Film: Alfred Hitchcock - Bűvölet (1945)

Kép forrása: itt

...Amikor Hitchcock és Dalí álomvilága találkozik a Bűvölet (spellbound, 1945) című film kockáin:

    "Hitchcock 'Bűvölet'-e a pszichoanalitikus thriller műfajába tartozna, ha lenne ilyen. A rendező semmit nem bíz a véletlenre: a film úgy kezdődik, hogy a néző rövid leírást kap a pszichoanalízis működéséről, és a film folyamán több dialógusban magyarázzák a terápiának ezt a formáját. A pszichiátert alakító Ingrid Bergman próbálja analizálni Gregory Pecket abban a reményben, hogy páciense tudatalattijából felszínre kerül, hogy nem is ő ölte meg azt a férfit, akiről maga is úgy hiszi, hogy a saját keze által halt meg. [...]

    [...] a férfi a hagyományos analízisnek megfelelően kanapén fekve meséli a mögötte ülő doktornőnek az álmát. Az álomjelenetet Salvador Dalí tervezte, és ez a rövid, markáns rész mai szemmel különösen kirí a film - néhol meglehetősen kezdetleges technikai megoldásokkal operáló - egészéből. A pompás képsoron Dalí kedvelt szimbólumai tűnnek fel: szétvágott szemeket, elfolyó tárgyakat látunk, így különösen hatásos, amikor a film végén a szürreális álom minden egyes elemére magyarázatot kapunk, amely egyben a gyilkos kilétére is fényt derít."

/részlet az origo Álmodik az álomgyár című cikkéből/

...Gregory Peck így meséli az ominózus álmot a filmben:

    "Nem tudok rájönni, mi volt az a hely... kaszinónak tűnt. De nem voltak falak, csak rengeteg függöny szemekkel telefestve. Egy férfi sétált körbe hatalmas ollóval és szétvágta a drapériákat. Ekkor egy igencsak alulöltözött nő jött be, fel-alá járkált és mindenkit megcsókolt. Először az én asztalomhoz jött oda.
    Az asztalnál ülve kártyáztam egy szakállas férfivel. Én voltam az osztó és a treff hetest ['seven of clubs'] fordítottam fel. Ő azt mondta: 'ez így 21, én nyertem'. Majd amikor ő is megmutatta a lapjait, azok üresek voltak. A tulajdonos odajött és csalással vádolta a férfit. A tulajdonos azt kiabálta: 'ez az én kaszinóm, ha még egyszer csaláson kaplak, megkapod a magadét!'.
    Aztán egy magas épület meredek tetőjén feküdt a szakállas férfi, én meg kiabáltam neki, hogy vigyázzon. Végül lezuhant lassan. Ekkor felismertem a tulajdonost egy álarcos alakban. Magas kémény mögött rejtőzött és egy kereket tartott a kezében. Láttam, ahogy ráejti a kereket a tetőre.
    Hirtelen rohanni kezdtem és hallottam, ahogy a fejem fölött csapkod valami. Hatalmas szárnak voltak és majdnem utolértek, amikor leértem a domboldal aljához."

...és íme a legendás álomjelenet