C. G. Jung az óvatlan analízis veszélyeiről és a tudattalan bölcsességéről...

Kép forrása: 500px

    "Téved, aki azt hiszi, hogy a tudattalan valami ártatlan dolog, amivel akár társasjátékot is lehet játszani. Kétségtelen, hogy a tudattalan nem veszélyes minden körülmények között; de ha mint neurózis jelentkezik, ez jelzi, hogy a tudattalanban rendkívüli energia, robbanásveszélyes töltés halmozódott fel. Óvatosnak kell lenni. Az ember nem tudhatja, mit vált ki, ha nekikezd az álmok analízisének. Talán valami belső és láthatatlan folyamatot indítunk ezzel meg, igen valószínűen olyasvalamit, ami később úgyis napvilágra került volna - de lehet, hogy sosem bukkant volna fel. Ártézi kutat fúr, és az fenyegeti, hogy vulkánt talál. Ha neurotikus emberről van szó, igen óvatosnak kell lenni. Végül is azonban nem a neurotikus esetek a legveszedelmesebbek. Vannak látszólag normális emberek, akiknek semmilyen különösebb neurotikus szimptómájuk nincsen - talán ők maguk is orvosok vagy nevelők -, olyanok, akik még büszkék is saját normális voltukra, és a jólneveltség mintaképei, nézeteik és szokásaik rendkívül normálisak, de normális voltuk csak egy latens (lappangó) pszichózis mesterséges kompenzációja. Az illetőknek maguknak sincs fogalmuk saját állapotukról. Sejtelmük talán csak abban nyilatkozik meg közvetetten, hogy a pszichológia és pszichiátria rendkívüli módon érdekli őket; vonzza, mint lepkét a láng. Mivel azonban az analitikus technika megeleveníti a tudattalant, és felszínre hozza, ilyen esetben szétrombolja az üdvös kompenzációt, s a tudattalan kitör immár feltarthatatlan fantáziák és az őket követő izgalmi állapot formájában, amely bizonyos körülmények között elmebajhoz vezet, vagy még előbb az öngyilkosságba kerget. Sajnos e lappangó pszichózisesetek nem túl ritkák.

    Az ilyen esetekkel való találkozás veszélye mindenkit fenyeget, aki a tudattalan elemzésével foglalkozik, még akkor is, ha igen tapasztalt és ügyes. Ügyetlenség, téves felfogás, önkényes magyarázat és még sok más hasonló tönkretehet olyan eseteket is, amelyeknek nem kellene feltétlenül rosszul végződniük. Ez azonban nem kizárólagosan a tudattalan analízisének a sajátsága, hanem minden elhibázott orvosi beavatkozásé. Az az állítás, hogy az analízis az embereket megbolondítja, természetesen éppoly buta, mint az az elterjedt nézet, hogy az elmegyógyász bolondokkal való érintkezése következtében szükségszerűen maga is megőrül.

    A kezelés kockázatától eltekintve a tudattalan önmagában is veszélyes lehet. E veszély egyik legközönségesebb formája a baleseti hajlam. Az emberek legnagyobb része nem is sejti, hogy a balesetek milyen nagy hányada pszichikai indíttatású, apró balesetektől, elbotlástól, önmagunk megütésétől, ujjunk megégetésétől stb. kezdve egészen az autószerencsétlenségekig, turista­balesetekig; bárminek lehet pszichikai oka, ami már hetek vagy hónapok óta készül megvalósulni. Sok hasonló esetet vizsgáltam meg, és gyakran tudtam olyan álmokat kimutatni, amelyek már hetekkel az események előtt önrombolási tendenciát mutattak. Minden ún. vigyázatlanságból eredő balesetet meg kellene vizsgálni ebből a szempontból. Mindenki tudja, hogy ha valaki valamilyen okból nincs jól hangolva, nemcsak kisebb vagy nagyobb balesetek érhetik, de olyan is, amely egy lélektanilag megfelelő pillanatban akár az életét is kiolthatja. A közbeszédben azt mondjuk: "ez éppen a kellő pillanatban halt meg", ami az eset titkos pszichológiai kauzalitásának biztos érzéséből ered. Ugyanez okozhat vagy elnyújthat testi betegségeket is. A lélek rendellenes működése súlyos testi károkat okozhat, mint ahogy a testi szenvedést a lélek is megsínyli, hiszen test és lélek el nem választható, szinte egy és ugyanaz az élet. Ezért ritka az olyan testi betegség, amelynek lelki vetülete ne lenne, ha esetleg oka nem pszichikai is.

    Igazságtalan lenne, ha a tudattalannak csak előnytelen oldalát emelnők ki. Rendes körülmények között a tudattalan csak azért előnytelen vagy káros, mert nem vagyunk vele harmóniában, vagyis ellenkezésbe jutottunk vele. A tudattalannal szemben tanúsított negatív beállítottság, vagyis ennek lemetszése káros, mivel ennek dinamikája azonos az ösztönök energiájával.[68] Ha nincs kapcsolatunk a tudattalannal, az egyértelmű az ösztönnélküliséggel és gyökértelenséggel.

    Ha sikerül azt a funkciót előidéznünk, amelyet transzcendensnek neveztem, vége az egység hiányának, és a tudattalan előnyös oldalát élvezhetjük. Akkor ugyanis a tudattalan megadja mindazt az ösztönzést és segítséget, amit csak a jótékony természet túláradó bőségében közvetíthet az embernek. Olyan lehetőségei vannak, amelyek a tudatnak nem állnak rendelkezésére soha; hiszen övé a teljes küszöb alatti (szubliminális) pszichikai tartalom, minden, amit elfelejtettünk, és amin átsiklottunk, rendelkezésére áll archetipikus organizmusába ágyazva a számtalan elmúlt évezred bölcsessége és tapasztalata."

/Carl Gustav Jung: Bevezetés a tudattalan pszichológiájába - 8. fejezet: A tudattalan megértéséhez. A terápia általános alapelvei/