Mit álmodtál?: május 2014

2014. május 11., vasárnap

Selbst-szimbólumok: gyermekisten és hősi gyermek

...a mesékhez és mitológiai történetekhez hasonlóan álmainkban is születhetnek különleges babák és találkozhatunk idegen gyerekekkel, akik szokatlanul nagy - igéző és/vagy rémisztő - hatást gyakorolnak ránk...

"A 'gyermek'-nek olykor inkább a gyermekistenség, máskor az ifjú hős aspektusa domborodik ki. Mindkét típusra jellemző a csodálatos születés és az első gyermeki sorscsapások: az elhagyatottság és az üldözők általi veszélyeztetettség. Az isten természete tisztán természetfeletti, a hős emberi, de a természetfeletti határáig emelt lény ('félistenség'). Miközben az isten - nevezetesen a szimbolikus állathoz fűződő bensőséges viszonya révén - az emberi lénnyé még nem integrált kollektív tudattalant személyesíti meg, addig a hős természetfelettisége magában foglalja az emberi lényt is, ezért a(z 'isteni, vagyis még nem humanizált) tudattalan és az emberi tudat szintézisét jeleníti meg. Ennélfogva a teljességhez közelítő individuáció lehetséges elővételezése."

/C. G. Jung: A gyermek archetípusának pszichológiájához, in Az archetípusok és a kollektív tudattalan, ÖM XI/1/

Álomzenék: Bachstage

...a hazai Bachstage jazztrió Chopin noktürn (op. 55 no. 1) feldolgozása...

Az első álmok őrzői...

Vers: Ágh István - Virágosat álmodtam

Kép: Francine Hart

Ágh István: Virágosat álmodtam

Édesanyám,
virágosat álmodtam,
napraforgó-
virág voltam álmomban,
édesanyám,
te meg fényes nap voltál,
napkeltétől
napnyugtáig ragyogtál.

Anatole France a könyvekről...

Eredeti kép forrása: itt

Vers: Szilágyi Domokos - Ragyogj

Kép: Elena Shumilova

Szilágyi Domokos: Ragyogj

Elaludtak a fák,
a levelek libegnek,
az álmok tudnak várni,
az álmok nem sietnek.

Tudjál álmokra várni,
ahogy ők tudnak várni rád,
az éber csak így nem
csalja meg magát.

A levelek fölött
álmodó fények úsznak,
az álmok fölragyognak
a fények elalusznak.

Aludj fényekkel együtt,
ragyogj álmokkal együtt.

Forrás: Aquarius Kincsei

Nagy Anya a mesékben - 'Szerencséd, hogy öreganyádnak szólítottál!'

Kép: Christina Price - Földanya

...Bölcs Öregasszonynak is nevezhetnénk a mesék azon - nagyanyai korban járó - szereplőjét, akivel az ifjú hős általában az erdőben találkozik és akit illik 'Adjon Isten, öreganyám!' köszöntéssel üdvözölni, különben boszorkányként pusztít el...

...a mese-mozzanat fontos Nagy Anya tulajdonságokra figyelmeztet:
...ha nem bánunk kellő óvatossággal és tisztelettel az archetípusos tartalmakkal, azok 'varázserejüknél' fogva elnyelhetik a tudatot (az öregasszony általában felfalással fenyeget)
...a Nagy Anya sokszor próba elé állít - a mesebeli veszélyes feladat, amelyet az öregasszony megkövetel és amelyben a hős megsemmisülhet, az 'én' lehetséges széthullásának párhuzama (a figura így az ártó és a segítő szerep határán mozog, a hős jellemétől, 'teherbírásától' függően)
...a sikeres próba és/vagy a jó kapcsolat kialakítása esetén azonban az erdei öregasszony olyasmit nyújthat, ami elengedhetetlen a végső cél eléréséhez és amivel a hős eddig nem rendelkezett (információt, varázseszközt, szállást-élelmet, stb.) - a tudat tehát az archetípussal való találkozás során új tudásra, képességre tehet szert, amely meghaladja korábbi lehetőségeit és amelyhez önmagában (a tudattalannal való konfrontáció nélkül) soha nem jutott volna hozzá

...Benedek Elek: A tizenkét varjú című meséjében egy özvegyasszony kicsi kisleánya indul útnak, hogy megtalálja tizenkét - édesanyjuk óvatlansága miatt - elveszett bátyját, amikor rábukkan az erdei öregasszony házára:

"Ment, mendegélt a kislány hetedhét ország ellen, s egyszer egy nagy rengeteg erdőbe ért. A rengeteg erdőben talált egy kis házat, s bement oda nagy bátran. Egy öregasszony ült a kemence alatt, de olyan öreg, hogy az orra a térdét verte. Köszön a kisleány illendőképpen:
- Adjon isten jó estét, öreganyám!
Fogadja az öregasszony:
- Köszönd, hogy öreganyádnak szólítottál, mert különben bekaptalak volna. Hát hol jársz itt, ahol a madár sem jár?
Mondja a kisleány:
- Ó, lelkem öreganyám, én tizenkét bátyámat keresem, akik varjú képében elrepültek hazulról, s azóta hírüket sem hallottuk.
- No bizony, én magam sem hallottam hírüket, te leányka, hanem ezen a rengeteg erdőn túl van egy kicsi kerek erdő, kerek erdőnek az aljában egy ilyenszerű házacska, amilyen az enyém, abban lakik az én néném, az talán útbaigazít.
Mert hogy éppen este volt, az öregasszony jó vacsorát adott a kisleánynak, aztán vetett neki jó puha ágyat, s lefektette, reggel pedig, amikor fölkelt a kisleány, adott neki egypár aranykörtét."

...a második öregasszony hasonlóképpen gondoskodik a kisleányról, majd a még öregebb nénjéhez irányítja őt, aki végül szárnyakat varázsol a leány vállára és elvezeti őt a bátyjait fogva tartó ragyogó aranypalotába
...hősnőnk mesebeli példája szerint akkor is megtörténhet a személyiség fejlődése, ha a szülői minta sérült: a bús özvegy (~passzív, depresszív) édesanya személyes példája ellenére, aki nem tudja etetni (~szeretni) a gyermekeit, a kisleány a Nagy Anya archetípusához való közeledéssel képessé válik az önálló, aktív, produktív cselekvésekre - kibontja szárnyait (~meghaladja önmagát) és fogva tartott (elátkozott~elfojtott) maszkulin energiákat szabadít fel bátyjai személyében -, ezáltal kitör az anyai minta korlátai közül és kiteljesíti szeretetkapcsolatait

/C. G. Jung archetípustana alapján/

Teljes mese gyerekrajzokkal: itt

Jerome K. Jerome a szabadban alvásról...

"Meglepő, milyen korán tud az ember felkelni, ha a szabadban alszik. Megközelítőleg sem vágyik annyira a „még csak öt perc" után, mikor pokrócba csavarva fekszik a csónak deszkáján, a kézikosárral a feje alatt, mint mikor tollas ágyban fekszik."

/Jerome K. Jerome/

Kép forrása: itt

Forrás: Városi Könyvtár

Giovanni Boldini: A függőágy (The Hammock, ~1874)

Kép forrása: itt

Amplifikáció: ajtó/kapu

Kép: René Magritte - A győzelem (1939)

...Az átmenetet jelképezi két (térbeli vagy időbeli) állapot (pl. benn-kinn, barátságos-ellenséges, ismert-ismeretlen, természetes-természetfeletti, profán-szent, élő-holt), két életkor (magzat-csecsemő, ifjú-öreg), két naptári időszak (világosság-sötétség, nappal-éj, óév-új év, tavasz-nyár), továbbá két világ (e világ-pokol, e világ-mennyország) között. Mint ilyen, az átmenet helyenként a vulva [női nemi szerv], illetve a száj, a torok jelképe is, a nemzés és a születés, illetve a halál pillanatában.

...A kapu összeköt és átenged, mint a híd, de a rajta való átlépés rituális szabályozottsága és helyének megválasztása által el is választ, kizár vagy berekeszt. Ez lehet tiltás, mint pl. a küszöbre lépés tilalma, vagy próbatétel teljesítése; pl. mongol előírás szerint a Dzsingisz kán sátrába belépőnek két tűzfal között elhaladva kellett megtisztulnia; a mitikus, mesei átjárókban a hősnek szörnyek, összecsapódó sziklák, forgó beretvák közt kell átjutnia (pl. Tündérország kapuja, kincses kamra ajtaja, az Édenkert bejárata a lángoló pallossal).

/Hoppál Mihály - Jankovics Marcell - Nagy András - Szemadám György: Jelképtár/

Kafka-rémálom :)

Kép: Jiřího Slívy

Álomszimbólumok: teknősbéka

Kép forrása: itt

vízben és szárazföldön egyaránt otthonosan mozgó, változó testhőmérsékletű hüllő, amely élete felét alvással és napozással tölti, télire pedig hibernálódhat - hagyományosan a türelem, a kitartás és a túlélőképesség, ezáltal a hosszú élet és a bölcsesség szimbóluma
a vizekkel és a szárazfölddel való kapcsolata olyan belső folyamatokról árulkodhat, melyek során az ösztönök és mély érzelmek szintjéről (víz alatti világ) egy tudattalan tartalom kiemelkedik a tudatos szférába, a realitás 'talajára' - így válhatott a teremtésmítoszokban az emberiség születésének gyakori kollektív szimbólumává a vízből kiemelkedő teknős
összefüggésbe hozható az anyasággal: ahogyan a teknős páncéljában megbújhat az élőlény, az anyaméh belsejében is élet keletkezhet - a megtermékenyülésre vágyó vagy esetleg már várandós nők álmaiban így a terhesség történéseit tükrözheti
életformája, viselkedése introverzióról vagy aktuális introvertált tendenciákról árulkodhat - lassú, nehézkes mozgása megjelenítheti a lelki folyamatok terén hasonlóan időigényes személyek vonásait, a páncélba való elbújás pedig kifejezheti a zárkózott, visszahúzódó, félénk magatartást (ahol a páncél a védekező mechanizmusok erősségét mutathatja, az álombeli környezet pedig azokra a társas hatásokra utalhat, melyek kiváltják az interakcióktól való szorongást, így önfeltárás helyett rejtőzködést eredményeznek)
bölcsessége a 'lassan járj, tovább érsz' mottóban foglalható össze: olyan attitűdöt testesíthet meg az álmokban, mely a stabilitást és a kitartást hangsúlyozza a mozgékonysággal szemben, az érzelmi életben az erős, mély, lassan kialakuló emóciókat jelképezheti az intenzív fellángolással szemben, a magatartásban pedig visszafogott, eleinte távolságtartó, óvatos megnyilvánulásokról vallhat a lelkes, közvetlen, barátkozó viselkedéssel szemben
figyelmeztethet arra, hogy védelmi rendszerünk páncélja mögött sérülékeny, érzékeny élőlény lakik (amennyiben elfeledkeztünk belső világunk fontosságáról és azonosultunk a felszínen mutatott 'kérgességgel'); ugyanakkor a teknős példája bátoríthat arra is, hogy a megfelelő 'pajzzsal' felvértezve szinte bármilyen környezetben túlélhetjük a megpróbáltatásokat, miközben belső világunk háborítatlan maradhat (amennyiben nappali életünkben nehezen birkózunk meg a szociális hatásokkal és védtelennek érezzük magunkat környezetünkkel szemben)

Vers: Rapai Ágnes - Álmodj szépet

Kép forrása: itt

Rapai Ágnes: Álmodj szépet

Szeretem, ahogy lefekszel mellém,
a paplant a két combod közé húzod,
és olyan gondosan helyezed a párnát
a fejed alá, mintha nem emlékeznél arra,
hogy a következő pillanatban az oldaladra fordulsz,
pedig ez minden alkalommal bekövetkezik,
a konstrukció szanaszét zilálódik,
de Te nem veszed észre, mert már alszol,
kicsúszik kezed alól a kontroll,
az izmaid pihennek, az arcod nyugodt,
a lélegzeted egyenletes,
nézlek és arra gondolok, hogy álmodban
elengedheted végre magad, az álmod szép.

Forrás: Nő a tükörben

Álom-pszichózis-meditáció-terápia...

Kép: Salvador Dalí - Az emlékezet állandóságának felbomlása

"Az úgynevezett 'nagy álmokban', melyeknek igen nagy a jelentőségtartalmuk, rendszerint valamilyen akadályt, veszélyt kell leküzdeni, túlélni. Az ilyen álmokat nem felejtik el az emberek. Jung írta le, hogy az álomban való halál vagy a saját halál látványa az egofeladást, a rosszul beidegződött sablonok ledobását, eltemetését jelenti, és ezzel együtt új, autonóm ego kialakulását. Az álom és a halál a mitológiában édestestvérek.

[...] az ego az álomban, a pszichózisban, a meditációban, a terápiás folyamat során egy veszélyes zónán, egy olyan szűkületen kell keresztülpréselje magát, melyhez nagyfokú rugalmasság, alakváltoztatási készség, képlékenység szükséges. A rigid, merev ego-szerepszemélyiség kettős ezen képtelen átjutni. De erre az álomban vagy meditációban képes. A zárt egorendszer ilyenkor feladja struktúráját, és amőbaként siklik át a szűkületen. Ez tehát az a veszélyes zóna, hol regresszió, visszaesés, szétszórtság, leépülés, elszigetelődés, disszociáció, dezintegráció és deperszonalizáció zajlik le, mely a pszichózisnak megfelelő tüneti kép. De ez az álomban nem kóros jelenség, és nem kóros a tudatosan létrehozott, akart terápiás folyamatban, mikor a gyakorló vagy páciens tudatában van saját tudatváltozásának, és számára mint szemlélődő számára játszódnak le az ijesztő események, melyekre jó példa a tibeti misztériumokból ismert 'chód' állapot és a tibeti Köztes Lét Könyvében a Bardó haragvó istenei, démonjai. Ezen az úton kísérő, hozzáértő terapeuta vagy mester szükséges, ki jelenlétével vagy utasításaival átsegíti tanítványát vagy páciensét e nehéz területen. A tibeti meditációban e szűkület, veszélyzóna köré mandalát, mágikus kört rajzolnak, mely a teljes szétesést, a tudattalan tartalmak feszítő erejét ellensúlyozza, és centralizáltságával összetartja a személyiséget. E centrális erő, a [...] Selbst (vagy Ftán) a bennünk létező Buddha-természet vagy a krisztusi megváltás-tudat.

E zónán túljutva újjászületett személyiséget várunk létrejönni."

/Dr. Koronkai Bertalan: Az álomtól a tudományos hipotézisekig, in Szautner Erika (szerk.): Tanítások tanítója II. kötet - Dr. Koronkai Bertalan előadásainak és tanulmányainak gyűjteménye/

Kép: Salvador Dalí - Az emlékezet állandóságának felbomlása (The Disintegration of the Persistence of Memory, 1952-54)

Weöress Sándor: A teljesség felé

Szembe-fordított tükrök

Örömöm sokszorozódjék a te örömödben.
Hiányosságom váljék jósággá benned.

Egyetlen parancs van, a többi csak tanács: igyekezz úgy érezni, gondolkozni, cselekedni, hogy mindennek javára legyél.
Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás: Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra.

Az igazság nem mondatokban rejlik, hanem a torzítatlan létezésben.
Az öröklét nem az időben rejlik, hanem az összhang állapotában.