításait, továbbá figyelmeztethet a nárcizmus veszélyeire (például a hiúságra, önmagunk folyamatos figyelésére, tetszelgésre, stb.)
• megjelenítheti a valóság őszinte és objektív feltárásának képességét belső, pszichés, illetve külső, kapcsolati dinamikánkban - érdekes lehet, hogy hol, milyen szereplők társaságában és kinek a tükrében vagyunk képesek megpillantani önmagunkat, esetleg mi nyújtjuk-e a tükröt mások számára és legfőképpen: hitelesnek érezzük-e a látványt?
• hiányos vagy egyoldalú látásmód esetén tükörbe nézni az álomban olyan lehet, mintha tudattalanunkba tekintenénk: tükörképünk, illetve környezetünk tükröződése ilyenkor tudatos beállítódásaink ellentétét vagy kiegészített, korrigált képét mutathatja, hiszen még felfedezetlen vagy már elutasított vonásaink ismeretének is birtokában van (az elvárásainktól eltérő részletek fontos hézagokra vagy túlzásokra utalhatnak énképünkben és világnézetünkben)
• önismereti törekvéseinket valódi arcunk kifürkészése helyett használhatjuk arra is, hogy szépítsük, csinosítsuk a 'maszkot', amelyet mások felé szeretnénk mutatni - a tükör előtti szépítkezés ebben a helyzetben a tetszeni vágyásnak és a perszóna (pszichés álarcunk) ápolásának szimbóluma (akár felhívásként arra, hogy tudatosabban alakítsuk a mások felé mutatott 'homlokzatunkat', akár intő jelként azzal kapcsolatban, hogy csak a felszínre, a külsőségekre figyelünk önmagunk reprezentálásában)
• az álombeli tükör problémái - ha például torzít, homályos vagy eltörik - jelezhetik éntudatunk gondjait a valóságra való reális reflektálással; talán jelenlegi konfliktusainkat, nehézségeinket nem a személyiségünk jellemzői vagy mások tulajdonságai okozzák, hanem mindezek félreismerése és/vagy téves értékelése
• a tükör (vagy tükröződésünk) felbukkanása álmainkban természetesen külsőnkkel, megjelenésünkkel kapcsolatos vágyainkról és félelmeinkről is árulkodhat (például megszépülési ábrándok vagy az öregedés miatti szorongás esetén), ugyanakkor a háttérben nagy valószínűséggel önismeretünkhöz és világlátásunkhoz kapcsolódó mélyebb aktuális felismerések vagy éppen belátásunk zavaró hiányosságai húzódhatnak meg

Maxfield Parrish: Álmodozás (Dreaming, 1928)

Kép forrása: itt

Archetípusok: Nagy Anya (Magna Mater)

Kép: Mara Friedman - Mother Earth

    "Az analitikus mélylélektan a Nagy Ősanya fogalmán az anyakép különleges, kettős aspektusát érti. Az őskép mint istenanya transzperszonális szimbólum. Életet ad, táplál, oltalmaz, ugyanakkor fogva tart. Ölel és öl, tartó edény és koporsó. Pozitív aspektusa: bölcsesség és értelmen túli szellemi magasság, átváltozás, növekedés, negatív aspektusa: elnyelő, elcsábító, megmérgező. A nagy ősanya, nagyanya gyakran ölti magára a bölcsesség vagy boszorkányság vonásait. Az anyai elem túlfokozása viszont már szemben áll a bölcsességgel."

/Antalfai Márta: Személyiség és archetípusok Jung analitikus pszichológiájában, in A személyiség pszichodinamikus szemlélete/

...az individuációs folyamat során a kollektív Nagy Anyával kapcsolatos álmok és fantáziák általában fontos átmenetek feszült időszakaiban, például a valódi anyáról való leválás során aktiválódnak és a személyes tudattalanban megbúvó anyakomplexussal összefonódva jelentkeznek
...míg 'párja', a Bölcs Öreg a szellem hordozója, a Nagy Anya általában a testi, anyagi valóság attribútumaival rendelkezik, mint például a khtonikus Földanya (vagy az anyaföld...) vagy egy erdei öreganyó

Jean-Antoine Watteau: A művész álma (Le rêve de l’artiste, 1710)

Kép forrása: itt

Álomgyűjtemény: Ön-arc-kép

Kép: Tigran Tsitoghdzyan - White Mirror (2013)

    "Azt álmodtam hogy saját arcomba nézek. Olyan élesen és közelről láttam, olyan valóságosan saját magam hogy megijedtem."

/nő álomgazdától/

Archetípusok: Bölcs Öreg

Kép: Leonardo Da Vinci - [feltételezett] Önarckép

...a spiritualitást és a szellemet ('logosz') megszemélyesítő archetípusos alakot Jung a következőképpen mutatja be:

    "A bölcs öreg alakja nemcsak az álmokban, hanem a meditációs (vagy 'aktív imaginációs') látomásokban is megjelenhet olyan plasztikusan, hogy - amint ez alkalmanként Indiában megfigyelhető - egy guru szerepét ölti magára. A 'bölcs öreg' az álmokban mágusként, orvosként, papként, tanítóként, tanárként, nagyapaként vagy bármilyen személyként megjelenhet, akinek tekintélye van. Az ember-, gnóm- vagy állatalakban megjelenő szellemarchetípus mindig olyan helyzetben lép fel, amelyben fontos lenne a belátás, a megértés, a jó tanács, az elhatározás, a terv stb., de az ember nem rendelkezik ezekkel a saját erejére támaszkodva. Az archetípus ezt a szellemi hiányállapotot olyan tartalmakkal kompenzálja, amelyek kitöltik a hézagokat."

/C. G. Jung: A szellem jelensége a mesében, in Az archetípusok és a kollektív tudattalan, ÖM IX/1/

Feljegyzések Juhász Gyula álmairól...

Kép forrása: Nyugat

    "Álmában úgy érzi, hogy öntudata teljesen megszűnik, egy Nirvana-szerű állapot köszönt be. Vannak kellemes álomképei is, azt álmodja, hogy fiatal és egészséges. Nemrég álmában egy holttestet látott, felsóhajtott, és felébredve arra gondolt, hogy tulajdonképpen ő az élő holttest. Álmában abszolút kicsinynek érzi magát, az az érzése, hogy lassacskán teljesen megszűnik."

...Juhász Gyula költő személyi lapjának utolsó mondatai a szegedi idegklinikán történt 1929-es kezelése kezdetéről Nyáry Krisztián gyűjtéséből...

...íme a teljes írás: 

    "1883. április 4-én született és 1937. április 4-én, az 54. születésnapján követett el öngyilkosságot Juhász Gyula. Ez a róla készült utolsó fénykép. Élete utolsó évtizedében nyolc alkalommal kezelték hosszabb-rövidebb ideig a szegedi idegklinikán – ahogy akkor mondták - melancholiával. 1936. júliusában végleg hazaengedték. Onnantól kezdve senkivel sem érintkezett, még az őt gondozó édesanyjával sem beszélt. Ekkor már több mint két éve nem írt verset. Egész nap újságot olvasott, és esténként csak erős altatókkal tudott aludni. 1937. április 4-én, születésnapjának estéjén a titokban összegyűjtött altatókkal öngyilkosságot követett el. Édesanyja már nem tudta felébreszteni. Kórházba szállították, de már nem lehetett megmenteni, április 6-án délután meghalt.
    Ezt a személyi lapot halála előtt nyolc évvel vették fel róla a szegedi idegklinikán:

Juhász Gyula beutalt beteg személyi adatai
    1929. január 29.

    Foglalkozása: író. Életkora: 46 éves — Vallása: róm. kath. Lakik: Szegeden, Fodor u. 6. alatt.
    Hozzátartozói elmondják, hogy csecsemő korában gyenge volt, nem bíztak életben maradásában. Azután már rendesen fejlődött, rendes időben kezdett iskolába járni. Tanári diplomát szerzett, 1906-tól 1917-ig mint latin—magyar szakos tanár különböző gimnáziumokban működött. Nőtlen.
    1906-tól 1929-ig naponta 1—1,5 liter bort fogyasztott és másfajta szeszes italt is, de azt rendszertelenül. Erős dohányos.
    Mindig ideges volt. Először 1907-ben volt kifejezett depressziója, de munkáját rendesen végezte; a depressziója minden külső októl független volt, néhány hétig tartott. Azóta többször jelentkezett a kedélyi nyomottság öngyilkossági gondolatokkal.
    1914-ben öngyilkosságot kísérelt meg, a golyó még most is benn van jobb mellkasában; akkor egy hónapig ápolták.
    1917-ben a Moravcsik Klinikán volt, ahol egyéb kezelésen kívül ópiumkúrát kapott.
    1929-ben márciustól novemberig Budapesten a Schwarzer Szanatóriumban ápolták, itt is ópiumkúrában, továbbá rendszeresen göngyölésekben részesült.
    Mostani nyomott kedélyállapota már január elején kezdődött, fájdalmas szorongásokkal, szívtáji félelemérzettel, azzal a gondolattal, hogy „én”-jét elveszíti. Az volt az érzése, hogy „szellemi felépítménye” megszűnik, és ezentúl csak vegetatív élet következik.
    Önvádlások léptek fel, attól fél, hogy elkárhozik. 16 éves korától 17 éves koráig piarista novícius volt. Vallásos érzülete, bár megváltozott alakban, egész életében végigkísérte.
    Baját az alkoholizmussal magyarázza. Tönkretette magát az alkohollal. Vétett a család és a közösség ellen is, anyjának szenvedést okozott; a köznek is használhatott, többet produkálhatott volna. Kezdetben még remélte a gyógyulást, most állapotát reménytelennek tartja.
    Múltjára úgy tekint vissza, mintha egészen más dimenzióban élne, emlékei ködösek. A halált megváltásnak tekintené, de a megsemmisülés, énjének megszűnése igen fájdalmas érzelmeket kelt benne.
    Állandóan saját állapota foglalkoztatja, más nem érdekli. Étvágytalan. Január óta kb. 12 kg-ot fogyott. Csak altatóval alszik. [itt következik az álmokról szóló fent idézett rész]"

Választhatsz... :)

Giorgio de Chirico a műalkotás kapcsolatáról az álommal...

Kép: Giorgio de Chirico: Az utca titka és melankóliája (1914)

    "...a műalkotásnak nem szabad értelmesnek vagy logikusnak lennie. Csak így közeledhet az álomhoz és a gyermeki szellemhez."

/Giorgio de Chirico/

Álomrajzok: Szörny

    "Ma azt álmodtam, hogy egy szörny voltam és mindenki félt tőlem. Aztán egy napon az egyik fiú játszott velem és azóta a nap óta mindenki szeret."

/spanyol gyermekálom/

Kép: Till Lassmann

Wilhelm List: Nappal és este (Daylight and Twilight, 1904)

Kép forrása: itt

Nagyok napjai...

...a Daily Mail oldalán megnézhetitek, mivel töltötték egy átlagos napjukat a történelem híres művészei és gondolkodói
...az 'órán' a nap 24 órája látható, a tevékenység-típusokat pedig színek jelzik - például az alvás a fehér szakasz, a munka pedig a zöld

...a pszichológia nagyjai közül Sigmund Freud időbeosztását ismerhetjük meg (a képen magyarul is), aki úgy tűnik, nem unatkozott - több mint 12 órát dolgozott 18 órás ébrenléte során...

Eredeti, angol nyelvű kép: itt

A nehezen ébredők zseniális lélekrajza Karinthytól...

Kép forrása: itt

Karinthy Frigyes: Tanár Úr kérem (1916) - Reggel hétkor

    Krrr... Brrr...

    Mi ez, mi ez, mi ez, ez a rettentő csengetés? Tűz van? Ezek nyilván tűzoltók... szólni kellene az Erzsinek, hogy oltsa el a lámpát, biztosan meggyulladt a kredenc.

    Krrr... Brrr...

    Dehogy... hiszen ez a vekker... A vekker csönget... De hiszen akkor fél hét van már... fel kellene kelni.

    De hisz az lehetetlen, hiszen csak most feküdtem le. Mi van ma?

    Szerda? Magyar, német, mennyiségtan, földrajz, torna. Ez öt. Rendben van! Akkor még alhatom öt percet.

    Magyar, német, mennyiségtan, földtan... Tyű! Hiszen én még nem csináltam meg a térképet... Ceruzával megvan már, most ki kellene húzni tussal Magyarország határát... Tyű! Hiszen át kellene olvasni még a földrajzot és a magyart, föl kellene kelni, felelés van... felelelele... fefe...

    Na - mi ez? Csak nem alszom el megint - ezt mégse lehet, felelés, Mákossy tanár úr és Magyarország határa...

    Hát kérem, Bauer, csak nyugalom. Csak nyugalom, kedves Bauer, azért nem muszáj elsietni a dolgot... Nem kell kapkodni, meg lehet csinálni azt a felkelést szép nyugodtan - - biztos kézzel - - előkészítve... Zrínyi se rohant ki csak úgy az ágyból, hanem előbb előkészült... Kérem, tanár úr, én készültem...

    Arra semmi szükség nincsen, hogy az ember azért mindjárt kidugja a lábát a takaró alól, ilyen hidegbe... Persze, a harisnya, az fontos, ha fel akar kelni az ember... de csak óvatosan, kedves Bauer, csak óvatosan... Így, szépen, lenyúl az ember a szék alá, óvatosan felkaparja a harisnyáját... így... behúzza szépen a takaró alá... hogy én minek dugjam azért ki a lábam?... nevetséges, itt is fel lehet húzni a takaró alatt... Na, ugye!... tyű, ott oldalt bejön a hideg... Kapitány úr, kapitány úr, léket kapott az ágy, Némó kapitány, mindjárt elsüllyed... ezt be kell tömni... hú de jó!

    Na. Hát ez megvan. Fent van. Hát ez kemény munka volt, ez igen. Ezután néhány percnyi pihenés következik. Hiszen a nehezén túl vagyok, most már csak a cipő jön és a ruha, erre lehet pihenni néhány percet. Pihenni szükséges, úgyis beteg vagyok. Mélyen tisztelt tanár úr, fiam ma gyöngélkedése következtében nem vehet részt az előadáson, tisztelettel Bauer Károly.

    Bár ez nem valószínű. Bár azért a földrajzot mégis át kellene nézni és kihúzni tussal... Bár miért kellene azért fölkelni... tegnap egyszer átnéztem részint, úgyis mindjárt fölkelek és megnézem, hát most már mindegy. Nevetséges. Egy oldal különben is az egész, másrészt, de azonban gyöngélkedem is. Nemcsak átnézem én aztat, hanem még itt az ágyban elmondom, emlékezetből aztat, ahogy tegnap átolvastam... mert én nem henyélésből fekszem, kérem tanár úr, hanem hogy elmondjam magamban a földrajzot... nekem itt sürgős és halaszthatatlan feküdnivalóm van, itt az ágyban... ezt rögtön el kell intézni... ezt a fekvést... mert már hét óra is lehet...

    Tehát Norvégiát délen határolja Dánia... nyugaton a Balti-tenger... és Dánia fővárosa... és Főváros Dániája...

    Na, kezdje elölről, Bauer, maga szerencsétlen. Kérem, tanár úr, én készültem. Tudtam, de elfelejtettem. Ne feleseljen Bauer, mert magának felelnie kell, mert maga Dániából négyesre áll, és az intőkonferencia már össze is ült. Fogd be a szád, Bauer.

    Igenis, az intőkonferencia ott ül már Dánia határán és tanácskoznak. Még csak a hadvezért várják, és a csatát azonnal megkezdik. Tehát mi Németalföld fővárosa? Bauer, fogd be a szájadat, és ülj ide az ágyú mellé, most te vagy az Ágyútüzér, és teneked kell megvédeni Norvégia határát. Hát jó, ha nekem kell megvédeni, adjanak mellém ezer kipróbált, derék cowboyt, mindegyik egy-egy mozigéppel, majd én megmutatom nekik. Hajrá, hajrá, derék fiúk! Fel a csatába! Adjatok egy lovat Bauer alá!

    Na most!... Hadaink már bent járnak Dániában... Én azt hiszem, igazgató úr, mégiscsak ez a Bauer fogja megvédeni Norvégia határát. Mennyiségtanból rosszul áll, az igaz, de húsz saslengést csinál a nyújtón, és mint fővezérnek, ez kell. Na Bauer, hát akkor csak neki, édes fiam... foglald el Dániát... így még kijavíthatod a négyesedet.

    Jó, nem bánom tanár úr. Tábornoki egyenruhám megfelel? Így. Hát most utánam, fiúk. Maga, Mákossy tanár úr, maga lesz a hadsegédem... de vigyázzon, hogy mit parancsolok, és fogja be a száját... Így. Üljön fel ide hátra a lovamra, és kapja el, ha golyó jön... Majd adok én magának. Ne feleseljen, tanár úr. Tanár úr, nem készültél. Hát mondd meg, tanár úr, mi a fővárosa Dániának? Na ugye, nem tudod. Dánia fővárosa Budapest, miután én most elfoglalom, és hozzácsatolom Magyarországhoz. Ülj le, tanár úr, négyest kapsz.

    Hát hol is van az a Dánia? Hol is van? Az bizonyos, hogy valahol van. De nem találom. Jaj, jaj, tanár úr, nem találom Dániát, hogy foglaljam el?

    Persze, hogy nem találod, gazember, miután nem húztad ki tussal Magyarország határát a térképen, hát most nem látni, hol kezdődik Dánia. A katonák ott állanak a határon, és nem mernek átlépni, mert félnek, hogy belépnek a tusba, mielőtt megszáradt.

    Na megállj, te gazember Bauer, ezt te csináltad! Le a fejeddel! Le a fejeddel! Hóhér, vágja le gyorsan a fejét, azzal a cigarettavágóval!

    Jaj, jaj, hóhér úr, én készültem! Jaj, Erzsi, Erzsi!...

    Na, mi az, ifiúr?... Mi?! Maga még az ágyban van? Hiszen nyolc óra van már, a nagyságos úr már el is ment a hivatalba.

    Tyű! Ezt elaludtuk megint!

    Tyű! Mi lesz itt!! Még jó, hogy a harisnyám fent van.

Selbst-szimbólumok: tiszta, ragyogó fény

Kép: Edvard Munch - A Nap (The Sun, 1910-11)

...sötét, zavaros életszakaszokban a Selbst közvetítésével felragyoghat az álmokban szemkápráztató és szívmelengető fény, amely - akár a hirtelen megvilágosodások igényének szimbólumaként, akár kísérőjelenségeként - általában rendkívüli hatást gyakorol az álmodóra
...a Bibliában és a zsidó-keresztény kultúrkörben Isten jelenlétének hírnöke - gondoljunk csak Saulus megtérésére Pál apostollá a damaszkuszi úton, ahol Jézus hangját az égből sugárzó vakító fény kísérte vagy Marc Chagall álmára, amelyben a szűkölködő festőt angyal látogatta meg szikrázó, fehér fény közepette, hogy életre szóló ihletet, hivatástudatot és reményt nyújtson a művésznek a nehéz időkben

...akár transzcendens jelenségként, akár elragadtatott lelkiállapot szimbólumaként értelmezzük, a csodálatos álombeli fény a tudat számára általában a lehető legtisztább, élénk és mégis harmonikus pillanatokat, illetve mindezek intenzív vágyát jelenti - korlátok közé szorított énünk találkozik ilyenkor a határtalan teljesség lehetőségével

/C. G. Jung nyomán/

John Anster Fitzgerald: Álmodó fogoly (The Captive Dreamer, 1856)

Kép forrása: itt

Álomszimbólumok: Nap

Kép: Patrick Jasper Lee - Eye of the Sun

• a tudat és az értelem szimbóluma, valamint az élet és az energia forrása - aktív, tüzes, teremtő, maszkulin (sokszor az apa által hordozott) tulajdonságokat képvisel (míg a Holdhoz általában passzív és feminin jellemzőket társítunk)
• hagyományosan a főistenek, illetve Isten jelképe: hatalmas ereje, éltető fénye és örök visszatérése ősidők óta mély tiszteletet váltott ki a halandó emberből - az álomban ebben az értelemben numinózus érzelmi, szellemi vagy spirituális élményre is utalhat, a Selbst-hez (transzcendens önmagunkhoz) való viszonyunkat tükrözheti
• pozitív hatása, hogy 'megvilágosíthat': álombeli fénye olyan hirtelen intuitív felismerésekről árulkodhat, amelyek mostanában értek bennünket vagy már készülődnek a tudatunkba emelkedni (a Nap sugarainak iránya segíthet azonosítani figyelmünk fókuszának tárgyát), továbbá melegíthet, felidézve a szeretet élményét vagy ennek hiányát szívünkben és kapcsolatainkban (miközben a sötét általában a tudattalannal, a hideg pedig az érzelmek ridegségével függ össze)
• veszélye, hogy kiszáríthat, elvakíthat, megégethet: ez egyrészt például az egyoldalúan racionális tudat intellektuális elvakultságára vagy egy integrálatlan spirituális élmény elkápráztató hatására figyelmeztethet, másrészt megjelenítheti az érzelmek éltető melegségének átfordulását fájdalmasan perzselő, pusztító szenvedélybe 
• a felkelő nap látványa, valamint az erősödő napsütés vonatkozhat növekvő tisztánlátásra, világos, reményteli életszakaszokra, miközben a lenyugvó nap képében vagy a napfogyatkozásban inkább a visszahúzódás, a komorodó hangulat, az ítélőképesség elhomályosodása és a sötétebb időszakok fejeződhetnek ki - az aktuális körülmények mellett a napszakok az életkorokkal is párhuzamot mutathatnak (lásd életünk hajnala, dele, alkonya...)

Álomgyűjtemény: Égitestek

Kép: René Magritte - A fény birodalma

    "...elég gyakran rendellenesen viselkedő égitestekről álmodom. Ma például azt, hogy három hatalmas sarló alakú hold volt az égen. Néha van egész eget kitöltő hold is. És többször is volt olyan, hogy a nagyon gyorsan mozgó csillagok állatformákat rajzoltak ki, és ezeknek a megfigyelése amolyan családi program volt. Plusz még nagyon kicsi koromban álmomban zseblámpával felvilágítottam az égre, és látszott ugyanúgy a kör, csak értelemszerűen sokkal nagyobb volt. Ezek az álmok mindig inkább félelemérzettel töltenek el.

    A másik égitestekkel kapcsolatos félelmetes visszatérő álmom: éjszaka közepén süt a nap. Elfelejt lemenni. Tudom, hogy már rég elmúlt éjfél, és már semmiképp sem süthetne még a leghosszabb nyári napon sem, de mégis süt. Valami elromlott.

    Egyszer álmodtam egy katasztrófákról szóló dokumentumfilmről. Mindent elöntő láva, meg ilyesmi. A végén a műsorvezető belenézett a kamerába és azt mondta: "addig örülj, amíg a világodnak éjjele és nappala van." Ez annyira mélyen érintett, hogy egyből felébredtem."

/nő álomgazdától érkezett/

Anima-archetípusok: a testi nő - ősanya

Kép: Matthew Stork - Venus of Willendorf

...a gyermeki ősélményeket hordozó anima-szinten a nő a férfi lelkében nem más, mint a biológiai szükségletek örök kielégítője - testmelegével biztonságot adó, tápláló, babusgató ősanya
...a férfiak álmaiban gyakran a képen látható willendorfi vénuszhoz hasonló hatalmas testű, gondoskodó nő képében ölt alakot a kiszolgálásra és gyámolításra irányuló gyermeki vágy

/C. G. Jung nyomán/

Animus-archetípusok: a testi férfi - vademberek

Kép: Moses Wanyuki - 5 on Yellow

...a nők animus-képének testi szintjét gyakran képviselik arc nélküli vagy maszkot viselő férfiak csoportjai - például a festményen szereplő (maszáj) törzsi harcosok
...ezek az animus-figurák sok esetben a feldolgozatlan testi késztetések kezelhetetlenségének, valamint a fenyegetőnek megélt, ám egyúttal csábító vadság szimbólumai

/C. G. Jung nyomán/

A valóság csak egy Rorschach-tábla...

Eredeti kép angol szöveggel: itt

Álomgyűjtemény: Belső napfelkelte

Kép: Vincent Van Gogh - Mező felkelő nappal (1889)

    "Néhány évente emlékszem olyan álomra, amely során olyan boldogság és fokozódó melegség tölt el, hogy felriadok tőle - mintha nap kelne fel bennem. Az egyik ilyen álmomban egy gyönyörű keleti nővel találkoztam, magas, vékony termete, lila ruhája, hűvös érintése és végtelen nyugalma volt, mégis áradt belőle az élet. Ez a nő kézen fogott, és bár magam is nő vagyok, feleségül jött hozzám. Választottuk egymást. 

    Később hasonló formájával találkoztam, egy indiai, kicsit nyafka, elkényeztetett, de nagy életerejű királylány volt, pávákkal a kertjében, és én férfiként vettem el. 

    Harmadjára háborúból menekülve ugrottam bele a folyóba, és ő a folyó partján állt korsóval a kezében és várt rám, hogy kimenekítsen, de egy csepp izgalom nem volt benne. 

    Negyedszerre, és ezt az álmot talán egyedül ez a melegség köti az előzőekhez, egy varázslóhoz mentem tanulni, aki férfi volt, de hatalmas lila szemöldöke és végtelen kora meglágyította. Tudtam, hogy tanulnom kell tőle. Előbb kutyává válva szaladtam lefelé az ő zöld domboldalain, és ahogy repült a fülem a szélben, sasokat néztem az égen. Tudtam, hogy lassan megtanulom, hogyan válok én is eggyé közülük. Lassan el is kezdődött az átalakulásom, aminek részeként a már szabad sasokat, amelyek szögesdrótba ragadtak, segítettem kiszabadítani. Aztán elkezdtem érezni a szárnyaimat, és a napot, ami lassan mind a látóterem, mind a belső hőérzetem teljesen kitöltötte. Ekkor riadtam fel, mérhetetlen hálával, hogy jó élni."

/nő álomgazdától/

Bátorságpróba: álmok betegség idején

...csodálatos kiadványt tett közzé az Őrzők Alapítvány a daganattal és leukémiával küzdő gyerekek számára Bátorságpróba címmel: a Bartos Erika illusztrációival készült mesekönyv őszintén és mégis kíméletesen készíti fel a kórházi életre, a kezelések tömkelegére és a hosszú küzdelemre a kis betegeket

...a könyv számos erénye közül kiemelném a fantázia és az álmok megtartó erejének megjelenítését: a gyerekek fájdalmas kezelésekkel járó kórházi tartózkodását végigkíséri a mesék és a kedvenc játékok 'társasága', a kedves emlékek felidézgetése a szülőkkel, az ábrándozás a gyógyulás utáni jövő élményeiről, valamint az éjszakai álomvilág segítő - például biciklis-repülős - képei, melyek mind-mind reményt és erőt adhatnak a felépüléshez

A mesekönyv alkotóiról és az ötlet hátteréről itt olvashatsz: Dívány.hu

Teljes mesekönyv: Őrzők Alapítvány

Kép: Bartos Erika

Álomszimbólumok: fa

Kép forrása: itt

• az álombeli fa te magad vagy: a fa 'felépítése' a psziché szerkezetét tükrözi és a növekedés folyamatát jeleníti meg, így egészsége, mérete, kinézete stb. a személyiség adottságaira és állapotára utalhatnak
• gyökerei a múltba nyúlnak és az (anya)földdel, az ösztönszférával, a tudattalannal állnak kapcsolatban; törzse a jelent, a realitást, test és tudat stabilitását szimbolizálhatja; koronájában a jövő, a növekedés lehetőségei és a szellemi szféra (akár 'tudaton túli', transzcendens értelemben) mutatkozhat meg - ezek a részek az emberi testen a láb-törzs-fej analógiának felelnek meg
• egyszerre jelenítheti meg az életutunk során személyiségünk fejlődését ért hatásokat és jelenlegi, valamint a jövő felé irányuló tartalmainkat: például a talaj fizikai adottságai a családi viszonyokat, ahonnan felnőttünk és amely táplál(t), a környezet (például az időjárás, mint érzelmi klíma, illetve más növények, állatok, tárgyak, személyek képében a társas és kulturális tényezők) a feltételeket, melyekhez alkalmazkod(t)unk , pszichés 'kérgünk' képében a védekező mechanizmusokat, melyeket kialakítottunk, továbbá töréseinket-sérüléseinket, bimbózó-lombosodó-gyümölcsöző kibontakozási képességeinket vagy mindezek hiányosságait
• a térszimbolika nemcsak függőleges irányban, hanem horizontálisan is értelmezhető: a bal oldalt általában az anyai, múltbeli, tudattalan és introvertált tartalmakkal kapcsoljuk össze, a jobb oldalon pedig az apai hatások, a jövő törekvései, az aktív, extravertált tartalmak tükröződhetnek (így a törzs ebben a felosztásban is a jelen és a tudat területe)
• álmaink csodálatos, grandiózus életfái a Selbst (pszichés teljességünk) szimbólumaiként érkezhetnek és - különösen nehéz életszakaszokban - rávilágíthatnak életerőnkre, a bennünk rejlő lehetőségek határtalanságára, valamint biológiai eredetünk mellett spirituális, transzcendens természetünkre (ahogyan a fa összeköti az eget és a földet, úgy teremthet az ember kapcsolatot a tudat ősi, archaikus maradványai, a jelen világos mozzanatai és a jövő ismeretlen, önmagát meghaladó, magasabb tudatszintjei között)
• az évszakok és a környezeti adottságok váltakozásával párhuzamosan az elmúlásra és az újjászületés képességére is utalhat: a halott fák elapadt energiáinkat, szunnyadó életerőnket és a 'holtidőket', a terméketlen életszakaszokat testesíthetik meg, hasonlóképpen a tavaszi, rügyező állapot a nyitásra és a kibontakozásra, a nyár gazdagsága a kiteljesedésre, az ősz pedig a hanyatló, visszahúzódó tendenciákra utalhatnak - a ciklikusság fontos üzenete, hogy ezek a fázisok életünk természetes velejárói és a fákhoz hasonlóan mi magunk is képesek vagyunk a folyamatos lelki megújulásra

Csók István: A tavasz ébredése (1900)

Kép forrása: KOGART